prefrontális kéreg

Fogalomtár » szócikk: prefrontális kéreg (prefrontal cortex)

Az agykéreg (neocortex) homloklebenyi része, a prefrontális kéreg agyunk vezérigazgatója: az agresszió-szabályozás, a figyelem-összpontosítás, a problémamegoldó gondolkodás és a megfontolt, morális cselekvés központja. A biztonságot nyújtó kapcsolatban fejlődő gyerekeknél ez az agyterület 5-7 éves kortól kap fokozatosan egyre nagyobb részt az érzelmi élet, a gondolkodás és a magatartás irányításában.

A kicsik és az éretlenek viselkedését az agy primitívebb része, az amygdala (az agy limbikus rendszeréhez tartozó félelem-központ) irányítja; ezért olyan hevesek és féktelenek akár még felnőttként is azok, akiknek az agyműködését csecsemő- és kisgyermekkorban nem tudta megfelelően táplálni egy biztonságot nyújtó, stabil kapcsolat. Az éretlenségben megrekedt gyerekek magatartását (az amygdala irányító szerepe miatt) továbbra sem a mások javát is mérlegelő morális szempontok, hanem az “önközpontú” létfenntartó ösztönök határozzák meg, mint például: “ennivalót és biztos helyet kell szereznem”, “minden áron meg kell védenem magam”, és “rá kell vennem másokat, hogy azt csinálják, amit én akarok”. Akinek az agya tartósan a létfenntartó-védekező üzemmódra rendezkedik be, az hajlamos mások közeledését, magatartását és szavait fenyegetőnek értelmezni, és védekezni vagy támadni. Ez az oka a “nehezen kezelhető” gyerekek és felnőttek ellenséges, sokszor agresszív magatartásának.

A többi agyterület összehangolt (integrált) működését irányító prefrontális kéreg érettségétől függ az indulatkezelés, a rugalmas alkalmazkodás, a kiegyensúlyozott ítéletalkotás, az előrelátás, a morális szempontokat is mérlegelő döntéshozatal, az önreflexió, az empátiás és az intuitív készség is. Ezek az érett ember tulajdonságai, amelyek spontán fejlődés útján alakulnak ki.

Az önfegyelem és a jó döntések kulcsa a kapcsolat, mert
az agy csak biztonságot nyújtó kapcsolatban fejlődik optimálisan.

A “KÉK” (kapcsolatra épülő következetes) nevelés az éretté fejlődést támogatja. Az agy ugyanis akkor fejlődik optimálisan, amikor a gyermeket mély bizalmi kapcsolat fűzi a róla gondoskodó felnőttekhez, akik tartósan biztos menedéket és tájékozódási pontot nyújtanak számára. A fejlődés alapfeltétele a nyugalom, amelynek forrása a biztonságot nyújtó kapcsolat.

II-7-integralodas-38

Ez az oka annak, hogy a KÉK nevelésben az a legfőbb törekvésünk, hogy a gyerekeinkkel olyan kapcsolatot tartsunk fenn, amelyben szívesen függenek és nyugodtan bíznak bennünk. Ha ez az egyszerű feltétel teljesül, akkor idővel önálló, másokkal is törődő és teherbíró felnőtté válnak: virágzó és gyümölcstermő, érett önmagukká. Az érési folyamatok közül az integrálódás a prefrontális kéreg műve.

integralodas-onszabalyozas-kekneveles

A prefrontális kéreg legkorábban a hatodik életévben kezdi átvenni a viselkedés szabályozásának szerepét, ha adott a kiegyensúlyozott fejlődés feltétele: a biztonságot nyújtó kapcsolat. A serdülőkor elején felgyorsul az érése; ekkor válunk képessé a logikus érvelésre. A serdülőkor végére a felelősségérzet is ugrásszerűen megnő a korábbiakhoz képest. A serdülőkor derekán átmenetileg visszaesik a prefrontális kéreg vezető szerepe, de a hullámvölgy életkori sajátosság és a hormonális egyensúly rendeződésével az érési folyamatok is kiszámíthatóbb mederbe kerülnek. Jelenlegi tudásunk szerint a prefrontális kéreg csak a húszas évek közepére fejlődik ki teljesen.

“Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged.”
– Példabeszédek 2:11

“Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!”
– Példabeszédek 4:23

Szinte bárhol sérül meg az agy, a prefrontális kéreg működésében akkor is zavar keletkezik, ha ez a terület szerkezetileg ép maradt. Ennek az az oka, hogy az agy összes többi része összeköttetésben áll a döntéshozó prefrontális kéreggel. Ha egy másik terület hibás működése vagy éretlensége miatt a prefrontális kéreg hibás információt kap, akkor hibás következtetésre jut.

A prefrontális kéreg sérülésekor csökken vagy megszűnik a mások iránti felelősség érzete, a figyelem-összpontosításra és az elvont gondolkodásra való képesség. A beszédkészség megtartása mellett a sérült elveszíti problémamegoldó készségét. A 20. század első felében, amikor bizonyos pszichiátriai tüneteket frontális lobotómiával próbáltak orvosolni, azt tapasztalták, hogy betegek érzelmi élete is megszűnt: elveszítették az öröm, a szomorúság, a remény és a kétségbeesés érzését; lényegében elveszítették a személyiségüket.

Ha a gyermeket huzamos ideig túl sok (egyéni teherbírását meghaladó) stresszhatás éri (pl. rendszeres megfélemlítés, megszégyenítés és kiközösítés), agyában az amygdala (ld. limbikus rendszer) a normálisnál nagyobbra nő, a prefrontális kéreg fejlődése pedig megakad. Ha ez a hatodik életév előtt történik, a viselkedés irányítását át sem veszi a prefrontális kéreg. Ez az oka az éretlen nagyobb gyerekek és az éretlenségben rekedt felnőttek kiszámíthatatlan, féktelen, időnként agresszív magatartásának, ami a kicsiknél még életkori sajátosság. Az éretlenségben rekedt felnőtteknél változatos tünetek (pl. különböző rögeszmék és kényszerképzetek) is kísérhetik a prefrontális kéreg fejletlenségéből adódó impulzív (ösztönök és indulatok által vezérelt) magatartást. A súlyos, de kivételes (nem tartósan fennálló és nem ismétlődő) gyerekkori traumák legtöbbször csak átmeneti visszaeséssel járnak, de tartós elakadást nem okoznak a prefrontális kéreg fejlődésében és az érett személyiség kibontakozásában.


A prefrontális kéreghez kapcsolódó írások:

  1. A fejlődés mozgatórugója: A JÁTÉK (de milyen játék?)
  2. A DÖNTŐ TÉNYEZŐ – Ami a fejlődést mozgásban tartja
  3. Az agresszív viselkedés problémája