A természet szerepe

Ha nem a fejlesztés és az ösztökélés, akkor mi hajtja előre a gyerekeket a fejlődés útján? A természet munkáját azért érdemes megismerni, hogy ne olyasmire pazaroljuk az erőnket és az időnket, amit azét nem tudunk megcsinálni, mert nem is a mi dolgunk.

A természet a fő MOZGATÓ

A belső hajtóerőt (a saját motivációt) a természet adja. A természet indítja a gyerekünket arra, hogy önállóan akarjon valamit megcsinálni, hogy például egyedül akarjon felöltözni. A gyerek belső törekvése arra, hogy egyre önállóbb és egyre „nagyobb” legyen, nem a nevelés eredménye, hanem a természet műve.

Óvodások szülei sokszor panaszolják, hogy nem tudják rávenni a gyereküket arra, hogy egyedül felöltözzön. Valami jó trükköt várnak, amit bevetve a gyerek hajlandó lesz egyedül öltözni. Pedig a dolog a belső motiváción múlik; azon, hogy akar-e ez a gyerek önállóan öltözködni. Nem az a kérdés, hogy milyen módszerrel lehetne rávenni, hanem az, hogy akar-e már önállóan öltözni? Akar-e már önállóan pisilni? Akar-e már megállni a saját lábán? A megoldás nem a trükkös módszer megtalálásában rejlik, hanem abban, hogy indítja-e valami belülről a gyereket, van-e saját motivációja.

Az a kérdés, hogy elfogta-e már a belülről fakadó késztetés arra, hogy meghúzza a határt önmaga és mások között, hogy a saját lábára álljon? Az a kérdés, hogy érez-e már belső indíttatást arra, hogy önálló legyen? Feszíti-e már a függetlenség vágya belülről? Mert ha még nem, akkor nem megyünk semmire a trükkös módszerekkel. Ha egy gyerekben még nincs meg a belső hajtóerő, nem fogjuk tudni nagyobb önállóságra nevelni! Azt a hajtóerőt pedig nem tudjuk beletenni. Nem kaptunk hozzá eszközöket, mert nem a mi dolgunk!

A saját motiváció az ÖNÁLLÓSULÁS fejlődési folyamata révén alakul ki. A mi részünk benne az, hogy felszabadítjuk a természetet arra, hogy el tudja végezni a munkáját a gyerekeink önállósulása terén. Mert fontos dolgunk van – fontos a ránk eső rész is. De az önállósulás érési folyamatában a természet a fő mozgató.

Mi a helyzet a felelősségtudattal? Hogy lehet egy gyereket nagyobb felelősségérzetre nevelni? Nagyon nehéz dolgunk van, amíg meg nem jelenik benne a belső törekvés a felelősségvállalásra. De ez is a természet munkájának a gyümölcse. Csak azért nem vesszük észre, mert nem a belső indítékokat keressük, hanem az eredményt. A látszat kialakításán dolgozunk: gyümölcsöt próbálunk faragni azzal, hogy a felelősségteljes viselkedés, a megfelelő tettek, a várva várt eredmény kialakítása felől közelítjük meg a nevelés munkáját, és rejtve marad előttünk a természet munkája, amit a felszín alatt végez – ott, ahol nem látjuk, mi történik.

Mielőtt megjelenik a jó viselkedés, a helyes cselekvés, a gyereket belülről valami fel kell, hogy indítsa rá belülről. A tetteket a szándék előzi meg. A jó cselekvéséhez belső indíték szükséges. És a fő mozgató nem a szülő vagy a pedagógus, hanem a természet; csak a természet kapott hozzáférést a belső folyamatokhoz. Minden gyereknek belső hajtóerőre van szüksége ahhoz, hogy előrelépjen a fejlődésben.

Mi hajtja előre a gyerekeket a fejlődés útján?

