perikorézis

Fogalomtár » szócikk: perikorézis (perichoresis)

perikorézis (görögösen perikhorészisz) – görög eredetű szó, jelentése: körbeáramló együttmozgás; pontosabban “körben, körtáncként kölcsönösen egymásnak átengedés” (Geréby György). A Szentháromság egymással összhangban “mozgó”, körtánc-szerű szeretetkapcsolatát értjük alatta. (A tánc a kapcsolatok szimbolikájában a kölcsönösségre utal.)

Az ókeresztény teológusok (elsőként Nazianzi Gergely) Isten három személyének intim, egymást átjáró kapcsolatát írták le a perikhorészisz szóval, ami két görög szó összetétele: peri = körül, és korein = magában foglal. A Háromság-Isten mindegyik személye magában foglalja a másik kettőt; így lehet a három személy egyetlen Isten. A perikorézis tehát az Atya, a Fiú és a Lélek egymást magába foglaló és átjáró szeretetközössége.

Jézus mondta:

“…az Atya énbennem van, és én az Atyában.”
– János 10:38

“…hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek…”
– János 17:21

Az Atya, a Fiú (Jézus), és a Szentlélek egymást folyamatosan és egészen átjárva kapcsolódnak össze; kölcsönös, körbeáramló összeköttetésben, önátadó és “másik-központú”, perikoretikus “táncban”.

“A személyek nem magányosak, hanem egymásban élnek, létük egymásba hajlik. Ezt nevezték görög teológusok perikhorészisznek.”
– Szabados Ádám: Küzdelem a Szentháromságért

Geréby György írja a preikorézisről Középkori teológia c. könyvében:

Ez a tökéletesen transzcendens fogalom a teljesen egységes cselekvést az isteni személyek közötti tökéletes béke eredményeként láttatja. Értelem és akarat tökéletes szeretetben él együtt, egymásban és egymásért a Háromság személyei között. Ez a felfoghatatlan és abszolút béke megvalósíthatatlan emberi eszközökkel. Ez a Háromság királysága, amelyet csak Isten valósíthat meg, az idők teljességében, “hogy az Isten legyen minden mindenben” (1Korinthus 15:28).
– A Szentháromságról c. fejezet, 4. oldal (pdf)

C. Baxter Kruger Parable of the Dancing God c. könyvében találó képpel hivatkozik rá: a perikorézis a Szentháromság tánca (a “tánc” a Személyek közötti áramló energiacserét jelenti). A Szentháromság egymással összhangban “mozgó”, körtánc-szerű szeretetkapcsolata Isten legbelső lényegét fejezi ki.

“…mindhárom személy különálló mivolta fennmarad, ugyanakkor mindegyikük osztozik is a másik kettő életében. A perikorézis a Szentháromság életközössége, amelyben mindegyik személy a saját azonosságát megtartva osztja meg magát a többiekkel, akik szintén megosztják magukat vele.”
– Alister McGrath

Perikorézis és kapcsolat

A “teljes szeretet”, a másik-központú őszinte elfogadás kizárja a kapcsolatból a félelmet és a rejtőzködés igényét. A kapcsolat tagjai mélyen ismerik és szeretik egymást (ld. yadah: ismerni és ismerve lenni). A szeretetnek e szabadságában jön létre a meghitt közösség, amikor a kapcsolat tagjai teljesen őszinték, nyitottak, és valódi önmaguk; teljes egységben és harmóniában vannak egymással. Olyan egység ez, amely egyikük egyéni azonosságát sem csorbítja. Amikor egyikük sír, a másik érzi a könny ízét. Ilyen közösség tökéletesen egyedül az Atya, a Fiú és a Szentlélek hármas kapcsolatában valósul meg, de tökéletlen tükörképe minden igazi barátság, és meghitt társkapcsolat.

Az evangélium jó híre az, hogy Jézus Krisztus bennünket is ebbe a kapcsolatba hív.

John Peckham
Himnusz a Szentháromságról
(Babits Mihány fordítása)

Hárman a fenség trónusán
ülnek az égi lakomán;
(mert a magányost a magány
nem vigasztalja igazán).

Míg örök szelleme szemét
magára szegzi az Atya,
fényének tükörére kép
vetődik: egy új-önmaga.

S amint a kép megszületett,
az Egy nincs többé egyedül:
a Születetlen és Szülött
egymásnak társasan örül.

S a Szentlélek ez az öröm
mely összeköt Atyát és Fiút;
s a Három együvé ömöl,
egy fő-fő Jóba összefut.

S annak, ki sohse született,
illőn, és aki született,
s a Léleknek, oltárra-tett
szívvel zengjünk dicséretet!