A kisbaba érkezésekor nemcsak nyersanyagot kapunk, akiből nekünk kell embert faragni. A nevelés inkább egy kertész munkájához hasonlít.

„Arra a kérdésre, hogy mi a nevelés, akkor adhatunk jó választ, ha tudjuk: kicsoda a gyermek.”
_{– Dr. Pálhegyi Ferenc: Pedagógiai kalauz}

nevel: a növekedést segíti, teljes érettségre juttat

gyereknevelés: segítségnyújtás az éréshez
– a meglévő emberi potenciál kibontakozásához

Egy gyereket felnevelni azt jelenti, hogy segítünk neki felnőni: teljes érettségre jutni (ld. alant: „artios”, 2Timóteus 3:17). Úgy gondoskodunk róla, hogy fel is nőhessen azzá az érett felnőtté, akinek a „magja” benne volt, amikor megkaptuk. A kisbaba nem gyerekanyag, hanem személy; fejlődésben lévő ember, akit kezdettől emberi méltóság illet.

„Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”
_{– 1Mózes 1:27}

„Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek…”
_{– Jeremiás 1:5}

„Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.
Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.”
_{– Zsoltárok 139:15-16}

Minden kisbaba magában hordozza az emberi potenciált: egy virágzó és gyümölcstermő érett ember lehetőségét, mégsem nyílik alkalma mindenkinek a kibontakozásra. A fejlődés belső mozgatórugókra, belső program szerint történik (nem külső hatásokra). De a fejlődés programja nem fut le automatikusan mindenkiben. Legfőbb feltétele a személyes kapcsolat. A fejlődés feltételeiről való folyamatos gondoskodás és a fejlődés gondozása az a munka, amit nevelésnek (növelésnek) hívunk, és ami a gyermekért felelős felnőttek (elsősorban a szülők) dolga.

Isten társas lény és – mivel a saját képmására teremtett minket – hozzá hasonlóan mi is azok vagyunk. Ez az oka annak, hogy a gyerekek nevelése (fejlődésük támogatása) csak személyes kapcsolatban lehetséges. Ezért kapcsolatra épülő a „KÉK nevelés”. A nevelés ugyanis nem viselkedésformáló módszerek révén éri el a célját. Az érés folyamatát pedig közvetlenül nem is tudjuk irányítani; nem kaptunk hozzáférést, mert nem a feladatunk. A fejlődés organikus folyamat: a természet törvényei irányítják belülről, amelyeket Isten alkotott, és nem mi. Minél inkább megismerjük a gyerekeinket és a bennük is ható természeti törvényeket, annál jobban tudunk róluk gondoskodni. A nevelés ugyanolyan csodálatos és hétköznapi, boldog és gyötrelmes, törvényszerű és kiszámíthatatlan, mint minden igazi kapcsolat.

A nevelés szavai az Újszövetségben

ektrepho = táplál, gondoz, növel

szülőknek: „Ti apák pedig ne ingereljétek (parorgizo)^[1] gyermekeiteket, hanem neveljétek (ektrepho)^[2] az Úr tanítása szerint fegyelemmel (paideia)^[3] és intéssel (nouthesia)^[4].

vezetőknek (a hatalom birtokosainak, akiktől mások függenek): „…hagyjátok a fenyegetést (apeile)^[5], mivel tudjátok, hogy él a mennyekben az Úr, aki nekik is, nektek is Uratok, és aki nem személyválogató (prosopolepsia)^[6].”
_{– Efezus 6:4, 9}

A gyerekeket nem frusztrálni (dühíteni, ingerelni) kellene, hanem nevelni. A nevelés (görög ektrepho) szó jelentése: táplál, gondoz, a növekedést segíti (azzal, hogy a feltételeiről gondoskodik). A bibliai földművelő hasonlatok lényege, hogy az élővilággal és az emberekkel kapcsolatos munka mindig a fejlődés feltételeiről való gondoskodás, nem a gyümölcs közvetlen előállítása. A gyümölcs élő valami, ami a maga idejében belülről jön elő. Magától terem, ha az életfeltételek, a fejlődés feltételei megvannak. Ugyanezt az ektrepho szót egy fejezettel korábban is használja Pál, amikor a férj gondoskodó szeretetéről ír a házasságban:

„Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti. Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza (ektrepho)^[2], ahogyan Krisztus is az egyházat…”
_{– Efezus 5:28-29}

A görög ektrepho ige fordítása itt: „táplálja és gondozza”. Senki nem gondolja, hogy a férj dolga a feleség „nevelése”, legalábbis abban a kioktató-számonkérő értelemben biztosan nem, ahogy a gyerekek neveléséről szoktunk gondolkozni.

