Fogalomtár » szócikk: szorongás (anxiety)
A szorongás a veszélyérzethez (ld. emóció) kapcsolódó másodlagos érzelmek egyike, a biztonságvesztés félelemmel és nyugtalansággal járó homályos érzése. Érezzük, hogy baj van, de nem látjuk világosan, hogy mi az. A szorongás téves óvatosság.
A sebezhetőség elleni védekezésnek ez az indirekt módja a veszélyforrás észlelésének kikapcsolása: a VÉDEKEZŐ VAKSÁG. A gyermek agya nem engedi, hogy világosan lássa azt, ami rossz érzéseket kelt benne. Nem tudatosul benne, hogy fél annak a személynek az elveszítésétől, akihez függő viszonyban kötődik, vagy hogy fél is attól a személytől, aki a biztonság forrása számára. Nem ismeri fel a fontos személytől érkező mérgező nyilakat: az elutasítást, a fenyegetést vagy a megszégyenítést. Mivel a SZEPARÁCIÓ rendkívüli biztonságvesztést okoz, a rá utaló jelek rendszerint szorongást okoznak a gyermekben.
Amikor a veszélyforrás racionális észlelése (percepciója) megszűnik, a gyermek érzékeli ugyan, hogy baj van, de nem tudja, hogy mi a baj, mert a limbikus rendszere úgy ítéli meg, hogy a veszélyforrás felismerése túl fájdalmas lenne számára. Vak és homályos félelem tölti el: ez a szorongás. A limbikus rendszer (agyunk riasztórendszere) általában ezt az indirekt védekezési módot választja először, mivel ekkor elővigyázatosak leszünk akkor is, ha nem tudjuk, mi a baj.
A szorongó gyermek tele van irracionális félelemmel: fél a póktól, az ágy alatt lakó mumustól vagy a falon mozgó árnyékoktól. Bármitől félhet, amit elbír a fantáziája. Elkerülő lesz és elővigyázatos, gyanakvó és bizalmatlan. Ha a szorongás hosszabb ideig fennáll, agyunk különféle magyarázatokat is kitalálhat a homályos félelem racionalizálására: ezek a fóbiák és kényszerképzetek.
A szorongás a normális emberi élet vissza-visszatérő élményei közé tartozik. Akkor alakul ki, amikor agyunk érzelmileg véd bennünket annak meglátása ellen, ami érzelmileg túlságosan fájna. A szorongás azt jelenti, hogy valaki vakon fél, mert túlságosan fájna neki, ha szembenézne a félelme valódi okával. A kiváltó körülmények sokfélék lehetnek, és egyes életkorokban különösen hajlamosak rá a gyerekek (3–4 éves kor körül, és a serdülőkorban). A szorongás gyökere viszont mindig ugyanaz: a SZEPARÁCIÓ.
Ha értjük, hogy a szorongás honnan ered, sokat tehetünk azért, hogy a gyermek visszakapja elveszett lelki nyugalmát.
Kapcsolódó írások: