A biztonságot nyújtó kapcsolat az érző szív védőpajzsa. A gyermek akkor tud elég mélyen kötődni, ha a szíve érző és nyitott maradhat.
GYÖKEREK sorozat » 2. rész: A KÖTŐDÉS GYÖKEREI
- A kötődés gyökerei – A kapcsolatkészség fejlődésének hat szakasza
- Mi akadályozza, hogy egy gyerek “kötődésbe essen”?
- Hogyan óvjuk meg a gyermek érző szívét?
A lelki épség és a fejlődés feltétele az érző szív. Mit értünk érző szív alatt? Azt a szívet, amelyik nem keményedett bele a sebezhetőség elleni védekezésbe. Érző szívű ember, aki nyitott: még tud bízni, érzi az érzelmeit és könnyen megindul.
Ahhoz, hogy a gyermek éretté fejlődjön, szüksége van a sebezhetőségére; a fájó érzelmekre is. Amikor a gyermekünk távol van tőlünk, át kell éreznie, mennyire hiányzunk neki. Amikor veszteség éri, éreznie kell a saját bánatát is. Fontos, hogy menet közben se vonuljon védekezésbe; hogy amikor bánat éri, képes legyen megindulni. Istentől ihletett az ősi bölcsesség:
A gyerekeink szívét még nem nekik, hanem nekünk, értük felelős felnőtteknek kellene megóvnunk. Ha megkeményedik, nem lehet rá hatni.
Hogy óvjuk meg a gyermekünk szívét?
Itt érdemes megismerkednünk a reziliencia fogalmával, ami a testi-lelki egyensúly helyreállásának a képessége. “Keljfeljancsi” képességnek is nevezik, mert a normál működésbe való visszatérést jelenti. Kutatások tanúsága szerint a stressztűrő képesség, a testi-lelki terhelhetőség és a jó hatásfokú teljesítőképesség is az egyéni reziliencia következménye. Terhelhetőségünk elsősorban a kiinduló állapotunk stabilitásának mértékétől függ, amit pedig a biztonságos kötődésünk mértéke és a fizikai erőnlétünk együttesen határoz meg.
Gyermekünk lelki épségét tehát azzal óvjuk meg, ha arról gondoskodunk, hogy biztonságot nyújtson számára a hozzánk fűződő kapcsolata. A biztonságot nyújtó kapcsolat az érző szív védőpajzsa.
Amikor kicsi voltam, “odaadtam a szívemet” az anyukámnak, és később, amikor iskolába kerültem, a Kati néninek is, az elsős tanítónénimek. Az osztályban volt néhány olyan gyerek – a túlkoros Laci, az öccse, Miki, és a Józsi – akik akkor érezték magukat erősnek, ha másokat porrá alázhattak. Mindenkivel szórakoztak, akivel lehetett. A ceruzák és az uzsonnák sem voltak biztonságban tőlük.
Az osztályban én voltam a harmadik legalacsonyabb, ráadásul óriási szemüveg takarta el a fél arcomat. Mégis volt golyóálló mellényem. Engem is tudtak csúfolni, tőlem is el tudtak venni dolgokat… rosszul esett, sírtam is otthon miattuk, de nem tették pokollá az életemet. Miért nem? Azért, mert az anyukám véleménye, és a Kati néni véleménye sokkal fontosabb volt, mint a Laci, a Miki és a Józsi véleménye.
Kati néniért jártam iskolába, nem az osztálytársaimért; ezért nem mérgeztek meg azok a nyilak. A kemény fiúk elviseléséhez nem kellett megkeményednem. A Kati nénihez és az anyukámhoz fűződő kapcsolatom megvédett.
A másik példát Dr. Neufeldtől hallottam. Az elsős kisfiát vitte fociedzésre. Ötödik gyerek. Apuka a focipálya közelében beszélgetett a többi szülővel, amikor a szeme sarkából meglátta, hogy a kis Braden nincs a pályán a többiekkel, hanem a szomszédos játszótéren feszít teljes harci díszben: focimezben és stoppos cipőben. És azt is látta, hogy bajba került. Néhány kamaszfiú szórakozott vele, lökdösték, csúfolták. Egy csapásra támadt fel benne az apamedve, és tűnt el a pszichológus. Rohant a játszótér felé, ahogy csak tudott. Akkora külsődleges attitüdkorrekciót szándékozott lekeverni a kamaszoknak, amit életük végéig emlegethetnek. Meg akarta védeni a kisfiát.
