Fogalomtár » szócikk: emóció (emotion)
A latin emovere szó az e- (kifelé, ki-) és movere (mozog) szó összetétele.
emotio (latin) = ami felkavar, ami megindít
A latin eredetű emóció szó magyar megfelelői az indulat (felindulás, megindultság, indíték) és az érzelem. Az emóció érzelmi-indulati töltet, ami belülről mozgat, indít cselekvésre.
Emóciói minden limbikus rendszerrel rendelkező emlősnek vannak, de csak az ember képes gondolni is arra, amit érez, azaz tudatosan megélni az emócióit. A gyermek (és minden éretlen ember) cselekvését teljes egészében az emóciók mozgatják, legalább addig, amíg – a prefrontális kéreg érését követően – tudatos szándékai is eléggé megerősödnek ahhoz, hogy a tetteit előre megfontolt döntések útján maga szabályozza.
Nemcsak a tudatosan megélt emóciók (az érzések) indítanak minket valamilyen viselkedésre, hanem azok is, amelyekről nem szerzünk tudomást. Cselekedeteink emocionális mozgatórugója az indíték, a tudatos elhatározás pedig a szándék.
A bibliai szív a belső indítékaink (emócióink) és szándékaink székhelyét jelképezi; érzelem és értelem egy egészet képez a biblikus gondolkodásban. A gyermekeink fejlődésének belülről fakadó, spontán folyamatait az támogatja vagy akadályozza, amivel tele van a “szívük”.
Istennek is vannak érzelmei; az érzelemgazdagság is azok közé az emberi tulajdonságok közé tartozik, amelyek “isteniek” bennünk: Ő teremtette belénk azzal, hogy saját képmására alkotott bennünket. Nem arra kell tehát törekednünk, hogy elnyomjuk az érzelmeinket, vagy hogy megszabaduljunk tőlük. A vegyes érzések megélésének és az indulatok megfékezésének képessége egy érési folyamat, az integrálódás gyümölcse. Az érett ember képes megfékezni az indulatait; gondolkodik és mérlegel, mielőtt cselekszik.
“Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged.”
– Példabeszédek 2:11
Kapcsolódó írások az emóció témakörében:
