Mi akadályozza, hogy egy gyerek “kötődésbe essen”?

GYÖKEREK sorozat » 2. rész: A KAPCSOLATKÉSZSÉG GYÖKEREI

A kötődés egyik fő akadálya a gyermek sebezhetőségével, lelki sérülékenységével függ össze. Elhatárolja magát a közelségtől, hogy ne kelljen éreznie a kapcsolatból származó fájdalmat. Minél többet jelent neki valaki, annál inkább megviseli a tőle érkező elutasító, megszégyenítő, vagy félelemkeltő magatartás.



Mi akadályozza, hogy a gyerekünk spontán “szerelembe essen” velünk? Melyek a mélyebb kötődést hátráltató tényezők?

A kötődés egyik fő akadálya a gyerekek sebezhetőségével, lelki sérülékenységével függ össze. Elhatárolja magát a közelségtől, hogy ne kelljen éreznie a kapcsolatból származó fájdalmat. Bízni és megnyílni mindig kockázatos dolog. Amikor valakivel együtt szeretnénk lenni, akkor fáj minden jel, ami arra utal, hogy ő nem akar velünk lenni. Amikor szeretünk valakit, és észrevesszük, hogy a szeme nem csillan fel, amikor meglát, akkor fájdalmat érzünk. Felnőttként is belefacsarodik a szívünk, ha nem lát szívesen az, aki sokat jelent nekünk. Erről írt C. S. Lewis is “A szeretet négy arca” c. könyvében:

idezet-cslewis-01-kekneveles

Amikor valaki nagyon fontos nekünk, akkor a távolság, a szeparáció minden jele az elevenünkbe vág. Annál jobban fáj, minél mélyebben kötődünk. Kockázatos dolog szeretni. Ha szeretsz, sebezhető vagy.

A szív – a Biblia intuitív nyelvén is – belső indítékaink székhelyét jelképezi, amelyek mozgatnak és cselekvésre indítanak bennünket. De nemcsak az indítékok, hanem emberi sebezhetőség szimbóluma is.

kapcsolat-sziv-nyilak-kekneveles

Könnyen kapunk érzelmi sebeket, és az agyunk ezt nem viseli tétlenül. Ha a félelem vagy az érzelmi fájdalom kezd elviselhetetlen lenni a számára, agyunk védekező üzemmódba kapcsol. Mozgósítja a szimpatikus idegrendszert, és készültségi állapotba hoz bennünket. A tudatunk beszűkül, a felszabaduló kémiai anyagok pedig beadják az érzéstelenítőt. Egy kicsit bezárjuk a szívünket, egy ideig becsukjuk a fülünket, egy darabig nem vagyunk olyan érzékenyek és nyitottak, mint máskor. Felvesszük azt a kis páncélt, mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy minden kósza nyíl eltaláljon. Nem lehetünk mindig nyitottak és védtelenek.

kapcsolat-vedekezes-kekneveles

Ha a veszély elmúltával a készültségi állapot is megszűnik, akkor nincs is semmi baj. Ahhoz, hogy a lelki épségünk megmaradjon, vissza kell nyernünk szívünk érző képességét, amint túl vagyunk egy-egy stresszhelyzeten. Ehhez viszont belső érzelmi tartalékokra van szükségünk, amely a megfelelési kényszertől és szégyenkezéstől mentes környezetben alakul ki a gyerekekben. Olyan biztonságot nyújtó kapcsolatban, amelyben nyugalmat talál; amelyben feltételek nélkül fogadják el, és nincs oka a félelemre.

Sajnos a legtöbb gyerek már csecsemő korától azt tapasztalja, hogy a világ keményebb hely, mint amit az idegrendszere épségben el tud viselni. Stressz alatt az agyuk védekező üzemmódba kapcsol a sebezhetőség ellen. Amikor pedig hosszabb időn át túl sok mérgező nyíl érkezik, a védekező állapot állandósul. Mi től lehet “túl sok” a mérgező nyíl, ami tartós védekező állapotba kényszerítheti a gyerekeket?

kapcsolat-pancel-kekneveles

A legtöbb sebet a SZEPARÁCIÓ mérgező nyila okozza (a távollét és az elutasítottság érzése), mert a közelségre van a legnagyobb szükségünk. A túl sok szeparáció (különösen a büntető jellegű), komoly sérüléseket tud okozni (később lesz még szó az “elkülönítő” fegyelmezési módszerekről).

A SZÉGYEN is mérgező nyíl. Amikor a gyereket megszégyenítik, azt hiszi, hogy ővele van a baj, ő a nem normális, az élhetetlen, a figyelmetlen, a buta, a gyenge. Ez is sérülést okoz. A rendszeres szégyenkezéssel a legtöbb gyerek csak úgy tud együtt élni, hogy vakká és süketté válik mások finomabb jelzéseire.