A nagyfiúk nem fogták fel, hogy a rohanó férfi feléjük tart. Braden pedig háttal állt és nem is látta. Közelebb érve az apa már a durvaságokat is hallotta, amiket a kisfiának mondtak, miközben lökdösték. De Braden kihúzta magát, és csípőre tett kézzel kijelentette:
– Nem vagyok … – és megismételte a fiúktól hallott csúnya szavakat – Apukám azt mondta, hogy focista vagyok!
Amikor az apukája ezt meghallotta, tudta, hogy nem kell olyan kétségbeesetten futnia, mert már megvédte a kisfiát. Pedig egy ujjal sem nyúlt a nagyokhoz. Nem tette biztonságosabbá a gyereke találkozását más gyerekekkel. A védelmet az jelentette Braden számára, hogy a nagyfiúk véleményénél fontosabb volt neki, hogy mit gondol Apa.
Nem azzal nyújtunk biztonságot a gyerekünknek, hogy mindenhova elkísérjük és minden bántástól megóvjuk őket. A lelki épség megőrzéséhez azt kell megértenünk, hogy aki a legtöbbet jelenti neki, annak a véleménye számít.
Akkor tudjuk az éretlen gyerekeket megvédeni az egymástól szerezhető lelki sérülésektől, ha mi, értük felelős felnőttek maradunk számukra a legfontosabbak. Ez persze azt is jelenti, hogy mellőznünk kell minden elutasító, félelemkeltő és megszégyenítő megnyilvánulást a kapcsolatunkból! Ne felejtsük el, hogy “a szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet” (1János 4:18). Ez nemcsak a félelemkeltő, hanem a megszégyenítő és az elkülönítő (szeparációs) nevelési módszerekre is igaz. Száműznünk kell őket.
Az érző szív védőpajzsa a biztonságot nyújtó kapcsolat. Egy gyerek akkor tud megmaradni a mély kötődésben, ha biztonságot nyújt neki a kapcsolat. Ezt több kutatás támasztja alá; többek között egy olyan követéses vizsgálat, amelyben 90 ezer személy életét követték nyomon a kisgyermekkortól a serdülőkorig. Egyértelműen kiderült, hogy a kamaszok lelki épsége is azon múlik, hogy van-e bizalmi kapcsolatuk legalább egy olyan felnőttel, aki törődik velük.
Ez azt jelenti, hogy biztonságot nyújtó kapcsolatot kell fenntartanunk a gyerekeinkkel, amelyben bízhatnak bennünk, és amelyen kívül marad minden, ami megszégyeníti, távolodása készteti és megijeszti őket.
Ha a focista kisfiú apukája nem a biztonság forrása lett volna, ha a kapcsolaton belül is érte volna megszégyenítés, elutasítás vagy fenyegetés, akkor védtelen maradt volna a durva kamaszok mérgező nyilaival szemben. A saját agya próbálta volna őt megvédeni azzal, hogy érzéketlenné és keménnyé teszi.
Ha mi nem nyújtunk biztonságot, a gyerekünk agya kapcsol védekező üzemmódba, és bekövetkezik a védekező elhatárolódás. Ha a kapcsolatunkon belül túl sok stressz éri (elutasítottság-érzés, szégyen vagy félelem), a gyermek visszahúzódik; nyílt és bizalmas közeledés helyett óvatosabb lesz velünk szemben, és a biztos távolság megtartására törekszik. Észre lehet venni, hogy bizalmatlanabbá és rejtőzködőbbé válik. Ha ez az ösztönös védekezés rögzül, akkor a védekező elhatárolódás a nevelés és az egészséges fejlődés kontextusát: a bizalmi kapcsolatot teljesen lerombolja.
A védekező elhatárolódás azt jelenti, hogy “A hiányod túl fájdalmas. A szívemre húzok egy páncélt, hogy soha többé ne érezzek ekkora fájdalmat.” A védekezés nem válogat: fájdalommal szemben érzéstelenített szív a szeretettel szemben is érzéketlenné válik.
