integráció, integrálódás, integritás

Fogalomtár » szócikk: integráció, integrálódás, integritás (integration process, G.N.; integrity)

integrálódás (lat. integratio) = összehangolódás; egyetlen egész kialakulása az összetevők kölcsönhatása és keveredése révén

integrálás = összevonás, összehangolás, egyesítés

II-7 INTEGRÁLÓDÁS 1

A személyiségfejlődésben az INTEGRÁLÓDÁS az emberi potenciál része. Spontán (belső program szerint zajló) folyamat, amelynek során a különböző (olykor egymásnak ellentmondó) belső tartalmak (ambivalens késztetések, “vegyes érzések”, ellentmondásos nézetek) egyetlen összehangolt, új egésszé rendeződnek. Az egocentrikus gyermeki személyiség az integrálódás során fejlődik szociocentrikus, önmagáért is és másokért is felelősséget vállaló társas lénnyé, érett személyiséggé.

E hosszú időn át tartó érési folyamat gyümölcsei közé tartozik a különböző szempontokat egyidejűleg belátó gondolkodás (ebből következik az egyre megfontoltabb cselekvés, az egyre kiegyensúlyozottabb véleményalkotás, a szélesedő látókör, és az eltérő szempontokat figyelembe vevő (perspektivikus) gondolkodásmód. A jellem kibontakozásával az önközpontúság (egocentrizmus) helyét fokozatosan elfoglalja  a másokkal is törődő (szeretetteljes kapcsolatokra, felelősség- és áldozatvállalásra kész, szociocentrikus) jellem. Az érett ember jellemzője az integritás: az értékvezérelt életvitel, amelyben a belsővé vált értékek és a döntések összhangja érvényesül.

A kisgyermek (és az érzelmi éretlenségben rekedt felnőtt) szó szerint “együgyű”, mert egyszerre csak egy ügy, egy meghatározó indíték vagy érzés fér a fejébe; az éppen legerősebb impulzus hatására, első felindulásból cselekszik (ezt nevezzük impulzivitásnak). Amikor mások kedvében jár, megfeledkezik magáról; amikor pedig akar valamit, nem tud tekintettel lenni másokra.

A prefrontális kéreg szerepe

Az integrálódási folyamat a prefrontális kéreg érésének függvénye. A prefrontális kéreg a vegyes érzések “keverőedénye”. Érése a feltétele az integrálódási folyamat fentebb felsorolt gyümölcseinek. A prefrontális kéreg keverőedény-funkciója a legjobban fejlődő gyerekeknél sem indul meg 5-6 éves kor előtt, de ha fejlődésének feltételei hiányoznak, a fejlődési folyamat bármikor elakadhat, és az integrálódás megindulása bármeddig kitolódhat.

A prefrontális kéreg integratív működését jelzi, hogy (legkorábban a hatodik életévben) az első felinduláshoz már hozzákeverednek ellentétes irányú érzések is (pl. a törődés, a részvét, vagy az aggodalom). Az egymással ütköző érzések vagy indítékok keveredése belső konfliktust okoz. Ez a belső konfliktus fékezi meg a korábban heves és féktelen, impulzív (első felindulásból cselekvő) gyermeki viselkedést; a prefrontális kéreg érettsége tehát meghatározó az önszabályozás (önuralom, önfegyelem, önkontroll) kialakulásában. A kellő önfegyelem kialakulását tehát a fejlődés feltételeiről való gondoskodással lehet elősegíteni: ld. A kapcsolat, amelyben teljesülnek a fejlődés feltételei

A kettős érzéseknek egyidejűleg kell a tudatban megjelenniük, ahol egymással konfliktusba keverednek, amely megfélez és megfontoltságra ösztönöz. Belső vívódás ok sorozata révén alakul ki az érett személyiségre jellemző összehangolt működés (integrative functioning). 

Személyes integritás: az értékrenddel koherens magatartás

“Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged.”
– Példabeszédek 2:11

“Szeresd embertársadat is úgy, mint önmagadat.”
– Máté 22:39

Az integritás értékvezérelt életvitelt jelent (amelyben a vágyak és a morális értékek konfliktusában születő összehangolt döntések érvényesülnek). A köznyelvben erre a megharcolt belső összhangra, erkölcsi épségre hivatkozunk úgy, mint tisztességes, becsületes jellem vagy hitelesség.

személyes integritást minden esetben az önállósulás (az énmaggal és személyes határokkal rendelkező valakivé válás) érési folyamata előzi meg:

Integritás és befolyásolhatóság

Az emberi kapcsolatok világában a személyes integritás abban mutatkozik meg, hogy valaki képes egy közösség tagjaként is megőrizni a saját különbözőségét.  Az érett ember akkor sem feledkezik meg saját meggyőződéséről, értékrendjéről és emberi méltóságáról, amikor együtt van másokkal, akik hatnak rá, és akikkel összetartozásra vágyik. Nem könnyen befolyásolható: a társaság nem tudja olyasmibe belesodorni, amit ő különben nem akarna. Annak az egyénisége nem olvad bele másokéba, aki egész emberként (személyi integritását megtartva) lép a kapcsolataiba. Az érett ember egyszerre kapcsolatok tagja ÉS önálló egyéniség: mások befolyása nem elég nagy ahhoz, hogy önmagát elhagyja. Magához is hű marad, miközben másokkal törődik.

Integritás és képmutatás

Az integritással ellentétes a képmutató vagy korrupt (álságos, tisztességtelen) magatartás is, amikor valaki nem a kinyilvánított értékei és hangoztatott elvei szerint cselekszik, hanem álarcot visel. Személyes előnyszerzés (megfelelés, népszerűség, hatalom) céljából olyannak mutatja magát, ami nem felel meg valódi énjének. Az integritás egyéni és szervezeti szinten is átlátható, számonkérhető és etikus cselekvésben nyilvánul meg, amely egyúttal a képmutatás és a korrupció kizárását is jelenti.

Az integritás az érés gyümölcse

Gyerekeink jövőbeni erkölcsi integritása, morális érettsége is az integrálódási folyamat előmenetelén múlik. Az integritás az emberi potenciál része, az érett ember tulajdonsága. Kézenfekvő, hogy a belső értékrenddel koherens, másokkal is törődő magatartás nem örökletes, de nem is a tanítás vagy a fegyelmezés műve, hanem az érés gyümölcse. Az otthoni és az iskolai neveléssel az integrálódás belülről fakadó érési folyamatát kellene támogatnunk, ha arra vágyunk, hogy a gyerekünknek idővel legyen egy stabil morális értékrendje, és a tetteit igyekezzen összangban is tartani ezzel az értékrenddel.

eresi-folyamatok-02

A személyiségfejlődés három fő érési folyamata: az (1) önállósulás (más néven differenciálódás vagy individuáció), az (2) adaptáció és a (3) pszichológiai integráció.

Pedagógiai és társadalmi integráció (szocializáció)

A társadalmi integráció (szocializáció) lényege, hogy mennyire tudunk másokkal keveredni (közösségben lenni) anélkül, hogy beolvadnánk (vagy arra kényszerítsünk másokat). Az érett emberek egy közösségben tudnak élni, és együtt is tudnak működni egymással anélkül, hogy egyformává kellene válniuk. Milyen világban élnénk, ha érett embereket választanánk vezetőkké?

A pedagógiai integráció azt jelenti, hogy összevont formában együtt nevelünk eltérő képességű, érettségű, korú, vagy különböző kulturális háttérből érkező gyerekeket. Az integrált nevelés célja nem lehet az, hogy a “kisebbség” saját karakterét elveszítve a többségbe olvadjon, és – ahol a csoport a felnőtt köré szerveződik – attól sem kell tartani, hogy a rosszabbul teljesítő gyerekek “lehúzzák” a jobban teljesítőket. Az integrált nevelés célja, hogy a felnőttek által teremtett biztonságos és védett (kiközösítéstől, megszégyenítéstől és félelemkeltéstől mentes) keretek között a különböző gyerekek:

  1. megismerjék, és különbözőségükkel együtt fogadják el saját magukat, miközben feldolgozzák azt is, ahogy mások látják őket;
  2. megismerjék, és különbözőségükkel együtt fogadják el egymást másmilyennek, de egyenlően értékesnek; és
  3. egymás megsebzése nélkül gyakorolják az együttélést és az együttműködést.

