Óriási dolog, amikor a gyermek előre gondolkozik, mielőtt cselekszik, mert ez az önfegyelem lényege. Fegyelmezés közben éppen ezen fáradozunk:”Gondolkozz, mielőtt csinálsz valamit! Ne ugorj fejest mindenbe! Legyél tekintettel másokra is! Ne első felindulásból cselekedj. Gondold végig, mi hova vezet.”
KIRE HAT A FEGYELMEZÉS?
- A fegyelmezés arra a gyerekre hat, akinek működik a riasztórendszere
- A fegyelmezés arra a gyerekre hat, aki a hiábavalóság szívfájdalmát is érzi
- A fegyelmezés arra a gyerekre hat, aki kötődik az érte felelős felnőttekhez
- A fegyelmezés arra a gyerekre hat, akiben a jószándék már megvan
- A fegyelmezés arra a gyerekre hat, akiben a vegyes érzések belső konfliktust okoznak
A megfontolt cselekvés képessége is lassan fejlődik ki, de az emberi potenciál része: benne van Isten fejlődési tervében, és minden érett felnőtt rendelkezik vele. Ugyanakkor nem bontakozik ki mindenkiben. Ismerünk felnőtteket, akik még mindig impulzívak, első felindulásra cselekszenek, mert erősen felindult állapotban képtelenek józanul gondolkodni. Amikor a gyermek ellentétes irányba húzó érzései már egyidejűleg jelennek meg a tudatban, véget és a kisgyermekkorra jellemző meggondolatlanság. A vegyes érzések belső konfliktusa többek között az önuralom, a mások iránti figyelmesség és a civilizált magatartás kulcsa.
Mielőtt a gyermek képessé válik a megfontolt cselekvésre, szükség van néhány utolsó simításra, ami, noha a természetes fejlődés része, mégis ellentétes az ösztöneinkkel. Amikor a gyerekünket a zsigeri indulatai vezérlik és féktelenül viselkedik, azt gondolnánk, hogy valami oda nem valót le kell nyesegetni. Kézbe is vesszük a metszőollót: “Hagyd abba! Állítsd le magad! Elég legyen!” Pedig ezt a problémát is az érés oldja meg. Az integrálódás érési folyamata pedig nem eltávolít valamit, hanem hozzáad. Ellenkező irányba ható mérséklő elemet ad hozzá a hirtelen felinduláshoz.
A gyermek frusztrált lett: dühös, mert undok volt vele a testvére. Meg akarja ütni. Nem tud nem frusztrált lenni. Nem tudja nem akarni megütni. Az önuralom kulcsa az, hogy nem ez benne az egyetlen érzés. Szereti is a testvérét. Igaz, hogy mérges rá, de az is igaz, hogy nem akarja bántani. Meg is akarja verni, meg nem is.
Ha az impulzív, verekedős kisgyermekben a dühe mellett van még valami, ami a dühével ellentétes irányba hat, akkor megvannak a vegyes érzések alkotóelemei. Van mit tenni a keverőedénybe, hogy az ellentétes érzések és indítékok konfliktusba keveredjenek egymással. Az önfegyelem nem a következetes fegyelmezés eredménye, hanem a vegyes érzések belső konfliktusából fakad. A vegyes érzések képessége pedig az integrálódás érési folyamatának gyümölcse. De időbe telik, amíg valakinek az agya eljut idáig a fejlődés természetes útján.
A vegyes érzések belső konfliktusa és az indulatszabályozás az agykéreg (neocortex) homloklebenyi része, a prefrontális kéreg feladata. A jól fejlődő gyerekeknél ez az agyterület 5-7 éves kortól kap fokozatosan egyre nagyobb részt a problémamegoldó gondolkodás és a szándékos cselekvés irányításában. Ezért aztán nagy türelemre van szükségünk impulzív két-három-négyéveseinkkel. Amelyik gyereknek nagyon erősek az indulatai, annál a prefrontális kéreg még ennél is később kezdi meg ellátni a feladatát. Időbe telik, mire a prefrontális kéreg megnő. És gyakorlásra is szüksége van.
A gyermeknek előbb találkoznia kell saját ellentétes indulataival, vegyes érzéseivel, hogy azt tudja mondani: “egyik részem ezt érzi, a másik részem pedig azt.” “Egyrészt szívesen behúznék neked egyet, másrészt viszont szeretlek.” “Egyrészt szeretnék felülni a hullámvasútra, másrészt viszont félek.” Akiben a vegyes érzések még nem okoznak belső konfliktust, annál következmények kilátásba helyezésével és egyéb fegyelmezési eljárásokkal sem fogjuk tudni elérni, hogy még időben eszébe jussanak a tanult szabályok és megfontoltan cselekedjen.
Isten a csecsemőléttől az érett felnőtté válásig a fejlődés teljes programját belehelyezte minden emberbe. Minden gyermekben megvan a lehetőség, hogy kiegyensúlyozott, mások iránt figyelmes, körültekintő emberré váljon, aki gondolkozik, mielőtt cselekszik. Az integrálódás fejlődési folyamatának gyümölcseit nem kell külön beléjük nevelnünk, de a fejlődés időbe telik. És vannak feltételei:
- Elég érett prefrontális kéreg. A prefrontális kéregnek ki kell fejlődnie, ami leghamarabb 5-6 éves korban kezdődik, és legalább a 20-as évek közepéig tart. A sokat használt, jól működő prefrontális kéreg a válasz sok más mellett az indulatszabályozás és a belátó gondolkodás képességére. A prefrontális kéreg fejlődésének feltételei:
- Rendezett kötődő kapcsolat. A gyermek kötődő éhsége rendszeresen kielégül a róla gondoskodó felnőttelhez fűződő biztonságos kapcsolatban.
- Érző és nyitott szív. A gyermek agya nem védekezik a sebezhetőség ellen: továbbra is érzi a gyengéd, fájó érzéseit is.
Ezek az érett ember tulajdonságai, amelyek az integrálódás érési folyamata során spontán bontakoznak ki, ha a prefrontális kéreg fejlődésének feltételei adottak, melyek közül első a kötődő kapcsolat. Az önuralom és az erkölcsi érzékenység kulcsa is a rendezett kötődő kapcsolat tehát, mert a gyermeki agy csak a pszichológiai értelemben vett nyugalmi állapotban fejlődik optimálisan. A nyugalom forrása pedig a biztonságot nyújtó, rendezett kötődő kapcsolat, amelyben a gyermeket meleg bizalmi kapcsolat fűzi a róla gondoskodó felnőttekhez, akik biztos bázist és tájékozódási pontot jelentenek számára.
A KÉK nevelésben az a legfőbb törekvésünk, hogy a gyerekeinkkel olyan kapcsolatot tartsunk fenn, amelyben szívesen függenek és nyugodtan bíznak bennünk. Ha ez az egyszerű feltétel teljesül, akkor remélhetjük, hogy idővel önálló, teherbíró és másokról is gondot viselő felnőtté válnak a gyerekeink: virágzó és gyümölcstermő, érett önmagukká.
KÉK nevelés 