Ha a gyereked hiába várt az óvodában, mert nem tudtál érte menni a megszokott időben, és a várakozás túl nagy stressz volt a számára, akkor hogy fogad, amikor megérkezel? Ahelyett, hogy a nyakadba ugrana, elutasítja a közeledésedet. Sok volt neki a várakozás, és az agya (átmenetileg) védekező üzemmódba kapcsolt.
Ha tudja, hogy egy időre elutazol, akkor már mielőtt elmész, elkezd veled távolságtartóan, zárkózottabban, akár ellenségesen is viselkedni. Közeledés helyett távolodik; így védekezik a fájdalom ellen. Amikor hazaérsz, és alig várod, hogy újra magadhoz öleld, nem simul bele az ölelésedbe, hanem megfeszíti a hátát. Ellenáll a közelségednek. Lehet, hogy csak egy órán át tart ez az állapot, de lehet, hogy sokkal tovább.
A gyermek ilyenkor maga sem tudja, hogy mi ütött belé. Csak megtörténik vele. Az agya azt mondja: “Ez már túl sok nekem. Nem tudom elviselni a hosszú várakozást!” Segíthetünk rajta, ha megértjük, hogy nem bántani akar, nem büntetni akar a sértődött viselkedésével, hanem segítségre van szüksége. Nem felejtett el minket, csak túlságosan hiányoztunk neki. Addig tarthatjuk egy nagy ölelésben, amíg felolvad a jég. Lehet, hogy el is sírja magát, és ez nagyon jó jel; azt mutatja, hogy kezd felengedni.
De sajnos sok gyereknél már nemcsak időnként fordul elő ilyesmi, hanem állandósul. A gyerekek könnyen beleragadnak a védekező állapotba. Amikor valaki – gyerek, vagy felnőtt – több elutasítást, megszégyenítést vagy fenyegetést él át, mint amennyit épségben el tud viselni, akkor az agya úgy dönt, hogy elég, és védekező üzemmódba kapcsol. Ettől kezdve ellenáll a kapcsolatoknak; vigyáz, nehogy újra fájdalmat jelentő közelségbe kerüljön valakihez. Nem akarattal csinálja, csak megtörténik vele.
Mit tegyünk? Mi a megoldás a szeparációs problémákra?
Ennek az anyagnak ez az egyik azonnali folyománya: tudunk mit kezdeni a szeparációs problémákkal.
- Nagyon kapaszkodós a gyereked? Mindig rajtad lóg, nem lehet levakarni? Mi a baj? Szeparációs problémája van.
- Öt éves, és nem lehet otthagyni az óvodában? Nem tud megbirkózni az elszakadással? Mi a baj? Szeparációs problémája van.
- Négy éves, és mindig gond van az esti lefektetéssel? Mi a baj? Szeparációs problémája van.
Azt szoktuk gondolni, hogy ilyenkor az elszakadást, az önállóságot, a különlétet kell gyakoroltatnunk. Minél többet gyakorolják a szeparációt, annál jobban fog menni. De pont az ellenkezője a megoldás. A szeparációs problémák orvossága nem a kapcsolat leépítése, hanem a megerősítése. Ha nem lehetünk olyan közel, hogy lásson is a gyerekünk, akkor oldjuk meg, hogy legalább a szagunkat érezze. Ha el kell mennünk, tegyük a feje mellé egy pólót, ami rajtunk volt, vagy egy kispárnát, amin még érződik a megszokott parfümünk illata.
Nem a különlétet kellene gyakoroltatni, hanem a kötődést kellene megkönnyíteni ahhoz, hogy a gyermek számára akkor is biztonságérzetet adjon a kapcsolatunk, amikor nem vagyunk mellette.
Költözések és sok családi hercehurca után egy kilencévesnek komoly gondjai támadtak azzal, hogy szülői segédlet nélkül el tudjon aludni. Sok kínlódás után a szülők egyik este odaadták neki anya mamiszagú hálóingét, hogy aludjon azzal. Évek óta ez volt az első éjszaka, amit végigaludt; a mamiszagú hálóing segített, hogy anyukáját közel érezze magához. A következő éjjel kettőkor a kilencéves megint megjelent a szülők ágya mellett, és azt suttogta: “Mami, idehoztam neked a pizsamámat, hogy te is jól tudjál aludni.”
