Fogalomtár » szócikk: belső megtartottság (felt sense of being held; inner heldness)
A belső megtartottság egy olyan lelki-érzelmi állapot, amelyben a gyermek (vagy felnőtt) belül hordozza a megtartó kapcsolat élményét. Biztonságérzetet és belső stabilitást ad; lehetővé teszi, hogy a fájdalmas, megterhelő érzéseket – mint például a szomorúság, csalódás, megaláztatás – ne kerüljük el, ne zárjuk ki a védekezés különféle formáival, hanem átérezzük, épségben keresztüljussunk rajtuk, és végül érzelmileg helyreálljunk (visszanyerjük belső egyensúlyunkat), anélkül hogy önmagunktól vagy szeretteinktől elszakadnánk.
A belső megtartottság érzete nem veleszületett adottság, hanem fokozatosan alakul ki a gyermek fejlődése során, a biztonságos, érzelmileg elérhető kapcsolatok talaján. Amikor a gyermek újra meg újra megtapasztalja, hogy az érzelmeit – legyenek azok akár csendesek, akár viharosak – egy felnőtt tudomásul veszi, érvényesnek fogadja el, és mellette marad a feldolgozás és elengedés útján (ld. adaptáció), akkor ezek a tapasztalatok belsővé válnak. Mire felnő, kialakul benne egyfajta belső biztos bázis: magában hordozza a biztonságos kapcsolat élményét, és nehéz helyzetekben újra és újra vissza tud hozzá kapcsolódni – még akkor is, ha épp egyedül van, vagy ha az a személy már nem is él.
A biztonságot nyújtó kapcsolat az érző szív védőpajzsa.
A belső megtartottság a sebezhetőség elviselését is lehetővé teszi. Egy gyerek csak akkor tud nyitott, őszinte módon kapcsolódni a kudarc, a veszteség és a szívfájdalmak idején – amikor nem történhet az, amit akar –, ha biztonságban érezheti magát közben, tehát ha ez a biztonság belülről is elérhető a számára. Ennek hiányában a gyermek sebezhetősége túlságosan fenyegetővé válik, és védekezésbe vonul: elzárkózik a kapcsolattól, és elvágja magát az érzéseitől is (páncélt húz a szívére).
A belső megtartottság érzete tehát nem a fájdalom hiánya, hanem a kapcsolat megtapasztalt biztonsága, amely lehetővé teszi, hogy a gyermek ne törjön meg az élet sebező hatásai alatt. Ez a belső védettség nem a világ elviselhetőségéből, nem a gondtalan életből, hanem a kapcsolat megélt megtartó erejéből fakad.
Ez az állapot adja a reziliencia alapját is. Nem páncél, nem erős fal – hanem a megtartó kapcsolat belsővé válásának gyümölcse, ami képessé teszi a gyermeket arra, hogy fájdalmakon keresztül is ép maradjon, és visszanyerje lelki egyensúlyát.
Kapcsolódó írások:
KÉK nevelés 