frusztráció

Fogalomtár » szócikk: frusztráció

frusztráció = a kudarc feszültsége

A szükséglet kielégítetlensége, a szándék meghiúsulása, a vágyott dolog elérhetetlensége következtében támadt kudarcos feszülséget, az eredeti cél irányába le nem vezethető, feltorlódott energiát nevezzük frusztrációnak. Az energiafeltorlódás robbanáskész állapot (agressziós készenlét), ami a személyiséget teljes egészében megterheli (stresszállapot). A frusztráció tehát a személyiséget pszichésen megterhelő, a megfelelő alkalmazkodást (adaptáció) megnehezítő feszültség.

Frusztrációs feszültség (röviden frusztráció) a frusztrációs helyzetben keletkezik. Frusztrációs helyzet akkor áll elő, ha a személy és a cél közé áthághatatlan és kikerülhetetlen akadály ékelődik: a legfinomabb falatot leejtjük a földre, sürgős dolgunk van, de a busz elmegy az orrunk előtt, Jancsit elhagyja Juliska, Marit becsapják a piacon, Évát nem veszik fel az egyetemre, Istvánt nyilvánosan megszégyenítik. Frusztrációs helyzetben a célra irányuló csekekvés meghiúsul (kudarcba fullad) anélkül, hogy a feszültség feloldódott volna. A feszültség nem oldódik fel, hanem átalakul. Az a feszültség, amit a személy a kudarcban átél, már nem a beteljesülés előtti várakozás vállalkozó szellemű, jóleső, izgalmas feszültsége, hanem kínzó, kellemetlen élmény: a kudarc felszültsége, avagy találkozás a hiábavalósággal.

A frusztrációt tűrni is lehet. A frusztrációtolerancia a kudarc elviselése védekezésbe vonulás nélkül. A frusztrációtűrés is egy érési folyamat, az adaptálódás gyümölcse. Ennek hiányában frusztráció hatására, agressziós készenlét lép fel, amely azonban nem minden esetben vezet agresszív (támadó) magatartáshoz. Fokozott pszichés terhelés (frusztráció) hatására alkalmazkodóképességünk csődöt mondhat; ilyenkor megjelenik a “nem alkalmazkodás” (inadaptáció), és gyakran az agresszív viselkedés is. Az agresszió (a támadó indulat kitörése) tulajdonképpen az alkalmazkodóképesség szétesése. Az ember akkor agresszív, amikor “már nem bírja”, amikor elfogy a türelme, amikor nem tud a helyzetnek megfelelően alkalmazkodni.

A frusztrációs feszültség a limbikus rendszerben keletkező alapérzelmek egyike, amely, mint alapérzelem, minden emlősre jellemző, nemcsak az emberre. Az alapérzelmek felsorolásakor pontatlanul szokás a frusztrációs feszültséget (amely öntudatlan is lehet és oka van, de semmire nem irányul) haragnak nevezni, illetve szakmai szövegekben a frustration-t haragnak fordítani. A harag nem puszta feszültség, hanem már célra irányuló agresszív indulat: valakire haragszunk. A harag is a frusztrációból ered, de nem azonos vele.

Amikor a frusztrációs feszültséget érzem: tudok róla és szenvedek tőle, akkor frusztrációs élményben (kudarcélményben) van részem. Frusztrációja az állatoknak is van, frusztrációs élménye viszont csak az embernek (az állatok tudatosan nem élik meg az őket mozgató érzelmeket). A frusztrációt sokféle érzésben éljük meg, mint például hiányérzet, elégedetlenség, kudarc, sikertelenség, bukás, eredménytelenség, hiábavalóség, meghiúsulás, veszteségérzet, ingerültség, idegesség, tehetetlenség, bosszúság, türelmetlenség, harag, düh, rombolásvágy, bosszúszomj, stb.

“A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.”
– Róma 8:20-22


felhasznált irodalom: Dr. Pálhegyi Ferenc: Személyiséglélektani kalauz (Tankönyvkiadó, 1981)