Mit jelent nevelni?

A kisbaba érkezésekor nem csak nyersanyagot kapunk, akiből nekünk kell embert faragni. Már a nevelés szavunk is egész mást sejtet: növel » nevel. Ami ránk vár, egy kertész munkájához hasonlít. A ‘nevelvény’, a ‘növény’ növekedését kell támogatnunk valahogy.

Egy gyereket felnevelni (felnövelni) azt jelenti, hogy érettségre juttatni. Naggyá, teljessé tenni. Úgy gondoskodni róla, hogy fel is nőhessen azzá az érett felnőtté akinek a lehetősége (Isten keze munkája nyomán) benne volt, amikor megkaptuk. A kisbaba személyében nem gyerekanyagot kapunk, hanem egy saját személyiséggel rendelkező, fejlődésben lévő, és még éretlen embert, akit kezdettől megillet az emberi méltóság, mert Isten önmagához hasonlóvá teremtette:

“Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”
– 1Mózes 1:27

“Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek…”
– Jeremiás 1:5

“Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.
Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.”
– Zsoltárok 139:15-16

A felnőtté érés lehetősége minden kisbabában benne van, mégsem válik mindenkiből érett felnőtt. A fejlődés belső program szerint történik, de ez nem olyan program, ami automatikusan mindenkiben lefut. A fejlődés programját Isten helyezte el a gyermekben, de a fejlődés feltételeiről való gondoskodással a gyermekért felelős felnőtteket: elsősorban az Apát és az Anyát bízta meg.

Isten társas lény, és – mivel a saját képmására teremtett minket – hozzá hasonlóan mi is azok vagyunk. Ez az oka annak, hogy a gyermek számára jó és egészséges nevelés csak a személyes kapcsolatokban valósul meg; ezért kapcsolatra épülő a “KÉK nevelés”. A nevelés nem módszerek révén éri el a célját, és nem is tudjuk teljes mértékben irányítani. Organikus folyamat: a természet törvényei irányítják, amelyeket Isten alkotott, és nem mi. Minél inkább megismerjük a gyerekeinket, és a bennük is ható természeti törvényeket, annál jobb kertészek leszünk. A nevelés ugyanolyan csodálatos és hétköznapi, boldog és gyötrelmes, törvényszerű és kusza, mint minden igazi kapcsolat.

A nevelés szavai az Újszövetségben

ektrepho = táplál, gondoz, növel

szülőknek: “Ti apák pedig ne ingereljétek (parorgizo)[1] gyermekeiteket, hanem neveljétek (ektrepho)[2] az Úr tanítása szerint fegyelemmel (paideia)[3] és intéssel (nouthesia)[4].

vezetőknek (a hatalom birtokosainak, akiktől mások függenek): “…hagyjátok a fenyegetést (apeile)[5], mivel tudjátok, hogy él a mennyekben az Úr, aki nekik is, nektek is Uratok, és aki nem személyválogató (prosopolepsia)[6].”
– Efezus 6:4, 9

A gyerekeket nem frusztrálni (dühíteni, ingerelni) kellene, hanem nevelni. A nevelés (görög ektrepho) szó jelentése: táplál, gondoz, a másik jóllétét biztosítja, a növekedés feltételeiről gondoskodik. Ugyanezt a szót egy fejezettel korábban is használja Pál, amikor a férj szerepéről ír a házasságban:

“Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti. Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza (ektrepho)[2], ahogyan Krisztus is az egyházat…”
– Efezus 5:28-29

A görög ektrepho ige fordítása itt: “táplálja és gondozza”. Senki nem gondolja, hogy a férj dolga a feleség “nevelése”, legalábbis abban a kifaragós értelemben biztosan nem, ahogy a gyerekek neveléséről szoktunk gondolkozni.

A bibliai kifejezés fejlődésközpontú szemléletet hordoz – a férj a növekedésében segíti a feleséget azzal, hogy – akárcsak egy kertész – “táplálja és gondozza”; a szülő pedig szintén a növekedésében segíti a gyermeket azzal, hogy “neveli” őt. Előhozza, ami benne van, ahogy a kertész a növényből, amit gondoz. A nevelés kertészeti munka. Nem az tehát a feladatunk, hogy embert faragjuk a gyerekünkből, mert már embernek született; táplálnunk kellene és gondoznunk, hogy ÉRETT (virágzó és gyümölcstermő) önmaga lehessen, azaz fel is tudjon nőni, mire megnő.

kertesz-kek-neveles

paideia = nevelés, művelés, nemesítés, edzés, fegyelmezés

Az Újszövetség görög paideia (főnév) és paideuo (ige) szavai lényegében mindent jelentenek, amit ma tág értelemben a nevelés, művelés, nemesítés, képzés, edzés vagy fegyelmezés alatt értünk. A emberfő kiművelését, a jellem nemesítését és az akarat edzését  egyaránt jelenti (akár valamilyen megpróbáltatás, viszontagság vagy veszteség útján is). Ez az egész emberre vonatkozó művelés személyes, bizalmi (szülő-gyermek, mester-tanítvány) kapcsolat közegében történik, nem a kapcsolat megvonásával; nem elutasító, megszégyenítő vagy félelemkeltő módon. Arról szól, amit Isten vagy a szülő a gyermeke, illetve amit a mester a tanítványa átfogó emberi fejlődéséért tesz, miközben törődő szeretettel, pásztori gondoskodással vezeti az “igazság ösvényén” (Zsoltárok 23:3).

