reziliencia

Fogalomtár » szócikk: reziliencia (resilience)

reziliencia: a kiegyensúlyozott lelkiállapot visszanyerésének képessége, amelynek következménye a megterhelő körülményekhez való sikeres alkalmazkodás. Talpraállás és teherbírás; pszichológiai felépülő- és ellenállóképesség, lelkierő.

gomboc

A reziliens ember – a belső tartalékainak mozgósítása révén – képes visszanyerni eredeti, jó állapotát (testi-lelki egyensúlyát) a nehéz élethelyzetek átélése (kudarc, veszteség, csődélmény) után. A rezilienciát ezért “keljfeljancsi” képességnek is nevezzük. A talpraállás keljfeljancsi képessége, az elesésből való felépülés az adaptálódás érési folyamatának gyümölcse. A viszontagságos körülményekhez való sikeres alkalmazkodás képessége gyerekeknél egy biztonságot nyújtó kapcsolat “anyaméhében” fejlődik ki.

Ann Masten professzor, “a reziliencia-kutatás anyja” évtizedekig kutatta, hogy milyen összefüggések rejlenek az elsőre érthetetlen, ‘hétköznapi csodaként’ emlegetett életutak mögött. Felfigyeltek ugyanis arra, hogy vannak olyan gyerekek, akik kifejezetten nehéz körülményeik ellenére – drogfüggő vagy börtönben lévő szülők, családon belüli erőszak stb. – képesek a ‘freudi eleve elrendeltetést’ meghazudtoló módon sokszor gyönyörű, felívelő pályát befutni. Ennek ​több oka is van, ​de az egyik legfontosabb, hogy ​volt legalább egy ember​ a környezetükben​, aki szerette őket, és őszintén hitt bennük.
– Móricz Emese (idézi: Haszon Zsófia, 24.hu 2017.05.06.)

Fontos, hogy a reziliencia nem azt jelenti, hogy valaki mennyire tud normálisan működni (enni, aludni, koncentrálni, dolgozni) viszontagságos körülmények között! Egy védekezésbe vonult, (érzelmileg érzéketlenné vált) gyermek látszólag sokkal jobban viseli a stresszhelyzetet, mint az, aki az érző képességét még megőrizte. A fájdalom példáján talán érthetőbb a paradoxon: az egészséges fájdalomérzettel rendelkező ember ordít, amikor kalapáccsal ráüt az ujjára, aki viszont nem érzi a fájdalmat, zavartalanul dolgozik tovább. Az a kisgyermek, aki a szülő távollétében, idegenek között is szépen játszik, eszik és alszik, valószínűleg nincs jó állapotban. Nyugodtnak tűnik, de nem az, csak higgadt, mert az agya sikeresen védekezik a fájó érzések ellen: az érzéseket tompítja. A védekező állapot viszont a további fejlődés akadálya, mivel a pszichológiai fejlődést az érzelmek mozdítják előre; a reziliencia kialakulásához például szükségünk van a fájó, bánatos érzéseinkre.

A kellő rezilienciával rendelkező, azaz a feszült állapot után nyugalmi állapotát rugalmasan visszanyerni képes személy nem mereven áll ellen a támadó stresszhatásoknak, nem is ‘pattint le’ magáról mindent, ami megrendítheti vagy kibillentheti, hanem képes a kedvezőtlen körülményeket, veszteségeket, hiányokat és füstbement terveket érzelmileg befogadni, feldolgozni és elengedni. Átmenetileg felborul a lelki egyensúlya, de belső tartalékai mozgósításával visszanyeri stabil állapotát.

A lelki teherbíró- vagy ellenállóképesség is a reziliencia része. A terhek és sérelmek elviselésének képessége a rendezett kötődő kapcsolat gyümölcse: annak az eredménye, hogy a biztonságot nyújtó kapcsolat (amikor bizalommal támaszkodhatunk valakire, aki szeret) az érző szív védőpajzsa: érzelmi védettséget ad a gonoszság “tüzes nyilai” ellen.

“A viszonylag magabiztos környezet nagyon fontos a gyerek fejlődése szempontjából. Ez meghatározza a későbbi stressztűrő képességét. Ez az úgy nevezett reziliencia, ami alatt azt a rugalmasságot értik, ami egy feszült állapot után engedi, hogy az eredeti állapotba térjen vissza az ember. Ez az erő egy szoros kapcsolatot feltételez legalább egy személlyel, továbbá jól tagolt időélményeket, jól utánozható mintákat. A kisgyerek utánzással tanul!”
– Vekerdy Tamás [Hülyének néznek?” – Vekerdy Tamás a mai magyar oktatásról HVG interjú 2013.10.22.]

Terhelhetőségünk, stressztűrő képességünk elsősorban a kiinduló állapot stabilitásának mértékétől, belső tartalékainktól függ, amit pedig a biztonságos kötődés és a fizikai erőnlét (a lelki és a testi épség) együttesen határoz meg. A reziliencia az érzelmi önállósággal is egyenesen arányos, amely szintén a kiinduló stabilitás függvénye.


Kapcsolódó írások a reziliencia témájában:


a kép forrása: gomboc.eu

Ajánlott olvasmány:
Viktor E. Frankl (1946): Mégis mondj igent az életre! – Logoterápia dióhéjban (Európa Könyvkiadó, 2016)