Az érési folyamatok

Minden gyerekben három természetes érési folyamat zajlik egyidejűleg. Sokáig azt gondoltuk, hogy az érés egyetlen folyamat eredménye, és a szakma különböző nevekkel illette ezt a folyamatot: „növekedési erő”, „emberi potenciál folyamat” és hasonlók. De kiderült, hogy a gyerekek fejlődését nem egy érési folyamat vezérli, hanem három.

ÖNÁLLÓSULÁS

Személyiségfejlődési szempontból az önállósulás során jelenik meg a saját egyéniség, az alkotókedv (kreativitás) és a felelősségtudat.  A gyermek másoktól különböző önmagává válik, aki felelősséget érez a saját tetteiért, és mire felnő, képes lesz lelkileg is megállni a saját lábán. Az önállósulás folyamata során alakul ki a gyermek viszonyulása saját magához (énkép, önértékelés, önismeret).

A gyermek önálló egyénisége belülről sarjad ki, mint a zsenge hajtás tavasszal. Az önállósuló gyerekek jellemző vonása a belső motiváció. A saját fejükkel próbálnak gondolkodni, és eredetit akarnak alkotni. Az önállósulás folyamatát kísérő merész, vállalkozószellemű, szárnyaló lendület spontán (nem a kívülről érkező fejlesztés hatására, hanem belső program szerint) jelenik meg a fejlődő gyerekekben; rövid időszakokra már a másfél-kétéveseknél is megfigyelhető.

INTEGRÁLÓDÁS

Az integrálódás (egységbe rendeződés) az a folyamat, amelynek során az ember társas lénnyé érlelődik. Képes lesz úgy kapcsolódni másokhoz, hogy közben se arra ne legyen szüksége, hogy olyan legyen mint a többiek, se arra, hogy a többiek olyanok legyenek, mint ő. Egy érett személyiség az egyénisége elveszítése nélkül tud közösséghez is tartozni. Ez az, amit a Biblia úgy fogalmaz, hogy “szeresd felebarátodat, mint magadat“ (3Mózes 19:18, Máté 22:39). A többi emberhez való érett kapcsolódás (a szocializáció) sem a fejlesztés, hanem az érés gyümölcse.

Az integrálódás spontán (belső program szerint zajló) folyamat, amelynek során a különböző (olykor egymásnak ellentmondó) belső tartalmak (ambivalens késztetések, “vegyes érzések”, ellentmondásos nézetek) összehangolt, új egésszé rendeződnek. Az integrálódás folyamata során alakul ki az önuralom, az ítélőképesség és a tartással rendelkező jellem.

ADAPTÁLÓDÁS

Az adaptálódás (rugalmas alkalmazkodás) az a folyamat, amelynek során az ember érzelmileg rugalmassá és teherbíróvá érlelődik. Ez a helyreállás, a felépülés, a megújulás folyamata. A gyermek maga változik, amikor alkalmazkodnia kell valamihez, amin nem tud változtatni: feldolgozza a gyászt, alkalmazkodik az új körülményekhez, kibékül a hiányokkal és veszteségekkel, hasznosítja a kudarcait, és megerősödve, de nem megkeményedve áll talpra. Az adaptálódás folyamata során alakul ki a gyermek teherbíró és rugalmas viszonya a környezethez.

Mindhárom érési folyamatra szükség van az emberi potenciál kibontakozásához. Ezeket a folyamatokat a való életben nem is lehet külön-külön megfigyelni, mert egymásra is hatnak, és együtt alkotják az érés folyamatát. Ennek ellenére külön-külön fogunk velük megismerkedni, és a szülői szerepünkkel is velük kapcsolatban. Az érési folyamatok spontán zajlanak, mert a természet vezérli őket belülről. A természet a “fő mozgató”, mert előre meghatározott terv szerint spontán, belülről vezérli az érési folyamatokat.

Eddig a természet szerepéről volt szó. Most nézzük, mi a szülők szerepe az emberi potenciál kibontakozásában?