adaptáció, adaptálódás

Fogalomtár » szócikk: adaptáció, adaptálódás (adaptation, adaptive process, G.N.)

adaptáció (lat. adaptatio) = rugalmas alkalmazkodás, alakulás, formálódás

A személyiségfejlődésben az ADAPTÁLÓDÁS a rugalmasan alkalmazkodóképes lénnyé válás érési folyamata; az emberi potenciál része. Kedvező belső átalakulások sora, amely belső program szerint zajlik, veszteség, akadály, vagy megváltozott körülmények hatására. Adaptálódunk, amikor bennünket formál valami, amin nem tudunk változtatni: feldolgozzuk a gyászt, alkalmazkodunk az új körülményekhez, kibékülünk a hiányokkal és veszteségekkel. Tanulunk a hibáinkból, hasznosítjuk a kudarcainkat, és megerősödve, de nem megkeményedve állunk helyre.

A veszteség, a hiábavalóság vagy az akadályozottság fájdalmas érzése olyan belső fordulatra indít, amelynek során szinte újjáépül az ember összeomlott belső világa, és képes lesz alkalmazkodni az új élethelyzethez. Új irányt véve tapasztalja, hogy az élet nem ért véget; érdemes újabb célokat kitűzni, a kapcsolatai és a tevékenységi lehetnek további öröm és beteljesülés forrásai.

adaptacio-konnyek

Az adaptálódás során a csalódás, a bánat és a gyász fájó érzésein (az “elengedés könnyein“) keresztül érettebb és együttérzőbb emberré formál bennünket a veszteség. Minket változtat meg, amin nem tudunk változtatni. A fájdalmas életesemények a személyiségfejlődést támogatják. A veszteségek hatására bekövetkező pozitív pszichológiai változásokat a szakirodalom poszttraumás növekedésnek nevezi.[1] A legnagyobb adaptáció a gyász feldolgozása.

Az adaptálódás gyümölcse a reziliencia (a megküzdés és rugalmas helyreállás képessége), és az ötletesség (leleményesség, találékonyság). Az adaptív ember rugalmas és leleményes: a viszontagságos körülményekkel megküzd, az elesésből újra talpraáll, és kilátástalan helyzetben is megoldást talál.

Az adaptálódás fejlődési folyamatának a feltétele az érző szív, legfőbb akadálya pedig a kemény szív: a sebezhetőség elleni védekezés.

Az alkalmazkodóképesség akadályozottsága az inadaptáció.

slide022

A három érési folyamat: az (1) önállósulás (más néven differenciálódás vagy individuáció), az (2) adaptálódás és az (3) integrálódás.

Lásd még: frusztrációelengedés könnyei, reziliencia

Kapcsolódó írások az adaptáció témájában:

  1. A CÉL – Amit ne tévesszünk szem elől
  2. A FOLYAMAT – Ahogy a gyermek teljes érettségre juthat
  3. A DÖNTŐ TÉNYEZŐ – Ami a fejlődést mozgásban tartja
  4. AZ AKADÁLY – Ami a fejlődés útját elállja
  5. A KAPCSOLAT – Amelyben teljesülnek a fejlődés feltételei
  6. Az agresszív viselkedés problémája
  7. Hogy lehet a frusztrációt jobb útra terelni?
  8. Büntetés helyett a saját bánatát kellene megélnie


[1] Tedeschi, R. G., Calhoun, L. G. (1996): The Posttraumatic Growth Inventory: measuring the positive legacy of trauma. Journal of Traumatic Stress, 9:455-471.