Mit tegyünk, ha a gyermek védekezővé vált a sebezhetőség ellen?
Ha egy gyerek már védekezővé vált (a szíve megkeményedett és már nem tud sírni, mert szinte semmi nem képes megfájdítani a szívét), akkor elakadt a lelki-érzelmi fejlődése.
(tovább…)(discipline)
Fegyelmezés alatt elsősorban azt értjük, hogy úrrá leszünk az éretlenség okozta káoszon: az értékrendünket tükröző rendszer, életritmus és szokások kialakításával rendet teremtünk és tartunk a saját és gyermekeink életében.

Mit tegyünk, ha a gyermek védekezővé vált a sebezhetőség ellen?
Ha egy gyerek már védekezővé vált (a szíve megkeményedett és már nem tud sírni, mert szinte semmi nem képes megfájdítani a szívét), akkor elakadt a lelki-érzelmi fejlődése.
(tovább…)
Mi történik, amikor következményeket használsz a kicsik és az éretlenek fegyelmezésére? Akkor volna jó hatása, ha nem keménnyé, hanem bánatossá tenné a gyermek szívét, és ha már megfontoltságra késztetné a kettős érzések belső konfliktusa. Ezek a feltételek viszont még nincsenek meg azokban, akiknek még külső kontrollra van szükségük a civilizált viselkedéshez.
(tovább…)
Ha Anya nem elérhető és megnyugtató, akkor a kicsi nem ismeri meg a kapcsolati megnyugvás élményét. A kapcsolatkészség fejlődésének már az első szakaszában zavar keletkezhet, mert a legkisebbeknek az Anya fizikai közelsége jelenti a biztonságot.
(tovább…)
Az erőszakmentesnek szánt szeparációs nevelési módszerek az elvetettség élményében mártják meg a gyermeket. Bármilyen hatásosan is lehet vele irányítani viselkedését, az érzelmi manipuláció nem lehet a fegyelmezés jó és egészséges eszköze.
(tovább…)
Az érző szívű gyermek esetében hatásos, de nem szükséges; a kemény szívű gyermeket tovább keményíti. A családok mai életvitele mellett a testi fenyítés legszelídebb módja is káros, és semmilyen körülmények között nem elfogadható.
(tovább…)
Agyunk riasztórendszerének az a rendeltetése, hogy figyelmeztessen a veszélyre. A gyakori ijesztő fellépés és a rendszeres kiabálás éppen a gyermek riasztórendszerét rongálja.
(tovább…)
Hogyan fegyelmezzük a kicsiket és az éretleneket, amíg következmények kilátásba helyezésének nincs értelme, mert tényleg nem tudnak magukon uralkodni?
(tovább…)
Útmutató érzelmi vihart kavaró helyzetekre, amikor a gyermek olyasmit tesz, amit nem engedsz meg, vagy kihoz a sodrodból a viselkedésével
(tovább…)
A belső indítékokat célozd meg a felszíni viselkedés helyett! Az önállósulás érési folyamatát támogatod ezzel.
(tovább…)
Ébressz a gyermekben vágyat és hagyd dolgozni a belső motivációt! Teremts körülötte kitöltetlen űrt, ahol a kreatív játék helyét nem foglalja el sem az irányított foglalkoztatás, sem a passzív szórakozás! Hagyd addig unatkozni, amíg eszébe nem jut valami érdekes!
(tovább…)
A zsákutca-élmény, a hiábavalóság-élmény érzelmi megélésére volna szükség a belülről kifelé ható fegyelmezéshez, és ez az, amire a legtöbb esetben nem kerül sor.
(tovább…)
Elég gyakran előfordul, hogy le kell állítanunk a gyermeket, sőt, hűvösre kell tennünk egy időre, mert nem folytathatja azt, amit csinál. De ehhez nem kell megvonnunk tőle saját magunkat is!
(tovább…)
A kisbaba érkezésekor nemcsak nyersanyagot kapunk, akiből nekünk kell embert faragni. A nevelés inkább egy kertész munkájához hasonlít.
(tovább…)
Egyre több olyan gyerekkel találkozunk, aki beragadt a domináns szerepbe: még a felnőtteket is utasítgatja, és dühbe gurul, ha valaki nem hajol meg az akarata előtt. A többi gyerektől is elvárja, hogy azt csinálja, amit ő mond. Követel, parancsokat oszt és dirigál. Erősnek és függetlennek látszik, pedig nem az. Valami hiányzik neki, és ez okozza a bajt.
(tovább…)
Hogy kezeljük a viselkedési problémákat? Mit tegyünk, amikor a gyerek átlépi a kijelölt határokat? Nincs kérdés, amit gyakrabban hallanék, mint azt, ami úgy kezdődik, hogy „Mit csináljak, amikor…”
(tovább…)
„Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat,
ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti.”
– Ézsaiás 40:11