Hallgasd meg a gyermekedet

Fontos felnőtt dologgal foglalkozol, amikor a gyereked odajön hozzád, hogy mondjon valamit. Mit csinálsz ilyenkor?
A saját értékéről tanul akkor, amikor hagyod ugyan, hogy mondja a magáét, de közben máson jár az eszed… vagy pár percre abbahagyod, amit éppen csinálsz, odafordulsz hozzá és meghallgatod.

Ülj le mellé, vagy guggolj le hozzá, hogy szemtől szemben legyetek! Nézz a szemébe, fogd meg a kezét, és figyelj! Ha csak pár percre is, de merülj el gyermeked világában – most vele foglalkozz, és azzal, ami őt érdekli. Igazán figyelj rá! Fejezd ki, hogy érdekel: tegyél fel kérdéseket:

– Mesélj még!
– És aztán mi történt?
– Milyen érzés volt ez neked?

Igazán legyél kíváncsi arra, amit mond. Hozzáfűzheted a saját gondolataidat is, de ne tengj túl, és főleg ne prédikálj!

Fordulj teljes figyelmeddel gyermeked felé: hangolódj rá az érzéseire is! Legyél türelmes: akkor se fejezd be megkezdett mondatait, ha lassan, vagy nehezen fejezi ki magát! Amikor önként megnyílik és megosztja veled szívének egy zugát (függetlenül attól, hogy a téma a te felnőtt értékítéleted szerint mennyire jelentős vagy jelentéktelen), ne használd ki az alkalmat arra, hogy javítgasd! Ne most korrigáld a beszédhibáját, és ne most helyesbítsd a gondolkodását.

A lehetőséget inkább arra igyekezz megragadni, hogy a bizalmát tápláld! Addig leszel rá hatással, amíg szívesen megosztja veled az élményeit, a gondolatait, az érzéseit, sőt, még a titkait is! Ne csak érezd, mondd is ki:

– Nagyon tetszik nekem ez a gondolat!
– Milyen jó ötleteid vannak!
– De jó ezt hallani!
– Megértem, hogy ettől szomorú lettél.
– Ez tényleg ijesztő lehetett!
– Örülök, hogy el tudtad mondani.

Minden alkalmat ragadj meg, hogy biztosan tudja: az ő érzései, gondolatai és véleménye fontosak a számodra. Sőt, nagyon fontosak. Még a fontos dolgaidnál is fontosabbak. Figyelj a gyermekedre! Ne csak arra, hogy rendesen viselkedjen, ne csak arra, hogy mindene meglegyen… hanem őrá, magára is.

Ne érts félre: nem gondolom, hogy jó azt a hamis érzetet kelteni csemetéinkben, hogy értük kel fel a nap, és mi az ő szolgálatukra rendeltettünk ezen a földön. Nem arra bíztatlak, hogy önző kis zsarnokot nevelj, aki lépten-nyomon megszakítja a másokkal való beszélgetéseidet, rád mászik olyankor is, amikor kifejezetten megkéred, hogy most ne, cibálja a ruhádat, folyton hisztizik, és azt hiszi, hogy kutya kötelességed egész nap őt szórakoztatni. De nem azok a gyerekek lesznek önzők, csak magukra figyelők, követelődzők és másokat megérteni képtelenek, akik az élet természetes részeként nap mint nap megkapják a szüleiktől az értő figyelmet!

Bármilyen sűrű is az életed, bármennyire alkalmatlan is a pillanat: ha már egyszer Anya, vagy Apa lettél, akarj és tanulj meg megállni, és a figyelmedet odafordítani a gyermekedre! Érdeklődéssel, kíváncsian, meghívással a jelenlétedbe. Építsd ezt be a mindennapokba! Bánj így a pároddal is! Aztán nézd meg, hogyan beszélgetnek egymással a gyerekeid. És élvezd, amikor majd ők tesznek fel neked kérdéseket… milyen jó érzés lesz, hogy érdekli majd őket a világod.