Adjunk neki lehetőséget!

Ébressz a gyermekben vágyat és hagyd dolgozni a belső motivációt! Teremts körülötte kitöltetlen űrt, ahol a kreatív játék helyét nem foglalja el sem az irányított foglalkoztatás, sem a passzív szórakozás! Hagyd addig unatkozni, amíg eszébe nem jut valami érdekes!

Hozzuk elő, ami megvan benne!

Nem kívülről neveljük bele a gyerekekbe azt, aminek meg kell lennie, hanem belőlük hozzuk elő. Az önálló cselekvéshez szükséges energiával a meghitt együttlét tölti fel a gyermeket. Érezze rajtad, hogy komolyan érdekelnek a gondolatai! Ismertesd össze nagyszerű elmék remekműveivel! Otthon is legyen mivel rajzolni, vágni, ragasztani, fúrni-faragni, verset írni, zenét szerezni, ajándékot készíteni!

Várakozáson felül adjunk!

Parancsolgat és követelődzik a gyerekünk? Ne kevesebb, hanem több figyelmet, több közelséget, több törődést adjunk! Kapaszkodik belénk, amikor eljött az esti vagy a reggeli búcsú ideje? Ragaszkodjunk hozzá jobban! Tartsuk erősebben! Múljuk felül, amit a gyerek vár! Akkor nyugszik meg, ha telítődik.

Az érés motorja

A hajtómotor hasonlat arról a rejtélyes valamiről szól, ami a gyermek fejlődését belülről mozgatja. Az „érés motorja” adja a hajtóerőt a fejlődési folyamatokhoz és a belső motivációt: az indítékot és a szándékot az önállóságra, a játékra, a tanulásra és a jó cselekvésére…

Miért ne faragjunk gyereket?

Mi a célunk a neveléssel? Az, hogy a gyerekeink minél teljesebb emberi érettségre jussanak? Vagy az, hogy minél hamarabb fölvegyék a kívánt formát és beilleszkedjenek a társadalomba? Kertészeti, vagy szobrászati tevékenységnek tekintjük a nevelés munkáját?