A paideia fogalmának nincs köze a büntetéshez vagy a fenyítéshez (és a jutalmazáshoz sem). A belsőt, az indítékok székhelyét célozza meg; a látható változás, a fegyelmezett viselkedés a belső  változás eredménye. A viselkedés módosítását megcélzó módszerek a behaviorista tanuláselmélet, nem pedig a klasszikus vagy biblikus nevelés eszköztárába illenek.

paideia – nevelés, művelés, nemesítés, edzés, fegyelmezés

“Ti apák pedig ne ingereljétek (parorgizo)[1] gyermekeiteket, hanem neveljétek (ektrepho)[2] az Úr tanítása szerint fegyelemmel (paideia)[3] és intéssel (nouthesia)[4].
– Efezus 6:4

16“A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra (didaskalian)[7], a feddésre (elegmon)[8], a megjobbításra (epanorthosin)[9], az igazságban való nevelésre (paideia)[3];
17hogy az Isten embere tökéletes (artios)[10] és minden jó cselekedetre felkészített (exartizo)[11] legyen.”
– 2Timóteus 3:16-17

paideuo – fenyít?

7“Szenvedjétek el a fenyítést (paideia)[3], hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít (paideuo)[3a] az apja?
8Ha pedig fenyítés (paideia)[3] nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak.
9Azután: testi apáink fenyítettek (paideuo)[3a] minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk?
10Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek (paideuo)[3a], ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk.
11Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés (paideia)[3] nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”
– Zsidók 12:7-11

A Zsidókhoz írt levél 12. fejezetét sokszor idézik érvként amellett, hogy a gyermeknevelés elengedhetetlen része a fenyítés vagy büntetés is. Az üldözés terhe alatt álló zsidó-keresztény közösségnek írt levélben azonban szó sincs büntetésről. Egy radikálisan új gondolat jelenik meg benne: ismerjétek fel és fogadjátok el, hogy az a nehéz helyzet, amibe kerültetek, Isten nevelőeszköze! Nem büntet, hanem nevel, sőt, edz. Edzi az akaraterőt, erősíti a jellemet. Miért is büntetné őket? Nem az a levél témája, hogy valamiben vétkeztek, hanem az, hogy legyen elég erejük, kitartásuk megfutni a pályát annak ellenére, hogy a hitükért üldözik őket. Tanulságos olvasmány Lovas András református lelkész erről szóló prédikációja: Fenyítés?!

A nevelés célja

A teljes Írás Istentől ihletett könyveit is azért kaptuk, hogy éretté és gyümölcsözővé fejlődjünk. Amit Pál a Szentírás szerepéről és céljáról ír, azt érdemes a nevelés céljának tekintenünk. Azért imádkozunk és dolgozunk, hogy Jézus nyomában: az életre vezető úton, az igazság útján akarjanak járni a gyerekeink. A nevelés célja, hogy a gyermek azzá váljon, akivé Isten megalkotta: azzá az érett önmagává nőjön fel, akiben megvalósulnak azok az emberi lehetőségek, amelyeket Isten, mint képmásának hordozójába, benne is elhelyezett. Pál fogalmazásában a nevelés hosszútávú célja tehát:

a cél:

“…hogy az Isten embere tökéletes (artios)[10] és minden jó cselekedetre felkészített (exartizo)[11] legyen.”
– 2Timóteus 3:17

Kapcsolódó írások:


GÖRÖG SZAVAK:
[1] görög parorgizo (G3949) – frusztrál (kielégítetlen dühre ingerel)
[2] görög ektrepho (G1625) – táplál, gondoz, növel, az érés feltételeiről gondoskodik, “nevelés”
[3] görög paideia fn. (G3809) – művelés, nemesítés, edzés, önfegyelemre nevelés (amit egy személyi edző, coach vagy a mentor csinál); gyakorlás személyes irányítással, “nevelés” (sok helyen fenyítésnek fordítják, ferdítik)
[3a] görög paideuo ige (G3811) – művel, nemesít, edz, fegyelmez, gyakoroltat; tévesen: “fenyít”
[4] görög nouthesia (G3559) – figyelemfelhívás, szóbeli figyelmeztetés a lehetséges következményekre, “intés”
[5] görög apeile (G547) – “fenyegetés”
[6] görög prosopolepsia (G4382) – elfogultság, részrehajlás, kivételezés, “személyválogatás”
[7] görög didaskalian (G1319) – “tanítás”, mint információ és tananyag
[8] görög elegmon (G6031) – helyesbítés, korrekció; nem igazán jó fordítás a “feddés”
[9] görög epanorthosis (G1882) – helyreállítás, javítás “megjobbítás”
[10] görög artios (G739) – érett, teljes, befejezett, kész, alkalmas, “tökéletes”
[11] görög exartizo (1822) – ellátott, felszerelt, “felkészített”