Fogalomtár » szócikk: érés (maturation process)
érés: teljes kifejlődés; a potenciál (a hordozott fejlődési lehetőségek) spontán megvalósulásának folyamata az élő szervezetben
Lélektani értelemben az érés az emberi potenciál spontán megvalósulásának folyamata. Spontán folyamat, mert nem külső ráhatásra, hanem meglévő rendezett és célszerű belső program szerint történik. Olyan fejlődés, amely előre meghatározott célok felé halad, a természet előre meghatározott rendje – fejlődési szakaszok – szerint (ellentétben a rendezetlen és céltalan, kaotikus növekedéssel, amilyen például a rákos sejtek burjánzása). Az alkotó szándéka szerint a fejlődés célirányosan történik, és ez a cél az érettség: a meglévő potenciál teljes kibontakozása, meglévő fejlődési lehetőségeink megvalósulása.
Az érettség spontán fejlődés eredménye ugyan, de nem elkerülhetetlen! Minden csecsemőben megvan a lehetőség, hogy érett felnőtté váljon, de csak kevesen válnak ténylegesen azzá. A pszichológiai érésnek ugyanis éppúgy feltételei vannak, mint a növények fejlődésének a kertünkben. Elmaradnak a fejlődésben, ha nem kapnak elég fényt és vizet, ha nem elég jó a talaj, ha a gyomok elveszik előlük a teret, és ha a kártevők az erejüket. A gyerekek fejlődésének a feltételeiről ugyanúgy gondoskodniuk kell az értük felelős felnőtteknek, mint a növényekéről a kertészeknek. Nem mindenki nő fel, aki a felnőttkort eléri. Sokan maradnak koros gyerekek.
Korábban azt hittük, hogy az ember pszichológiai felnőtté válása egyetlen érési folyamat eredménye, de kiderült, hogy három különböző érési folyamat együttese révén válhatunk (pszichológiai értelemben is) érettekké. A három érési folyamat: az (1) önállósulás (más néven differenciálódás vagy individuáció), az (2) adaptálódás és az (3) integrálódás. Érdemes velük közelebbről is megismerkedni ahhoz, hogy megértsük, miből áll az a kertészeti munka, amit el kell végeznünk ahhoz, hogy a gyerekeink ígéretes palántákból érett, virágzó és gyümölcstermő önmagukká nőjenek föl.
A gyermeknevelés hosszútávú célja a teljes érettség. Nevelés közben is arra törekszünk, hogy az emberi potenciál minél inkáb megvalósuljon a gyerekeinkben. Szülőként az érés gyermekkori alapfeltételeit (a kapcsolatot, a nyugalmat és a szabad játékot) igyekszünk biztosítani, amíg a gyerekeink függetlenné nem válnak tőlünk.
Érett az a ember, akinek saját, valóságos tulajdonságaivá váltak azok a lehetőségek, amelyeket emberi mivoltánál fogva már születésekor magában hordozott. Ez azt is jelenti, hogy egy értelmileg sérült gyermek is fel tud nőni érett, virágzó és gyümölcstermő önmagává, ha az érés nélkülözhetetlen feltételei adottak a számára. Másrészt viszont, bár ez a nevelés célja, a lélektani értelemben vett érettség csak viszonylagos.
Tágabb értelemben az emberi érettség, az emberi potenciál megvalósulása “a Krisztus teljességét elérő nagykorúságot” jelenti; azt, hogy valaki (emberi kiteljesedését tekintve) Jézushoz hasonlít. Isten a saját képmására teremtette az embert, és az ő jellemének tökéletes emberi kibontakozása, az emberi potenciál teljes megvalósulása egyedül az ember Jézusban történt meg. Ő tehát a mérce. Minél inkább megvalósul valakiben az emberi potenciál, annál inkább hasonlít Jézusra, a tökéletes emberre (gondolkodása, szándékai és tettei tekintetében). Teremtőnk alkotói szándéka, hogy “az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.” Ld. Efezus 4:11-16 Ám ez csak Krisztus újjáteremtő munkája révén lesz valósággá bennünk, amikor eljön az ideje.
Az érés anyaméhe felnőtt korban is a kötődő kapcsolat. A szüleinkbe vetett bizalom helyébe egyre inkább az Istenünk iránti bizalomnak kellene lépnie. Az érési folyamatok kiteljesedését pedig a saját kötődő szükségleteink teljesülése helyett felnőttként a mások iránti törődő szeretet és gondoskodás viszi előre; például az, hogy szülők vagyunk.
Az emberi potenciál megvalósulása mindvégig kapcsolatban történik, és mindvégig a szeretet hatóereje mozgatja.
Kapcsolódó írások:
KÉK nevelés 