Miért ne faragjunk gyereket?

Mi a célunk a neveléssel? Az, hogy a gyerekeink minél teljesebb emberi érettségre jussanak? Vagy az, hogy minél hamarabb fölvegyék a kívánt formát és beilleszkedjenek a társadalomba? Kertészeti, vagy szobrászati tevékenységnek tekintjük a nevelés munkáját?

Miért száll szembe az akaratommal?

Miért tiltakozik az óvodás, amikor szólok, hogy ideje átöltözni? Miért kell közelharcot folytatnom az iskolással, hogy csinálja meg a házi feladatát? Miért háborodik fel a serdülő, amikor nem hagyom, hogy minden idejét mobilozással és gépezéssel töltse? És ilyenkor mit csináljak vele?

A társas agy

A szeretet pszichológiája – bevezetés a kötődéselméletbe. Életünk kezdeti szakaszán társas kapcsolataink minden más környezeti hatásnál döntőbb mértékben formálják az agyunkat, legfontosabb kapcsolataink pedig még a későbbi életkorokban is képesek gyógyítani megsebzett elménket.

Ismerd meg…

“Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal,
mert a kincs nem marad meg örökké, sem az ékszer nemzedékről nemzedékre!”
– Példabeszédek 27:23-24

Mit jelent nevelni?

A kisbaba érkezésekor nemcsak nyersanyagot kapunk, akiből nekünk kell embert faragni. Már a nevelés szavunk is egész mást sejtet: növel » nevel. Ami ránk vár, egy kertész munkájához hasonlít. A ‘nevelvény’, a ‘növendék’ felnövését kellene támogatnunk valahogy.

Hogy óvjuk meg a gyerekünk lelki épségét (“érző szívét”)?

Mi a szeparációs problémák megoldása?
Baj-e, ha a gyerekünk túlságosan kötődik?
Mikor mehetünk el valahova nélküle?
Arról kell gondoskodnunk, hogy biztonságot nyújtson számára a hozzánk fűződő kapcsolata. A biztonságot nyújtó kapcsolat az érző szív védőpajzsa. A gyerekünk akkor tud elég mélyen kötődni, ha a szíve érző és nyitott maradhat.