prefrontális kéreg

Fogalomtár » szócikk: prefrontális kéreg (prefrontal cortex)

Az agykéreg (neocortex) homloklebenyi elülső része, prefrontális kéreg teszi lehetővé, hogy gondolkodjunk, mielőtt cselekszünk. Agyunk vezérigazgatója az összetett társas helyzetek által megkívánt emocionális válaszok szervezője, valamint az agresszió-szabályozás, a figyelem-összpontosítás, a problémamegoldó gondolkodás és a megfontolt, morális cselekvés irányítóközpontja. A jól fejlődő gyerekeknél ez az agyterület kb. 5-7 éves kortól kap fokozatosan egyre nagyobb részt a problémamegoldó gondolkodás és a szándékos cselekvés irányításában.

A kicsik és az éretlenek viselkedését az agy primitívebb része, az amygdala (az agy limbikus rendszeréhez tartozó félelem-központ) irányítja; ezért olyan hevesek és féktelenek akár még felnőttként is azok, akik megrekedtek az éretlenségben. Magatartásukat (az amygdala irányító szerepe miatt) nem a mások javát is mérlegelő morális szempontok, hanem az “önközpontú” létfenntartó ösztönök határozzák meg, mint például: “Anya közelében kell maradnom”, “meg kell védenem magam”, és “rá kell vennem másokat, hogy azt csinálják, amit én akarok”. Akinek az agya tartósan a létfenntartó-védekező üzemmódra rendezkedik be, az hajlamos mások viselkedését fenyegetőnek értelmezni, és védekezni vagy támadni. Ez az oka a “nehezen kezelhető” gyerekek és felnőttek ellenséges, sokszor agresszív magatartásának.

A többi agyterület összehangolt (integrált) működését irányító prefrontális kéreg érésével jelenik meg többek között az indulatkezelés képessége, a több nézőpont együttes belátása, a kiegyensúlyozott ítéletalkotás, a lehetséges következmények mérlegelésének képessége, a morális szempontok figyelembe vételével történő döntéshozatal, az önreflexió, a finom célzások és a nem egyértelmű utalások megértése, a humorérzék, és a mások szempontjaira való odafigyelés készsége is. 

Az integrálódás érési folyamatának gyümölcsei
Az integrálódás gyümölcsei egyben a közösségi érettség jelei is.

Ezek az érett ember tulajdonságai, amelyek az integrálódás érési folyamata során spontán bontakoznak ki, ha a prefrontális kéreg fejlődésének feltételei adottak, melyek közül első a kötődő kapcsolat. Az önuralom és az erkölcsi érzékenység kulcsa is a rendezett kötődő kapcsolat tehát, mert a gyermeki agy csak a pszichológiai értelemben vett nyugalmi állapotban fejlődik optimálisan. A nyugalom forrása pedig a biztonságot nyújtó, rendezett kötődő kapcsolat, amelyben a gyermeket meleg bizalmi kapcsolat fűzi a róla gondoskodó felnőttekhez, akik biztos bázist és tájékozódási pontot jelentenek számára.

A KÉK nevelésben az a legfőbb törekvésünk, hogy a gyerekeinkkel olyan kapcsolatot tartsunk fenn, amelyben szívesen függenek és nyugodtan bíznak bennünk. Ha ez az egyszerű feltétel teljesül, akkor idővel önálló, teherbíró és másokról is gondot viselő felnőtté válnak: virágzó és gyümölcstermő, érett önmagukká. 

Az önuralom első csírája a kettős érzések belső konfliktusa

A prefrontális kéreg legkorábban a hatodik életévben kezdi átvenni a viselkedés szabályozásának szerepét, ha adott a kiegyensúlyozott fejlődés feltétele: a biztonságot nyújtó kapcsolat. A serdülőkor elején felgyorsul az érése; a gyermek ekkor válik képessé a logikus érvelésre. A serdülőkor végére a felelősségérzet is ugrásszerűen megnő a korábbiakhoz képest. A serdülőkor derekán átmenetileg visszaesik a prefrontális kéreg vezető szerepe, de a hullámvölgy életkori sajátosság és a hormonális egyensúly rendeződésével az érési folyamatok is kiszámíthatóbb mederbe kerülnek. Jelenlegi tudásunk szerint a prefrontális kéreg csak a húszas évek közepére fejlődik ki teljesen, de egyes kutatók szerint egy életen át képes a fejlődésre.

Szinte bárhol sérül meg az agy, a prefrontális kéreg működésében akkor is zavar keletkezik, ha ez a terület szerkezetileg ép maradt. Ennek az az oka, hogy az agy összes többi része összeköttetésben áll a tervező-szervező funkciókat ellátó prefrontális kéreggel. Ha egy másik terület hibás működése vagy éretlensége miatt a prefrontális kéreg hibás információt kap, akkor hibás következtetésre jut.

A prefrontális kéreg kétoldali károsodása a magasabbrendű (esztétikai, morális és szociális) érzések megváltozásához vezet. A prefrontális kéreg alsó részének sérülése féktelenséget, gátlástalanságot, míg a felső rész károsodása közönyösséget, érzelmi sivárságot okoz. Sérülésekor csökken vagy megszűnik a mások iránti felelősség érzete, a figyelem-összpontosításra és az elvont gondolkodásra való képesség is. A beszédkészség megtartása mellett a sérült elveszíti problémamegoldó készségét. A 20. század első felében, amikor bizonyos pszichiátriai tüneteket frontális lobotómiával próbáltak orvosolni, azt tapasztalták, hogy betegek érzelmi élete is megszűnt: elveszítették az öröm, a szomorúság, a remény és a kétségbeesés érzését; lényegében elveszítették a személyiségüket.

Ha a gyermeket huzamos ideig túl sok (egyéni teherbírását meghaladó) stresszhatás éri (pl. rendszeres megfélemlítés, megszégyenítés és kiközösítés), agyában az amygdala (ld. limbikus rendszer) a normálisnál nagyobbra nő, a prefrontális kéreg pedig megreked a fejlődésben. Ha ez a hatodik életév előtt történik, a viselkedés irányítását át sem veszi a prefrontális kéreg. Ez az oka az érzelmileg éretlen nagyobb gyerekek és felnőttek kiszámíthatatlan, féktelen, időnként agresszív magatartásának, ami a kicsiknél még életkori sajátosság. Az érzelmi feljődésben elakadt felnőtteknél változatos tünetek (pl. különböző rögeszmék és kényszerképzetek) is kísérhetik a prefrontális kéreg fejletlenségéből adódó impulzív (ösztönök és indulatok által vezérelt) magatartást. A súlyos, de kivételes (nem tartósan fennálló és nem ismétlődő) gyerekkori traumák legtöbbször csak átmeneti visszaeséssel járnak, de tartós elakadást nem okoznak a prefrontális kéreg fejlődésében és az érett személyiség kibontakozásában.


Kapcsolódó írások: