Fogalomtár » szócikk: frusztráció (frustration)
frusztráció: az akadályoztatás feszültsége; hiába igyekszem, nem megy
A cél meghiúsulása, a vágyott dolog vagy személy elérhetetlensége, tehát a célunkkal kapcsolatos szeparáció következtében támadt feszülséget, az eredeti cél irányába le nem vezethető, feltorlódott energiát nevezzük frusztrációnak. Az energiafeltorlódás robbanáskész állapot (agressziós készenlétet) idéz elő, ami a személyiséget teljes egészében megterheli (stresszállapot). A frusztráció tehát a személyiséget pszichésen megterhelő, a megfelelő alkalmazkodást (adaptáció) megnehezítő feszültség (érzelmi-indulati töltet).
A feszültség frusztrációs helyzetben keletkezik, amikor a személy és a cél közé áthághatatlan és kikerülhetetlen akadály ékelődik. Hiába minden igyekezet, a “hiábalavóság falába” ütközünk. A legfinomabb falatot leejtjük a földre, sürgős dolgunk van, de a busz elmegy az orrunk előtt, Jancsit elhagyja Juliska, Marit becsapják a piacon, Évát nem veszik fel az egyetemre, Istvánt nyilvánosan megszégyenítik. Frusztrációs helyzetben a célra irányuló csekekvés meghiúsul (kudarcba fullad), a beteljesülés előtti várakozás cselekvő energiája pedig feltorlódik. A frusztráció az akadályoztatás felszültsége, a frusztrációs helyzet pedig találkozás a hiábavalósággal: hiába igyekszem, nem megy.
A frusztráció a szeparáció gerjesztette három elemi indulat egyike; minden emlősre jellemző, nemcsak az emberre. Az alapérzelmek felsorolásakor pontatlanul szokás a frusztrációt (amelynek oka van, de semmire nem irányul) haragnak nevezni, illetve szakmai szövegekben a frustration-t haragnak fordítani. Ha az idegen szót mindenképp kerülni akarjuk, a feszültség, ingerültség, vagy a düh jobb szó volna.
A frusztráció kitörése az agresszív viselkedés. Ha az agressziót a harag váltaná ki, akkor csak emberi probléma volna, mert a haraghoz tudatosságra van szükség: valakire irányul, akit hibáztatunk. Agresszióra viszont minden olyan állat is hajlamos, amelyiknek van limbikus rendszere. Minden emlősnél megfigyelhető az agresszív viselkedés, pedig egyikük sem tud haragudni, mert a haragvásban az agy kéregállománya is részt vesz: előbb azt kell gondolni, hogy ami nem megy, azért valaki hibás. Akkor haragszunk, amikor tudatos ítéletalkotás révén valakit hibáztatunk. A harag a frusztrációból fakadó másodlagos érzelmek egyike, amely arra indít, hogy egyenlítsünk, hogy bosszút álljunk. Mindig iránya van: valakire haragszunk. A frusztrációnkat akkor éljük meg haragként, amikor azt gondoljuk, hogy a veszteségünk, a sérelmünk, a célunk meghiúsulása valaki más miatt következett be. A harag mindig frusztrációból ered, de a frusztráció nem mindig haraghoz vezet. Lehet belőle bűntudat (amikor azt gondoljuk, hogy valami a mi hibánk), vagy szégyen is (amikor azt gondoljuk, hogy velünk van a baj). De maradhat puszta frusztráció is. Lehet valaki rettentő frusztrált (feszült, ingerült vagy dühös) anélkül is, hogy a bárkit hibáztatna. A frusztráció sokkal primitívebb indulat, mint a harag: gondolkodás nélkül indít cselekvésre.
Amikor a frusztrációs feszültséget érzem (= tudok róla és szenvedek tőle), akkor frusztrációs élményben van részem. Frusztrációja minden limbikus rendszerrel rendelkező állatnak van; frusztrációs élménye viszont csak az embernek, mivel az állatok tudatosan nem élik meg (nem magyarázzák meg magunknak) az őket mozgató érzelmeket.
A frusztrációt tűrni is lehet. A frusztrációtolerancia az akadályoztatás vagy kudarc elviselése védekezésbe vonulás nélkül. A frusztrációtűrés a rugalmas alkalmazkodás képessége, ami nem a következetes fegyelmezés eredménye, hanem egy érési folyamat, az adaptálódás gyümölcse. Kellő alkalmazkodóképesség hiányában viszont agressziós készenlét lép fel a frusztráció hatására (a feltorlódott támadó energia robbanáskész állapothoz vezet), amely azonban még egy kisgyermek esetében sem vezet szükségszerűen agresszív (támadó) magatartáshoz. A kicsiknek és az éretleneknek segítségre van szükségük ahhoz, hogy a frusztrációjuk biztonságos kiutat találjon.
Fokozott pszichés terhelés (frusztráció) hatására azonban az alkalmazkodóképesség csődöt mondhat; ilyenkor megjelenik a “nem alkalmazkodás” (inadaptáció), és ennek egyik tünete az agresszív viselkedés is. Az agresszió (a támadó indulat kitörése) tulajdonképpen az alkalmazkodóképesség szétesése. Az ember akkor agresszív, amikor már nem bírja; amikor elfogy a türelme és nem tud a helyzetnek megfelelően alkalmazkodni.
Bővebben a frusztrációról és az agresszióról:
- Mellőzd a kapcsolatrongáló módszereket!
- Az agresszív viselkedés problémája
- Hogy lehet a frusztrációt jobb útra terelni?
- Adaptálódás: az érés könnyes útja
- Mit tegyünk, ha állandó és súlyos a testvérkonfliktus?
- A fegyelmezés arra a gyerekre hat, aki a hiábavalóság szívfájdalmát is érzi
- Miért hatásos a testi fenyítés, amikor hat?
- Videó: Düh és Agresszió
Felhasznált irodalom:
- Dr. Pálhegyi Ferenc: Személyiséglélektani kalauz (Tankönyvkiadó, 1981)
- Neufeld, Gordon. The Power to Parent Part 1: The Vital Connection. Videocourse. Vol. 1. 3 vols. The Power to Parent. Vancouver, Canada: Mediamax Interactive Productions, 2010. neufeldinstitute.org/course/power-to-parent-i-the-vital-connection/.
- Neufeld, Gordon. Making Sense of Aggression. Videocourse. Vancouver, Canada, 2010. neufeldinstitute.org/course/making-sense-of-aggression/.
KÉK nevelés 