A bibliai kifejezés fejlődésközpontú szemléletet tükröz – a gondoskodó vezető (a példában a férj) a lelki érésben segíti azt, akiért felelős (a példában a feleséget) azzal, hogy – akárcsak egy kertész – „táplálja és gondozza”. A szülőnek, mint gondoskodó vezetőnek, szintén lelki érésben kellene segítenie a gondjaira bízott gyereket. Ugyanez vonatkozik ma a pedagógusokra is, akikre átruházzuk szülői feladataink egy részét, amikor hosszú órákra rájuk bízzuk a gyerekeinket. Nevelni annyit jelent, mint előhozni a gyermekből, ami benne van, ahogy a kertész is előhozza a már meglévő potenciált az általa gondozott növényekből.

Sem életet, sem fejlődést nem tudunk előidézni. Nevelői munkánk minden igazi gyümölcse Isten alkotása, és akkor végzünk jó munkát, ha az alkotó iránti alázattal a ránk bízott feladatot végezzük, nem valami mást.

A nevelés kertészeti munka. Nem az a feladatunk, hogy embert faragjuk a gyerekünkből. Azt Isten már elvégezte. A gyermeket már emberré formálta és a fejlődés további programját is a génjeibe írta. A fejlődő emberpalántát pedig a gondjainkra bízta, hogy tápláljuk és gondozzuk. Gondoskodjunk arról, amire az éretté fejlődéséhez szüksége van, hogy fel is tudjon nőni, ki tudjon teljesedni, mire megnő.

paideia = nevelés, művelés, nemesítés, edzés, fegyelmezés

Az Újszövetség görög paideia (főnév) és paideuo (ige) szavai lényegében mindent jelentenek, amit ma tág értelemben a nevelés, művelés, nemesítés, képzés, edzés vagy fegyelmezés alatt értünk. Az emberfő kiművelését, a jellem nemesítését és az akarat edzését. Akár megpróbáltatás, viszontagság vagy veszteség útján is. A nevelés mindig a személyes kapcsolat kontextusában történik: a gyerek és a szülő, a növendék és a tanító, a tanítvány és a mester kapcsolatában. Vagy a mentorált-mentor, a kliens-coach viszonyokban.

Az ember a biztonságos és személyes kapcsolat közegében indul fejlődésnek. A termékeny kapcsolat mentes az elutasítástól, a megszégyenítéstől és a félelemkeltéstől. Egy másik bibliai példa: a pásztor csak az őt követő juhokat tudja az „igazság ösvényén” vezetni (Zsoltárok 23:3). A bárány pedig azt követi, akinek „ismeri a hangját” (János 10).

A paideia kapcsolatban történik és lehetetlenné teszi minden, ami a kapcsolatot rongálja: az elutasítás, a megszégyenítés vagy a fenyegetés. Büntetés vagy fenyítés egyszerűen nem fér bele. Szorongást keltő légkörben nem történik meg az érés csodája.

A látható változás – az érés minden jele – belülről fakadó gyümölcs. Gyümölcsöt pedig nem lehet mechanikus úton előállítani. A nevelés munkája az érési folyamatok támogatását jelenti a fejlődés nélkülözhetetlen feltételeinek megteremtésével.

Érés →

paideia – nevelés, művelés, nemesítés, edzés, fegyelmezés

„Ti apák pedig ne ingereljétek (parorgizo)^[1] gyermekeiteket, hanem neveljétek (ektrepho)^[2] az Úr tanítása szerint fegyelemmel (paideia)^[3] és intéssel (nouthesia)^[4].
_{– Efezus 6:4}

¹⁶„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra (didaskalian)^[7], a feddésre (elegmon)^[8], a megjobbításra (epanorthosin)^[9], az igazságban való nevelésre (paideia)^[3];
¹⁷hogy az Isten embere tökéletes (artios)^[10] és minden jó cselekedetre felkészített (exartizo)^[11] legyen.”
_{– 2Timóteus 3:16-17}

paideuo – fenyít?

