Az érés csodája

Jó, hogy a gyerekek annak ellenére is fejlődnek, amit művelünk velük! A gyerekek kibontakozása a természet műve, nem mi “csináljuk”. De fontos szerepünk van benne…

A gyermekneveléssel az érést segítjük; azt a természetes folyamatot, amely során a gyerekeink valóságos tulajdonságává válhat az a sok lehetőség, amit emberi mivoltuknál fogva magukban hordoznak. Az érés az emberi potenciál spontán megvalósulásának folyamata.

Van valami, amit mindannyian tudunk az emberi természetről, de nem gondolunk rá: Az érettség spontán fejlődés eredménye ugyan, de mégsem mindenkiből lesz érett személyiség!

Az érés elkerülhető – nem mindenki nő fel

Nem mindenki nő fel, aki a felnőttkort eléri. Sokan maradnak koros gyerekek. Robert Bly író korunk pusztító járványának nevezi az éretlenséget Sibling Society (Testvértársadalom) c. könyvében. Az éretlenek társadalma lettünk. Mi történt? Miért van az, hogy a legtöbb ember csak biológiailag nő fel, de elmarad a személyiségfejlődésben, megreked az éretlenségben?

A pszichológiai érés (a személyiségfejlődés) sérülékeny folyamat, és könnyen elakad. Mivel nem mindenki nő fel, aki megnő, a nevelés szempontjából döntő fontosságú, hogy értsük az érési folyamatokat és a fejlődés feltételeit!

A tanulási és viselkedési zavarokat szinte minden esetben az ÉRETTSÉG HIÁNYA, vagy a MEGFELELŐ KAPCSOLAT HIÁNYA okozza. Egy kisgyerek még nem tudja megfékezni az indulatait, nem tud tekintettel lenni másokra, nem érti az igazságosságot, fekete-fehér a gondolkodása, és lelkileg nem áll meg önállóan a saját lábán és ezért túlságosan befolyásolható. Az éretlen viselkedés a kicsiknél még életkori sajátosság, a nagyoknál a személyiségfejlődés elakadásának a jele. Régebben éretlennek tekintették azt a felnőttet, aki nem tudott parancsolni az indulatainak és elveszítette a fejét, vagy önzően viselkedett, másokra való tekintet nélkül. Mára viszont hangzatos diagnózisok takarják el a dolog valódi természetét, hogy ugyanis az illető még mindig nem nőtt fel. Bármelyik normális 4 évest lehetne diagnosztozálni dacos ellenszegüléssel (ODD), rögeszmés-kényszeres személyiségzavarral (OCD), vagy figyelemhiány-zavarral (ADD). Minden kisgyerekre illenek a bipoláris személyiségzavar (BPD) tünetei. Amikor viszont egy idősebb gyerek vagy egy felnőtt viselkedése mutatja ezeket a tüneteket, nem ugrik be, hogy egy koros kisgyereket látunk, aki megrekedt az éretlenségben.

Egy jól fejlődő gyerek az óvodáskor elmúltával ezeket a “viselkedési zavarokat” is kinövi; ezért nem szabad 5-7 éves kor előtt a fent említett személyiségzavarokra diagnosztizálni. Az éretlenségből nem lehet valakit gyógyszerrel kigyógyítani. Ezeknek a problémáknak a megoldása az érés. A kicsik esetében elég, ha türelmesen megvárjuk, hogy kinőjék az éretlenségüket, az éretlenségben rekedt nagyobbakat pedig az elakadáson kell átsegíteni.

A tanulási és viselkedési problémákért felelős másik tényező az, hogy a gyereknek nincs megfelelő kapcsolata azzal a felnőttel, aki nevelni próbálja. Ha egy gyerek nem tud a róla gondoskodó felnőtthöz függő-elfogadó szerepben kötődni, akkor annak a felnőttnek nincs kellő hatalma a neveléséhez (akármilyen felkészült egyébként). A szülők és a pedagógusok leggyötrelmesebb küzdelmei mögött kapcsolati probléma húzódik meg. Legrosszabb esetben együttesen van jelen a két fő bajkeverő: az éretlenség és a kapcsolat hiánya. A megfelelő ütemben fejlődő gyerekek kinövik az éretlen viselkedést, de sokan nem. Az érés elkerülhető – nem mindenki nő fel.

Az érés spontán zajlik – nem mi irányítjuk

Magától történik. Hiába mondjuk valakinek, hogy „Nőj már fel! Hány éves vagy? Úgy is viselkedj!” Még magamnak is hiába mondogatom, hogy „Ideje összeszednem magam, már nem kellene ennyire gyerekesen viselkednem!” Akaraterőből nem leszek érettebb. Az érést nem lehet se előidézni, se irányítani, mert spontán folyamat.

Nem is olyan rossz dolog, hogy a gyerekek annak ellenére is fejlődnek, amit művelünk velük! Az érés élő folyamat, ezért nem tudjuk mi magunk “megcsinálni”. Nincs hozzá hatalmunk. Megfigyelhetjük benne a rendszert, le is írhatjuk… de se megmagyarázni, se előidézni nem tudjuk.

Az érés csoda – mesterségesen nem tudjuk előidézni

Nincs olyan tudós, aki ne hajtana fejet e csoda előtt. Lenyűgöző jelenség, amit nem tudunk se teljesen megmagyarázni, se mesterségesen előidézni. Utánozhatatlan. Mint az élet létrehozása, kívül esik az ember hatáskörén, mégis szerepet kaptunk benne. Megbízatást kaptunk, hogy dolgozzunk rajta, de nem mi irányítjuk. A gyerekeinkben történik, tőlünk függetlenül, de a szerző nekünk is írt benne egy szólamot. A szerepünk olyasmi, mint a szülész szerepe a születésnél, vagy a földműves szerepe a termésben. Szükség van ránk, de nem mi csináljuk.

Amikor az eredményt próbáljuk előállítani az érési folyamatok támogatása helyett, akkor fogjuk fölöslegesen hajszolni a gyerekeinket. Pedig csak a nekünk írt szólamot kell eljátszanunk a gyerekeink nevelésében; nem azt, amit Isten a természetre bízott! A természet viszont akkor tudja elvégezni érlelő munkáját, ha mi is elvégezzük a mienket.

Ez legyen a hozzáállásunk, miközben a gyerekeink fejlődését segítjük! Az érés csoda; Isten a szerző és a karmester. Fontos szólamot írt nekünk is benne, de a természet játssza a dallamot.