prefrontális kéreg

Fogalomtár » szócikk: prefrontális kéreg (prefrontal cortex)

“Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged.”
– Példabeszédek 2:11

Az agykéreg (neocortex) homloklebenyi része, a prefrontális kéreg agyunk vezérigazgatója: a megfontolt cselekvés, az agresszió-szabályozás, a figyelem-összpontosítás és a problémamegoldó gondolkodás központja. A biztonságot nyújtó kapcsolatban fejlődő gyerekeknél ez az agyterület fokozatosan egyre nagyobb részt kap az érzelmi élet, a gondolkodás és a magatartás irányításában, és rajta keresztül alakulnak ki már egészen korán a tudatban az olyan gondolatok, hogy “Anyának kell szólnom, amikor szükségem van valamire”, “el tudom mondani, hogy mit akarok”, “ha félek, szólok Anyának”.

Ezzel szemben az agy primitívebb része, az amygdala (az agy félelem-központja) irányítja az olyan gyerekek viselkedését, akiknek az agyműködését csecsemő- és kisgyermekkorban nem tudta megfelelően táplálni egy biztonságot nyújtó, stabil kapcsolat. Az éretlenségben megrekedt gyerekek magatartását (az amygdala irányítása miatt) a létfenntartó ösztönök határozzák meg, mint például: “hogy szerezzek ennivalót”, hogy védjem meg magam”, “hogy tudom megszerezni, amit akarok”, és “hogy vegyek rá másokat, hogy azt csinálják, amit én akarok”. Az éretlenségben megrekedt gyerekek (és felnőttek) agya tartósan a létfenntartó üzemmódra rendezkedett be, aminek következtében mások közeledését, magatartását és szavait (az amygdala meghatározó szerepe miatt) hajlamosak fenyegetőnek értelmezni, és aként is reagálnak. Ez az oka a “nehezen kezelhető” gyerekek állandóan védekező, ellenséges, sokszor agresszív magatartásának.

A többi agyterület összehangolt (integrált) működését irányító prefrontális kéreg érettségétől függ az indulatkezelés, a tudásszomj, a rugalmas alkalmazkodás, a kiegyensúlyozott ítéletalkotás, a morális döntéshozatal, az önreflexió, az empátiás és az intuitív készség is.

Az önfegyelem és a jó döntések kulcsa a kapcsolat, mert
az agy csak biztonságot nyújtó kapcsolatban fejlődik optimálisan.

Ezek az érett ember tulajdonságai, amelyek spontán fejlődés útján alakulnak ki. A “KÉK” (kapcsolatra épülő következetes) nevelés az éretté fejlődést támogatja. Az agy ugyanis akkor fejlődik optimálisan, amikor a gyermeket mély bizalmi kapcsolat fűzi a róla gondoskodó felnőttekhez, akik tartósan biztos menedéket és tájékozódási pontot nyújtanak számára. A fejlődés feltétele a nyugalom, amelynek forrása a biztonságot nyújtó kapcsolat.

integracio-onszabalyozas

Ez az oka annak, hogy a KÉK nevelésben az a legfőbb törekvésünk, hogy a gyerekeinkkel olyan kapcsolatot tartsunk fenn, amelyben szívesen függenek és nyugodtan bíznak bennünk. Ha ez az egyszerű feltétel teljesül, akkor idővel önálló, másokkal is törődő és teherbíró felnőtté válnak: virágzó és gyümölcstermő, érett önmagukká. Az érési folyamatok közül az integrálódás a prefrontális kéreg műve.

integracio-ellentmondasok

A prefrontális kéreg a hatodik életévben kezdi átvenni a viselkedés szabályozásának szerepét, ha adott a kiegyensúlyozott fejlődés feltétele: a biztonságot nyújtó kapcsolat. A serdülőkor elején felgyorsul az érése; ekkor válunk képessé a logikus érvelésre, és a redülőkor végére a felelősségérzet is ugrásszerűen megnő a korábbiakhoz képest. A serdülőkor derekán átmenetileg visszaesik a prefrontális kéreg vezető szerepe, de a hullámvölgy életkori sajátosság és a hormonális egyensúly rendeződésével az érési folyamatok is kiszámíthatóbb mederbe kerülnek. A prefrontális kéreg csak a húszas évek közepére fejlődik ki teljesen.

Szinte bárhol sérül meg az agy, a prefrontális kéreg működésében akkor is zavar keletkezik, ha ez a terület szerkezetileg ép maradt. Ennek az az oka, hogy az agy összes többi része összeköttetésben áll a döntéshozó prefrontális kéreggel. Ha egy másik terület hibás működése vagy éretlensége miatt a prefrontális kéreg hibás információt kap, akkor hibás következtetésre jut.

A prefrontális kéreg sérülésekor csökken vagy megszűnik a mások iránti felelősség érzete, a figyelem-összpontosításra és az elvont gondolkodásra való képesség. A beszédkészség megtartása mellett a sérült elveszíti problémamegoldó készségét. A 20. század első felében, amikor bizonyos pszichiátriai tüneteket frontális lobotómiával próbáltak orvosolni, azt tapasztalták, hogy betegek érzelmi élete is megszűnt: elveszítették az öröm, a szomorúság, a remény és a kétségbeesés érzését; lényegében elveszítették a személyiségüket.

Ha a gyermeket huzamos ideig túl sok (egyéni teherbírását meghaladó) stresszhatás éri (pl. megfélemlítés, megszégyenítés, kiközösítés), agyában az amygdala (ld. limbikus rendszer) a normálisnál nagyobbra nő, a prefrontális kéreg fejlődése pedig megáll. Ha ez a hatodik életév előtt történik, a viselkedés irányítását át sem veszi a prefrontális kéreg. Ez az oka az éretlen nagyobb gyerekek és az éretlenségben megrekedt felnőttek kiszámíthatatlan, féktelen, időnként agresszív magatartásának, ami a kicsiknél még életkori sajátosság. Az éretlenségben rekedt felnőtteknél változatos tünetek (pl. különböző rögeszmék és kényszerképzetek) is kísérhetik a prefrontális kéreg fejletlenségéből adódó impulzív magatartást. A súlyos, de kivételes (nem tartósan fennálló és nem ismétlődő) gyerekkori traumák legtöbbször átmeneti visszaeséssel járnak, de tartós elakadást nem okoznak a prefrontális kéreg fejlődésében és az érett személyiség kibontakozásában.


A PREFRONTÁLIS KÉREGRŐL is SZÓLÓ ÍRÁSOK:

  1. A fejlődés mozgatórugója: A JÁTÉK (de milyen játék?)
  2. A DÖNTŐ TÉNYEZŐ – Ami a fejlődést mozgásban tartja
  3. Az agresszív viselkedés problémája