⁷„Szenvedjétek el a fenyítést (paideia)^[3], hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít (paideuo)^[3a] az apja?
⁸Ha pedig fenyítés (paideia)^[3] nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak.
⁹Azután: testi apáink fenyítettek (paideuo)^[3a] minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk?
¹⁰Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek (paideuo)^[3a], ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk.
¹¹Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés (paideia)^[3] nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”
_{– Zsidók 12:7-11}

A Zsidókhoz írt levél 12. fejezetét sokszor idézik érvként amellett, hogy a gyereknevelés elengedhetetlen része a fenyítés vagy büntetés is. Az üldözés terhe alatt álló zsidó-keresztény közösségnek szóló levélben azonban szó sincs büntetésről. Egy radikálisan új gondolat jelenik meg benne: ismerjétek fel és fogadjátok el, hogy a nehéz helyzet, amibe kerültetek, Isten nevelőeszköze! Nem büntet, hanem a fájó érzések révén (bánat, csalódás, „összetört szív”) holtpontra juttat és belső fordulatot idéz elő. Miért is büntetné őket? Nem az a levél témája, hogy valamiben vétkeztek, hanem az, hogy üldözik őket a hitükért és lelkierőre, kitartásra, rezilienciára van szükségük. Tanulságos olvasmány Lovas András református lelkész erről szóló prédikációja: Fenyítés?!

A nevelés célja

Meggyőződésem szerint nemcsak a szülői, hanem az óvodai és az iskolai nevelés célja is a gyerekek lelki érésének elősegítése: a magukkal hozott emberi potenciál megvalósulása.

„A nevelés célja elősegíteni annak a személynek a kibontakozását, akit Isten egyedinek teremtett.”
_{– Dr. Pálhegyi Ferenc}

A szülőnek és a pedagógusnak is azon kell fáradoznia, hogy a gyermek emberi mivoltában fokozatosan kiteljesedjen, és fel is nőjön, mire megnő. Ne legyen kevesebb, mint akinek Isten megalkotta. Amit Pál a Szentírás szerepéről és céljáról ír, azt érdemes a nevelés céljának is tekintenünk, hiszen a teljes Írás „Istentől ihletett” könyveit is azért kaptuk, hogy éretté és gyümölcsözővé fejlődjünk.

„…hogy az Isten embere tökéletes (artios)^[10] és minden jó cselekedetre felkészített (exartizo)^[11] legyen.”
_{– 2Timóteus 3:17}

A NEVELÉSRE VONATKOZÓ ÚJSZÖVETSÉGI SZAVAK JELENTÉSE:

^[1] görög parorgizo (G3949) – frusztrál (kielégítetlen dühre ingerel)
^[2] görög ektrepho (G1625) – táplál, gondoz, növel, az érés feltételeiről gondoskodik, „nevelés”
^[3] görög paideia fn. (G3809) – művelés, nemesítés, edzés, önfegyelemre nevelés (amit egy személyi edző, coach vagy a mentor csinál); gyakorlás személyes irányítással, „nevelés” (sok helyen fenyítésnek fordítják, ferdítik)
^[3a] görög paideuo ige (G3811) – művel, nemesít, edz, fegyelmez, gyakoroltat; tévesen: „fenyít”
^[4] görög nouthesia (G3559) – figyelemfelhívás, szóbeli figyelmeztetés a lehetséges következményekre, „intés”
^[5] görög apeile (G547) – „fenyegetés”
^[6] görög prosopolepsia (G4382) – elfogultság, részrehajlás, kivételezés, „személyválogatás”
^[7] görög didaskalian (G1319) – ismeretek átadása, „tanítás”
^[8] görög elegmon (G6031) – helyesbítés, korrekció; nem igazán jó fordítás a „feddés”
^[9] görög epanorthosis (G1882) – helyreállítás, javítás „megjobbítás”
^[10] görög artios (G739) – érett, teljes, befejezett, kész, alkalmas, „tökéletes”
^[11] görög exartizo (1822) – ellátott, felszerelt, „felkészített”