frusztráció

Fogalomtár » szócikk: frusztráció

frusztráció = az akadályoztatás feszültsége: hiába igyekszem, nem megy

A cél meghiúsulása, a vágyott dolog vagy személy elérhetetlensége, tehát valamilyen szeparáció következtében támadt feszülséget, az eredeti cél irányába le nem vezethető, feltorlódott energiát nevezzük frusztrációnak. Az energiafeltorlódás robbanáskész állapot (agressziós készenlétet) idéz elő, ami a személyiséget teljes egészében megterheli (stresszállapot). A frusztráció tehát a személyiséget pszichésen megterhelő, a megfelelő alkalmazkodást (adaptáció) megnehezítő feszültség (érzelmi-indulati töltet).

frustration-02

A feszültség frusztrációs helyzetben keletkezik, amikor a személy és a cél közé áthághatatlan és kikerülhetetlen akadály ékelődik. Hiába minden igyekezet, a “hiábalavóság falába” ütközünk. A legfinomabb falatot leejtjük a földre, sürgős dolgunk van, de a busz elmegy az orrunk előtt, Jancsit elhagyja Juliska, Marit becsapják a piacon, Évát nem veszik fel az egyetemre, Istvánt nyilvánosan megszégyenítik. Frusztrációs helyzetben a célra irányuló csekekvés meghiúsul (kudarcba fullad), a beteljesülés előtti várakozás cselekvő energiája pedig feltorlódik. A frusztráció az akadályoztatás felszültsége, a frusztrációs helyzet pedig találkozás a hiábavalósággal: hiába igyekszem, nem megy.

A frusztráció a három elemi indulat egyike; minden emlősre jellemző, nemcsak az emberre. Az alapérzelmek felsorolásakor pontatlanul szokás a frusztrációt (amelynek oka van, de semmire nem irányul) haragnak nevezni, illetve szakmai szövegekben a frustration-t haragnak fordítani. (ha az idegen szót mindenképp kerülni akarjuk, a feszültség, ingerültség, idegesség, de még a düh is jobb szó volna).

Ha az agresszív viselkedést a harag váltaná ki, akkor csak emberi probléma volna. De az összes olyan állat is hajlamos agresszióra, amelyiknek van limbikus rendszere. Minden emlősnél megfigyelhető az agresszív viselkedés, pedig egyikük sem tud haragudni, mert a haragvásban az agy kéregállománya is részt vesz: előbb azt kell gondolni, hogy ami nem működik, azért valaki hibás. Akkor haragszunk, amikor tudatos ítéletalkotás révén valakit hibáztatunk. A harag a frusztrációból fakadó másodlagos érzelmek egyike, amely arra indít, hogy egyenlítsünk, hogy bosszút álljunk. Mindig iránya van: valakire haragszunk. A frusztrációnkat akkor éljük meg haragként, amikor azt gondoljuk, hogy a veszteségünk, a sérelmünk, a célunk meghiúsulása valaki más hibája. A harag mindig frusztrációból ered, de a frusztráció nem mindig haraghoz vezet. Lehet belőle bűntudat (amikor azt gondoljuk, hogy valami a mi hibánk), vagy szégyen is (amikor azt gondoljuk, hogy velünk van a baj). De maradhat puszta frusztráció is. Lehet valaki rettentő frusztrált (feszült, ideges, ingerült) anélkül is, hogy a bárkit hibáztatna. A frusztráció sokkal primitívebb indulat, mint a harag: gondolkodás nélkül indít cselekvésre.

Amikor a frusztrációs feszültséget érzem (tudok róla és szenvedek tőle), akkor  frusztrációs élményben van részem. Frusztrációja minden limbikus rendszerrel rendelkező állatnak van; frusztrációs élménye viszont csak az embernek, mivel az állatok tudatosan nem élik meg (nem magyarázzák meg magunknak) az őket mozgató érzelmeket.

A frusztrációt tűrni is lehet. A frusztrációtolerancia az akadályoztatás vagy kudarc elviselése védekezésbe vonulás nélkül. A frusztrációtűrés a rugalmas alkalmazkodás képessége, ami nem a következetes fegyelmezés eredménye, hanem egy érési folyamat, az adaptálódás gyümölcse. Kellő alkalmazkodóképesség hiányában frusztráció hatására agressziós készenlét lép fel (a feltorlódott támadó energia robbanáskész állapothoz vezet), amely azonban még egy kisgyermek esetében sem vezet szükségszerűen agresszív (támadó) magatartáshoz, de segítségre van szükségük ahhoz, hogy a feszültség biztonságos kiutat találjon.

Fokozott pszichés terhelés (frusztráció) hatására azonban az alkalmazkodóképesség csődöt mondhat; ilyenkor megjelenik a “nem alkalmazkodás” (inadaptáció), és ennek egyik tünete az agresszív viselkedés is. Az agresszió (a támadó indulat kitörése) tulajdonképpen az alkalmazkodóképesség szétesése. Az ember akkor agresszív, amikor “már nem bírja”, amikor elfogy a türelme és nem tud a helyzetnek megfelelően alkalmazkodni.

Az agresszió megértéséhez, megelőzéséhez és kezeléséhez nyújt segítséget az alábbi két cikk:


Felhasznált irodalom:

  • Dr. Pálhegyi Ferenc: Személyiséglélektani kalauz (Tankönyvkiadó, 1981)
  • Neufeld, Gordon. The Power to Parent Part 1: The Vital Connection. Videocourse. Vol. 1. 3 vols. The Power to Parent. Vancouver, Canada: Mediamax Interactive Productions, 2010. neufeldinstitute.org/course/power-to-parent-i-the-vital-connection/.
  • Neufeld, Gordon. Making Sense of Aggression. Videocourse. Vancouver, Canada, 2010. neufeldinstitute.org/course/making-sense-of-aggression/.