És természetesen a túl sok SZORONGÁS, az állandósult veszélyérzet, a biztonságérzet hiánya is mérgező nyíl. Senki nem marad egészséges, akinek állandóan szirénázik a risztórendszere. Amikor folyamatosan úgy érezzük, hogy támadás alatt állunk, akkor állandó önvédelemre rendezkedünk be. Hogy ne érezzük a fájdalmat, elveszítjük az érzéseinket. Olyanokat mondunk, hogy “nem érdekes”, “nem számít”. Nem érezzük a félelmet sem. Az állandósult védekezés, a mozgósítás, a hadiállapot bezárja és megkeményíti az emberi szívet.

De a gyerekek maradandó lelki sérüléseinek legfőbb okozói ma már nem a szülők, hanem a kortársak. Miért? Azért, mert velük töltik az idejüket, őket utánozzák, és velük érzik összetartozónak magukat. Az tudja őket mélyebben megsebezni, akire jobban hallgatnak. Intuitív módon ezt mindnyájan tudjuk. Ha a kamasz lányunk odaadja a szívét egy fiúnak, mit érzünk, amikor meghalljuk? “Jaj, ne!” Mert tudjuk, hogy össze fog törni a szíve. Elkerülhetetlen. Minél többet jelent neki ez a fiú, annál inkább meg fogja viselni a szakítás.

kortars-orientacio-kek-neveles

Ha ezt értjük, akkor megértjük azt is, ami a 3-4 évesünkkel is történik az oviban. Minél többet jelent neki valaki, annál inkább megviseli, amikor nem játszik vele vagy nem ül mellé. Az elutasítás elviselhetetlen érzés, ha attól érkezik, aki a legfontosabb. Ezért kellene mindent megtennünk azért, hogy hozzánk, a róluk gondoskodó felnőttekhez közelebb álljanak a gyerekeink, mint a kortársaikhoz!

A kortárs-orientált gyerekeket, akik nem a szüleikbe, hanem a társaikba kapaszkodnak a gyökereikkel, annyi stressz éri a megfelelési kényszer és a sok megszégyenítés és elutasítás miatt, hogy az agyuk kénytelen berendezkedni az állandó védekezésre. Elveszítik a lelki épségüket. Bezárulnak és megkeményednek. Süketté, vakká és érzéketlenné válnak a finom jelzések iránt; már észre sem veszik például, amikor valaki számára éppen nem kívánatos a társaságuk.

Mi történik a kapcsolatkészségükkel? A társas intelligenciájukkal? Megreked a fejlődésben. Elefántok lesznek a porcelánboltban. Visszahúzódnak a kötődés felszínesebb, kevésbé kockázatos formáiba.

kortars-orientacio3-kek-nevelesEz az oka annak, hogy a mai serdülők között annyira ritka az egymás megismerésére épülő tartós barátság. A gyökereik nagyon ritkán nyúlnak le a kapcsolatok mélyebb régióiba. Nem ismerik az érzelmi intimitást, nem élik át, milyen megosztani a szívük mélyét valakivel. Csak együtt “lógnak”, üzeneteket pötyögnek és hatalmi játszmákat játszanak egymással, ami óriási stresszforrás. Felszínes szinteken tartanak kapcsolatot: az érzékszervek, a hasonlóság és az összetartozás-lojalitás szintjein. De a fontosság, a szeretet és egymás mély ismerete hiányzik a kapcsolataikból. Pedig az igazi barátság a kapcsolódás mély szintjein valósul meg.

A kortárs-orientáció a lelki sérülések fő forrása, tehát oda kell rá figyelni a gyerekeinknél. Később részletesebben is kitérünk majd az okaira, amikor a rivális kötődésekről lesz szó. De az a lényeg, hogy minél fontosabb a számunkra valaki, annál nagyobb a sérülés és a védekezésbe vonulás kockázata.

“A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet.”
– 1János 4:18

szeretet-felelem2-kek-nevelesA félelem védekezést, bizalmatlanságot és további szeparációt okoz, mert eltávolítja, elidegeníti tőlünk a gyerekeinket. Csak feltételekhez nem kötött szeretetben, biztonságot nyújtó légkörben tudnak bízni, kinyílni és fejlődni.

Ahhoz, hogy a gyerekeink ne akadjanak el, hanem tovább tudjanak haladni a fejlődésben, meg kell óvnunk a szívüket a megkeményedéstől. Valahogy meg kell őriznünk a lelki épségüket. De hogyan?



GYÖKEREK sorozat » 2. rész: A KAPCSOLATKÉSZSÉG GYÖKEREI