Fogalomtár » szócikk: emóció (emotion)
A latin emovere szó az e- (kifelé, ki-) és movere (mozog) szó összetétele.
emotio (latin) = ami felkavar, ami megindít
A latin eredetű emóció szó tehát indítékot jelent, bár gyakran csak az érzelmeket értik alatta. A pszichológiai szakirodalomban az emóció az ösztönkésztetések, érzelmek-indulatok, indítékok és szándékok közös gyűjtőneve; minden belső töltet, ami belülről mozgat vagy fékez: cselekvésre indít, vagy önfegyelemre int.
Emóciói minden limbikus rendszerrel rendelkező emlősnek vannak, de csak az ember képes gondolni is arra, amit érez, azaz tudatosan megélni az emócióit. A kisgyermek (és minden éretlen ember) cselekvését egy-egy erős emóció mozgatja; többnyire olyan ösztönkésztetés, érzelmi-indulati töltet, amiről nem is szerez tudomást. A prefrontális kéreg érését követően válik az ember képessé arra, hogy a tetteit előre megfontolja, és a viselkedését tudatosan szabályozza – ld. Az emóció az érés motorja.
A Biblia szív-fogalma az érzelmi, értelmi és akarati funkciók integrált együttesét jelenti. Gyermekeink fejlődésének belülről fakadó, spontán folyamatait is támogatja vagy akadályozza, amivel tele van a “szívük”.
Istennek is vannak érzelmei; az érzelemgazdagság is azok közé az emberi tulajdonságok közé tartozik, amelyek “isteniek” bennünk: Ő teremtette belénk azzal, hogy saját képmására alkotott bennünket. Nem arra kell tehát törekednünk, hogy elnyomjuk az érzelmeinket, vagy hogy megszabaduljunk tőlük. A vegyes érzések megélésének és az indulatok megfékezésének képessége egy érési folyamat, az integrálódás gyümölcse. Az érett ember képes megfékezni az indulatait; gondolkodik és mérlegel, mielőtt cselekszik.
“Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged.”
– Példabeszédek 2:11
Kapcsolódó írások az emóció témakörében:
