ellenakarat

Fogalomtár » szócikk: ellenakarat (counterwill, G.N.)

ellenakarat = ösztönös védekezés mások (kényszerűnek érzett) akaratával szemben

Az ellenakarat a kötődő ösztön része; a mágnes negatív pólusa. Nem tudatos cselekvés, hanem ösztönös reakció. Tudattalan önvédelmi mechanizmus, ami mások akaratával szemben, az idegen befolyással szemben késztet védekezésre bennünket.

A felszólítás, a kényszer és a tiltás mindenkiből ellenérzést vált ki. A Gordon Neufeld által ellenakaratnak nevezett kényszeres ellenkezés jelensége mindig mások akaratával szemben alakul ki. A gyerekben például olyankor, amikor egy felnőtt megpróbál rá hatni, miközben ő nem elég erősen kötődik hozzá. Nem a gyerek saját jellemvonása, hanem a neveléséért felelős felnőttekhez való viszonyának egyik jellemzője. Nem az erős akarat kifejezője, hanem a saját akarat fejletlenségét vagy hiányát jelöli, ami miatt még csak reagálni képes, tudatos döntésekből származó szabad cselekvésre nem. Az ellenakarat tehát az éretlen személy automatikus ellenállása, akinek az éntudata még fejletlen. Reflex-szerű, gondolkodás nélküli ellenkezés mások akaratával szemben. “Olyan természetes, ám éretlen ellenállás – írja Máté Gábor – amely az irányítottságtól való félelemből táplálkozik.” Az ellenakarat időnként mindenkit dacos ellenállásra ösztönöz; annál jellemzőbb valakire, minél kevésbé fejlődött ki benne az érett és tudatos saját akarat. Legdrámaibb formában először a második életévben jelentkezik, másodszor pedig a serdülőkorban.

Az ellenakarat természetes ösztönkésztetés, amelynek fontos funkciója van: a gyermek biztonságos kötődését szolgálja azzal, hogy védi az idegenek befolyásától és vezetésétől. A gyerek csak arra hallgat, akihez függő-elfogadó szerepben kötődik; akihez nem kötődik, annak ellenáll. Az állatainkkal kapcsolatban ezt tudjuk és természetesnek is vesszük, hogy egy kutya csak a gazdájára hallgat, és először meg kell szelidíteni ahhoz, hogy a mi parancsainkat is teljesítse. A gyerekek ellenkezését viszont gyakran szándékos lázadásnak tekintjük, pedig ugyanarról az ösztökésztetésről van szó.

Az ellenakarat akkor nehezíti a nevelést, ha a gyerek nem azokhoz a felnőttekhez kötődik függő-elfogadó módon, akik felelősek érte és gondoskodnak róla. Ha másokhoz jobban kötődik (például a kortársaihoz), akkor ők a “gazdái”: nekik akar megfelelni, tőlük fogadja el a vezetést, a szülők utasításait pedig idegen befolyásnak érzi és gondolkodás nélkül elutasítja.

Ha túlzottan fel nem nagyítja a kortárs-orientáció vagy egyéb rivális kötődések, az ellenakarat az individuációt (az egyénné válást) segíti: miközben mások akaratát elhárítja, a sajátjának készít helyet.

ellenakarat-kek-neveles

“Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.”
– Jézus példázata a jó pásztorról, János 10:4-5

Az ellenakarat szót (németül Gegenwille) elsőként Otto Rank (1884-1939) osztrák pszichoanalitikus használta, és Gordon Neufeld – Máté GáborA család ereje c. könyve révén került a köztudatba. Rank az ellenakaratot egyszerűen a mások akaratára adott ellenreakcióként határozta meg.

Lásd még: kötődés, a kötődés bipoláris természete

Kapcsolódó írások az ellenakarat témakörében:

  1. Először teremts kontaktust (tekintet, mosoly, bólintás)
  2. Miért száll szembe az akaratommal?

______________
Referenciák:

  • Gordon Neufeld, Máté Gábor: A család ereje / 6. fejezet – Libri, 2014 (Hold On to Your Kids, 2004)
  • Máté Gábor: Szétszórt elmék / 20. fejezet – Libri, 2013 (Scattered Minds, 2000)
  • Edward L. Deci (1995): Why We Do What We Do: Understanding Self-Motivation (Penguin)
  • Jon Amundson (1981): “Will in the Psychology of Otto Rank: A Transpersonal Perspective” (PDF). Journal of Transpersonal Psychology 13 (2): 113.