védekező elhatárolódás

Fogalomtár » szócikk: védekező elhatárolódás (defensive detachment)

A védekező elhatárolódás a sebezhetőség elleni védekezés egyik formája. A gyermek elhatárolja magát a közelségtől, hogy elkerülje a szeparáció fájdalmát. Amikor a szoros kapcsolat túl nagy fájdalmat okoz, az agy visszájára fordítja a kötődő ösztönt: vonzerő helyett taszító erővé változtatja. Ilyenkor a gyermek ellenszenvet érez a hozzá közelálló személy iránt, akihez vonzódnia kellene.Ösztönös védekező mechanizmus, de ha rögzül, akkor a gyermek egész személyiségére kihat, és lehetetlenné teszi a nevelés és az egészséges fejlődés kontextusát: a mély kapcsolatot.

A defensive detachment fogalmát John Bowlby alkotta meg Loss (Veszteség) c. munkájában (1980). Annyit jelent, hogy “A hiányod túl fájdalmas. A szívemre húzok egy kemény páncélt, hogy soha többé ne éljek át ekkora fájdalmat.” A védekezés nem válogat: fájdalommal szemben érzéstelenített szív a szeretettel szemben is érzéketlenné válik.

A gyermek akkor is szenved a szülő hiányától, ha az fizikailag jelen van ugyan, de érzelmileg távol (a stressz, az aggodalom, a depresszió miatt, vagy mert túl elfoglalt). A gyermek szempontjából lényegtelen a különbség. Neki nem csupán a szülő fizikai jelenléte fontos, hanem az érzelmi megközelíthetősége is. Az a gyermek, aki súlyos bizonytalanságot él meg a szüleivel való kapcsolatában, állandóan hordja a védekező elhatárolódás sebezhetetlen páncélját.

“Nincs biztos befektetés. Ha szeretsz, sebezhető vagy. Szeress bármit, és biztosra veheted, hogy megszakad a szíved, de legalábbis sebet kap. Ha érintetlenül meg akarod őrizni, ne add senkinek, még egy állatnak se! Óvatosan bugyoláld be mindenféle kis hóbortba és kedvtelésbe; gondosan kerülj minden kötődést; zárd be jól önzésed ládikójába – vagy koporsójába!
De ott a koporsóban – ott a biztonságos, sötét, fülledt éjszakában elváltozik majd. Nem törik össze; törhetetlen, áthatolhatatlan, megváltoztathatatlan szív lesz belőle.”
– C.S. Lewis: A szeretet négy arca



kapcsolódó írások: