GYÖKEREK sorozat 1 · 2 · 3 · 4 · 5 · 6 · 7 · 8 · 9

A fegyelmezés témáját folytatjuk a KÉK nevelés három mesterfogásával, amelyek a természetes érési folyamatokat, és ezzel a nevelés célját támogatják. Az érést támogató nevelés igazi kertészeti munka. Nap mint nap végezzük, hogy az érési folyamatok meghozzák a gyümölcsüket, amikor eljön az ideje. A külső kontroll helyét végül átveszi a belső (önirányítottság), és a szülői fegyelmezés helyére lép az önfegyelem.
- Hogy lehet neveléssel támogatni az önállósulás érési folyamatát, amelynek során a gyermek idővel életképes, belülről vezérelt és felelősséggel cselekvő felnőtté válik?
- Hogy lehet neveléssel támogatni az adaptálódás (rugalmas alkalmazkodás) érési folyamatát, amelynek során a gyermek idővel találékony, teherbíró, és talpra állni képes felnőtté válik?
- Hogy lehet neveléssel támogatni az integrálódás (társas lénnyé válás) érési folyamatát, amelynek során a gyermek idővel másokkal is és önmagával is törődő, dolgozni és gondoskodni képes felnőtté válik?
A témához kapcsolódó olvasnivaló
A fegyelmezés arra a gyerekre hat, akiben a vegyes érzések belső konfliktust okoznak
Óriási dolog, amikor a gyermek előre gondolkozik, mielőtt cselekszik, mert ez az önfegyelem lényege. Fegyelmezés közben éppen ezen fáradozunk:”Gondolkozz, mielőtt csinálsz valamit! Ne ugorj fejest mindenbe! Legyél tekintettel másokra is! Ne első felindulásból cselekedj. Gondold végig, mi hova vezet.”
A fegyelmezés arra a gyerekre hat, akiben a jószándék már megvan
Az emberek akkor fogadják szívesen az útbaigazítást, amikor el akarnak jutni valahová. A saját céljaik megvalósításához kérnek segítséget. Csak a gyerekeket próbáljuk olyan irányba kormányozni, amit nem tettünk a sajátjukká; amit csak mi akarunk, nem ők.
A fegyelmezés arra a gyerekre hat, aki a hiábavalóság szívfájdalmát is érzi
A könnyen nevelhető gyerekekre az is jellemző, hogy elmozdíthatatlan akadályba ütközve át tudják érezni, hogy hiába igyekeznek: nem fogják elérni, amit akartak. A természet metszőollója távolítja el az olyan viselkedést, ami nem visz sehova.
A kicsik és az éretlenek biztonságos fegyelmezése
Hogyan fegyelmezzük a kicsiket és az éretleneket, amíg következmények kilátásba helyezésének nincs értelme, mert tényleg nem tudnak magukon uralkodni?
Hívjuk elő a saját jószándékát!
A belső indítékokat célozd meg a felszíni viselkedés helyett! Az önállósulás érési folyamatát támogatod ezzel.
Bízzunk rá felelősséget!
Az önállósuló gyereknek és serdülőnek egyre több autonómiára, egyre nagyobb birodalomra van szüksége, ahol ő uralkodik, ő gondoskodik és övé a felelősség is: a tette vagy a mulasztása természetes következményét is ő viseli.
Adjunk neki lehetőséget!
Ébressz a gyermekben vágyat és hagyd dolgozni a belső motivációt! Teremts körülötte kitöltetlen űrt, ahol a kreatív játék helyét nem foglalja el sem az irányított foglalkoztatás, sem a passzív szórakozás! Hagyd addig unatkozni, amíg eszébe nem jut valami érdekes!
Hozzuk elő, ami megvan benne!
Nem kívülről neveljük bele a gyerekekbe azt, aminek meg kell lennie, hanem belőlük hozzuk elő. Az önálló cselekvéshez szükséges energiával a meghitt együttlét tölti fel a gyermeket. Érezze rajtad, hogy komolyan érdekelnek a gondolatai! Ismertesd össze nagyszerű elmék remekműveivel! Otthon is legyen mivel rajzolni, vágni, ragasztani, fúrni-faragni, verset írni, zenét szerezni, ajándékot készíteni!
Büntetés helyett a saját bánatát kellene megélnie
A zsákutca-élmény, a hiábavalóság-élmény érzelmi megélésére volna szükség a belülről kifelé ható fegyelmezéshez, és ez az, amire a legtöbb esetben nem kerül sor.
Hogy lehet a frusztrációt jobb útra terelni?
A fegyelmezés akkor hatékony, ha a gyereked saját belső fékeit sikerül előhívnod.
Egy korábbi előadás hangfelvétele: 2017-04-08 A KÉK nevelés mesterfogásai (Bp)