Fogalomtár » szócikk: adaptáció, adaptálódás (adaptation, adaptive process)
„Néha éppen egy rendkívül súlyos külső helyzet nyújt alkalmat arra, hogy az ember bensőleg túlnőjön saját magán.”
– Viktor Frankl
adaptáció (lat. adaptatio) = rugalmas alkalmazkodás, a körülmények hatására való előnyös átalakulás
Hétköznapi értelemben azt a gyermeket tekintjük alkalmazkodónak, aki szépen beilleszkedik és igazodik az elvárásokhoz. Személyiségfejlődési szempontból viszont egész mást értünk alatta:
Adaptálódunk, amikor bennünket formál valami, amin nem tudunk változtatni: feldolgozzuk a gyászt, alkalmazkodunk az új körülményekhez, kibékülünk a hiányokkal és veszteségekkel. Tanulunk a hibáinkból, hasznosítjuk a kudarcainkat, és megerősödve, de nem megkeményedve felépülünk a bennünket ért veszteségek és traumák után.
A veszteség, a hiábavaló igyekezet vagy az akadályozottság fájdalmas érzése olyan belső fordulatra indít, amelynek során szinte újjáépül az ember összeomlott belső világa, és képes lesz alkalmazkodni az új élethelyzethez. Új irányt véve tapasztalja, hogy az élet nem ért véget; érdemes újabb célokat kitűzni, a kapcsolatai és a tevékenységi lehetnek további öröm és beteljesülés forrásai.
Az adaptálódás során az “elengedés könnyein” keresztül teherbíróbb és együttérzőbb emberré formál bennünket a csalódás, a veszteség vagy a gyász. Minket változtat meg, amin nem tudunk változtatni. A fájdalmas életesemények a személyiség fejlődését támogatják. A veszteségek hatására bekövetkező pozitív pszichológiai változásokat a szakirodalom poszttraumás növekedésnek nevezi.[1] A legnagyobb adaptáció a gyász feldolgozása.
Az adaptálódás gyümölcsei közé tartozik a reziliencia (a rugalmas helyreállás és a teherbírás képessége). Az adaptív ember teherbíró: a viszontagságos körülményekkel megküzd, és az elesésből újra talpra áll. Találékony is, mert a kilátástalan helyzetben rendszerint megoldást talál.
Az adaptálódás fejlődési folyamatának a feltétele az érző szív, legfőbb akadálya pedig a kemény szív: a sebezhetőség elleni védekezés.
Az alkalmazkodóképesség akadályozottsága az inadaptáció.
A három érési folyamat: az (1) önállósulás (más néven differenciálódás vagy individuáció), az (2) adaptálódás és az (3) integrálódás.
Lásd még: frusztráció, elengedés könnyei, reziliencia
Kapcsolódó írások az adaptáció témájában:
- Videó: A nevelés hosszútávú munkája
- Videó: Düh és Agresszió
- Miért hatásos a testi fenyítés, amikor hat?
- A fegyelmezés arra a gyerekre hat, aki a hiábavalóság szívfájdalmát is érzi
- Mit tegyünk, ha állandó és súlyos a testvérkonfliktus?
- Hogy veszítheti el egy gyerek a könnyeit?
- Adaptálódás: az érés könnyes útja
- Ha nem tudunk változtatni, mi magunk változunk
- A természet szerepe
- Büntetés helyett a saját bánatát kellene megélnie
[1] Tedeschi, R. G., Calhoun, L. G. (1996): The Posttraumatic Growth Inventory: measuring the positive legacy of trauma. Journal of Traumatic Stress, 9:455-471.
KÉK nevelés 