A kortársközösségbe való korai beillesztés hatása

Egy gyermek csak akkor elég érett arra, hogy kortársközösségbe járjon, amikor a pszichológiai integrálódás jelei már felfedezhetők rajta: belső konfliktust él át, mielőtt dönt; előre megfontoltan cselekszik (nem hirtelen felindulásból), és társaságban is megőrzi önmagát: mások kedvéért sem tesz meg olyasmit, amit különben nem tenne. Nincs védtelenül kiszolgáltatva a mások befolyásának, a csoport sodrásának. Az ilyen emberre mondjuk azt, hogy “tudja, kicsoda”, és “van tartása”.

Amikor egy gyermek közösségi beilleszkedése túl fontos szempont a nevelésben, és túl korán (a kellő differenciálódás előtt) várjuk el a közösségi magatartást, még mielőtt a prefrontális kéreg megérett volna az integrációs műveletek elvégzésére, akkor a beilleszkedés összetöri az egyéniséget, az önállósulás folyamata elakad, és a gyermek visszahúzódik a kötődés felszínesebb, kevésbé sebezhető szintjeire (lojalitás, utánzás, testközel). A közösségi létre még nem érett gyerekek közösségbe illesztése visszafordítja a személyiségfejlődés irányát, és sikeres integrálódás helyett beolvadáshoz, kortárs-orientációhoz vezet. A korai szocializáció az egyéniség halála.

korai-szocializacio-kekneveles

A gyerekek nevelése a családban is és a nagyobb közösségben is az értük felelős, róluk gondoskodó felnőttek (ideális esetben Anya és Apa) feladata. Téves és ártalmas hiedelem, hogy a gyerekek a gyermekközösségben vannak a legjobb helyen. Többnyire szeretnek a kortársaikkal együtt lenni; általában “jól elvannak”, a társaság szórakoztatja őket, ami tényleg sok terhet levesz a felnőttek válláról. Mégsem tesz nekik jót, ha a napjaikat kortársközösségben töltik, mert éretlenségüknél fogva nem tudják egymásnak azt a biztonságot nyújtó légkört megteremteni, amely a fejlődés előfeltétele. Kapcsolataikban elkerülhetetlen az erőviszonyok szerinti rangor kialakulása, aminek természetes velejárója az egyéniség kibontakozására mérgező hatású megszégyenítés, megfélemlítés és kiközösítés. Az éretlen emberekből álló közösségek meghatározó eleme a félelem és a megfelelési vágy, nem a szeretet; a kisgyerekek pedig még életkoruknál fogva éretlenek. A sérülékeny és kiforratlan kicsik személyiségfejlődését kifejezetten hátráltatja az olyan közösségi helyzet, amely (a magas létszám vagy más okok miatt) nem tud egy-egy felnőtt köré szerveződni, hanem spontán csoportként működik, amelyet felnőtt csak kívülről igazgat.

Minél éretlenebbek a gyerekek, a kortársközösség annál inkább akadályozza a személyiségfejlődésüket. A kicsiknek és az éretleneknek arra volna szükségük, hogy a legerősebb érzelmi szálak (a kötődés gyökerei) a róluk gondoskodó felnőttekhez fűzzék őket, ne a kortársaikhoz.



AZ INTEGRÁCIÓRÓL, az INTEGRÁLÓDÁS FOLYAMATÁRÓL, és a SZEMÉLYES INTEGRITÁSRÓL SZÓLÓ ÍRÁSOK:

  1. A CÉL – Amit ne tévesszünk szem elől
  2. A FOLYAMAT – Ahogy a gyermek teljes érettségre juthat
  3. A DÖNTŐ TÉNYEZŐ – Ami a fejlődést mozgásban tartja
  4. AZ AKADÁLY – Ami a fejlődés útját elállja
  5. A KAPCSOLAT – Amelyben teljesülnek a fejlődés feltételei
  6. Az agresszív viselkedés problémája
  7. Hogy lehet a frusztrációt jobb útra terelni?
  8. A természet szerepe az emberi potenciál megvalósulásában