Mi a teendő, AMIKOR a kisgyermek féktelenül viselkedik?

Útmutató érzelmi vihart kavaró helyzetekre, amikor a gyermek olyasmit tesz, amit nem engedsz meg, vagy kihoz a sodrodból a viselkedésével

Az adott pillanatban csak arra törekedj, hogy az éretlen (indulatos, bántó, agresszív, rendbontó) viselkedés leállítása közben ne rongáld a kapcsolatot! Ha sikerült a viharos helyzetből úgy kikormányozni, hogy a kapcsolat épségben maradt, nem tettél kárt senki méltóságában, és megakadályoztad hogy a villongásból világháború törjön ki, akkor megtetted, amit ott és akkor tenni lehetett.

Ne ott azonnal próbáld megtanítani a leckét, ne ott azonnal akard a tanulságot beleverni abba a makacs fejébe, ne ott azonnal próbáld vele megértetni, hogy ezzel nem éri el, amit akar, és ne ott azonnal akard megtanítani, hogy mi helyes és mi a helytelen! 

Nem az a nevelésre alkalmas pillanat, amikor a gyermek rosszat csinál! Ne ilyenkor próbáld a nevelési céljaidat megvalósítani; most csak arra törekedj, hogy ne árts; ne tegyél kárt a kötődő kapcsolatban!

Mégis, mit lehet csinálni ott helyben, amikor a gyermek olyat tesz, amit nem engedsz meg?

1. Nyugodtan és határozottan szólj vagy lépj közbe!

Állítsd le a megengedhetetlen viselkedést, de ne szégyenítsd meg a gyermeket, és ne is ijessz rá túlságosan! Ebben az a legnehezebb, hogy megőrizd a saját hidegvéredet és a reagálásodba ne vidd bele a saját ingerültségedet vagy ijedtségedet.

2. Építs hidat a rossz viselkedés okozta szakadék fölé!

A hangsúly most ne a rossz viselkedésen legyen, hanem azon, hogy ez sem vet véget a jó kapcsolatnak:
– Nincs baj, rendben vagyunk.
– Az tud a legjobban felbosszantani, akit a legjobban szeretünk.

A gyermek, amikor olyat tesz, amit nem engedsz meg, rendszerint úgy érzi, hogy kettőtök között is rés keletkezett (kiesett a kegyelemből). Fokozottan így van, ha a haragoddal is találkozott. Emlékeztesd néhány szóval, hogy a kapcsolatotok nem addig tart, amíg az ő jósága. Semmi nem választja el tőled; a szeretetednek nincsenek feltételei és nem kell érte megdolgoznia. [A hídépítésről bővebben: Hidalj át minden szakadékot]

3. A helyzeten próbálj változtatni (ha lehet), NE a gyermeken (akin nem lehet)!

Egy olyan gyermeken te sem tudsz úrrá lenni, aki elveszítette vagy még sose találta meg az uralmat önmaga felett. A kisgyermeket az érzelmei irányítják: még nincs meg benne az önuralom képessége.

Amin talán tudsz változtatni, az a helyzet, ha rájössz, hogy mi lehet az, ami miatt a gyermekben elszakadt a cérna. Ingerültebb a szokásosnál, mert szomjas, éhes, nem aludta ki magát, nem mozgott eleget, esetleg betegség bujkál benne? Történt valami korábban, ami miatt még mindig feszült, szorong? Nem tudja, mire számítson, mert váratlanul érte a helyzet, amiben vagytok? Nyugtalanságot kelt benne a sok ember, a nagy nyüzsgés, a zűrzavar, a hangzavar, a sok látnivaló, a sok választási lehetőség? Te vagy feszültebb a szokásosnál, másmilyen a hangod, máshogy érsz hozzá, és ez kelt benne feszültséget és szorongást?

Az ügy (és az esetleges következmények) megbeszélésével várd meg, amíg helyreáll a jó kapcsolat. Most csak:

4. Tűzd ki a megbeszélés időpontját!

– Erről később még beszélünk – ez a legegyszerűbb. Így magadnak is adsz egy kis gondolkodási időt.

És tényleg térj vissza később az ügyre, ha egyszer azt mondtad. Fontos, ha a gyerekek megszokják, hogy az ügyekkel akkor foglalkozol, amikor szerinted eljön az ideje (nem pedig a pillanat hevében).

5. Minél előbb hagyd el a viharzónát!

A nevelés munkáját ne azon melegében végezd, hanem később, egy arra alkalmas időben, amikor a kedélyek már lecsillapodtak.

Amikor pedig leültök megbeszélni a történteket, ne felejtsd el jó meleg kötődésbe vonni a gyermeket, mielőtt rátérsz a tárgyra! [A kötődés felébresztéséről bővebben: Először is teremts kapcsolatot!] A gyermek csak akkor hallja meg és veszi a szívére, amit mondasz, amikor jól kötődik hozzád. 

Nem éri el a célját az a nevelő célzatú beavatkozás, amelyik nem a jó kapcsolat közegében történik. Amíg ingerült vagy, amíg még haragszol vagy egyszerűen csak ezer dolgod van és sietsz, a gyermek bezárul és nem tudja befogadni, amit mondasz. Stresszes lelkiállapotban ráadásul a kreativitásod is elvész, a gondolkodásod is beszűkül, tehát te is kevésbé tudod okosan kezelni a történteket.

A nevelésre alkalmas percekben pedig, amikor nyugodtak vagytok és rendben van a kapcsolatotok is, a probléma gyökerével foglalkozz: a gyermek szívének indítékaival és szándékaival. Belülről kifelé nevelj: Hívd elő a gyermek saját jószándékát! Ezzel nemcsak látszólag, a viselkedés szintjén, hanem belsőleg is a helyes irányba indítod el a gyermekedet.

Folytatás: A kicsik és az éretlenek biztonságos fegyelmezése