Velem is előfordult már, hogy a férjem pólójával aludtam, amikor néhány hétre elutazott. Nagyra nőtt baba vagyok? Nem mind azok vagyunk? Miért várjuk el a gyerekektől, hogy nálunk is felnőttebbek legyenek?
Ha a gyerekünk a szeparációtól szenved, nem az a megoldás, hogy addig tartjuk benne, amíg hozzászokik. A kapcsolattartásban segítsünk neki, ne az elszakadásban.
Amikor az óvodás sír és nem akar bemenni, mi a megoldás? Ha muszáj óvodába járnia, akkor sem az, hogy lehámozzuk magunkról és otthagyjuk. Adjunk neki valamit, ami segíti a távolság áthidalásában! Egy fénykép vagy egy Anyához kapcsolódó kedves tárgy a zsebében, vagy egy rajz, amit neki készítettünk… A karjára köthetünk, vagy a nyakába adhatunk egy kis kendőt, ami a miénk.
Gondoljunk csak a szerelmesekre! Mivel hidalták át a távolságot, amikor még nem volt email, Skype, Facetime és Viber? Búcsúzáskor valami emléket adtak egymásnak, amit maguknál tartottak. Egy hajtincset, egy medált, vagy egy illatos zsebkendőt. Ezernyi módon segíthetünk a gyerekeinknek, hogy a távollét idején is közel maradjanak hozzánk.
Baj-e, ha a gyermek túl erősen kötődik?
A kötődés sose lehet túl erős. Lehet túl felszínes. Lehet túl bizonytalan is, akárcsak a növények esetében. Gyökerezhet-e egy növény túl erősen a földbe? Egyáltalán nem. A kötődés lehet túl bizonytalan, vagy túl felszínes, de sohasem túl erős. Nem lehet túlzásba vinni.
Mikor mehetünk el valahova nélküle?
Mikor jön el az idő, amikor a távollétünk nem okoz nem okoz nagyobb fájdalmat, mint amennyit a gyermek épségben el tud viselni? Minél jobban kötődik, annál jobban fejlődik. Minél jobban fejlődik, annál gyorsabban érik. Minél mélyebben tud már kötődni, annál kevésbé kockázatos, ha a felszínesebb kötődési formákra nincs lehetősége, például ha egy ideig nem vagyunk a közelében.
Mikor utazhatunk el a gyerekünk nélkül? Amikor a távollétünkben is tud hozzánk kötődni. A válasz tehát: több kötődés. Mélyebb kötődés.
És ez mikor következik be? Amikor odaadta neked a szívét. Ha már az érzelmi szeretet szintjén is kötődik, akkor már hosszú időn keresztül meg tudja tartani a hozzád fűződő kapcsolatát úgy, hogy nem vagy vele. Akár hetekig is. Fájni fog a szíve, rettenetesen fogsz hiányozni neki, panaszkodni fog, sírni fog, de nem lesz veszélyben, mert a kötődése és az érző szíve megmarad. Az érzelmei táplálni fogják a kapcsolatotokat a távollétedben. Ha minden jól alakul és a fejlődés feltételei adottak, az érzelmi szeretet útján való kötődés ötéves kor körül szokott megjelenni.
A kötődésből fakad az önállóság. Legfontosabb teendőnk a nevelés terén az, hogy a gyerekeink számára biztonságossá és könnyűvé tegyük a kapcsolódást, hogy az érző szívüket megőrizzük a megkeményedéstől.
Az érző szív és a kemény szív témájára többször vissza fogunk térni. Nagyon fontos; nemcsak a nevelésben, hanem az érett, gyümölcstermő emberré fejlődésben és az Istennel való kapcsolatunkban is. A kötődés gyökereiről azt érdemes megjegyezni, hogy a gyermek akkor tud elég mélyen kötődni, ha a szíve érző és nyitott maradhat.
- A kötődés gyökerei – A kapcsolatkészség fejlődésének hat szakasza
- Mi akadályozza, hogy egy gyerek “kötődésbe essen”?
- Hogyan óvjuk meg a gyermek lelki érző szívét?
GYÖKEREK sorozat » 2. rész: A KÖTŐDÉS GYÖKEREI
KÉK nevelés 
“Hogyan óvjuk meg a gyermek érző szívét?” bejegyzéshez egy hozzászólás
Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.