Valamikor szenvedélyesen beleszerettünk Jézusba… de aztán felépítettük a követendő szabályok rendszerét (a Biblia tanításai alapján), és csodálkozunk, hogy a gyerekeink nem akarják követni az Urat. Vajon az örömhírt hallották, vagy valami egész más, nyomasztó üzenetet?
Egy fájó szívű édesanya panaszolta, hogy a felnőtt fia hátat fordított a kereszténységnek. Pedig templomba vitték, hittanra járatták és Bibliai hősöket állítottak elé jó példa gyanánt: Ábrahám hűségét, József jóságát, Dávid tiszta szívét, és Eszter engedelmes lelkületét. Ez az édesanya fel nem tudta fogni, hogy utasíthatta el a fia az ő kereszténységét. Pedig azon is csodálkozhatott volna, hogy miért tartott ki ilyen sokáig.
Mivel torzítjuk el az evangélium üzenetét?
Iskolai vallásórák és családi áhítatok gyakran úgy mutatják be a bibliai történetek szereplőit, mintha egysíkú papírfigurák lennének, hogy követendő példaként lehessen őket a gyerekek elé állítani:
- Ábrahám hitt, és Isten egy egész nemzet atyjává tette őt. Te is bízz Istenben, mint Ábrahám!
- József jó fiú volt (nem úgy, mint a rossz testvérei), és Isten Egyiptom felügyelőjévé tette. Te is legyél jó, mint József!
- Dávidnak tiszta szíve volt (nem úgy, mint a rossz testvéreinek), és Isten Izráel királyává tette. Te is legyél tiszta szívű, mint Dávid!
- Eszter engedelmes lány volt. Isten Perzsa királynévá tette, így meg tudta menteni Isten népét. Te is legyél engedelmes, mint Eszter!
- De ha mégsem vagyunk jók, Jézus megbocsát. (Ez úgy kerül a történetek végére, mint valami apróbetűs lábjegyzet.)
Az ilyen tanítással csak az a baj, hogy nem mond igazat Istenről, nem mond igazat a hithősként beállított szereplőkről, nem mond igazat a Bibliáról, és nem mond igazat az evangéliumról. Különben rendben van. Ja, és lázadó tékozló fiúkat, meg farizeus idősebb fiúkat nevel a gyerekekből.
Az se mindegy, hogy az evangélium központi téma-e, vagy csak lábjegyzet.
A sztori
Az evangélium üzenete – a Szentírás egészén átívelő nagy történet – a szerető Istenről szól, aki azoknak is utánamegy, akik annyira messze futnak tőle, amennyire csak tudnak, és akiknek az élete nem méltó Isten szeretetére.
Isten megingathatatlan szeretetét hívják kegyelemnek.
A vallásórákon és a családi áhítatokon pedig túl sokszor hallják a gyerekek, hogy legyenek jó kisfiúk és kislányok, mert akkor fogja Isten szeretni és használni őket. Ami nagyon szép, csak az evangélium szöges ellentéte. Hamis tanítás az ártalmas fajtából.
A csoda
Az örömhír nem arról szól, hogy a szeretet a szépség vagy a jóság jutalma. A csoda akkor történik, amikor a Szépség megcsókolja a Szörnyet.
A Szörnyeteg szeretetet kap. És nem azért, mert megváltozik; akkor változik meg, amikor szeretik. Az örömhír nem az, hogy megszépül, és akkor a Szépség beleszeret. Nem. A Szörnyeteg a maga irtózatosságában kapja meg a szeretetet. És csak ezután lesz herceg belőle. A csók hatására. Ez örömhír. Csoda és nem csapda.
De nyomasztó volna az üzenet, ha a mesebeli Szörnyeteg a megszépülésével nyerné el a szeretetet. Miért? Mert egy herceg bármikor megcsúnyulhat. Ha nem történik vele semmi különös, idővel akkor is ráncos öregember lesz belőle. A szépség nem lehet a szeretettség oka, mert elveszíthető. De a szépség csak metafora. Ugyanez érvényes a jóságra és az erkölcsös életvitelre is .
Miért a nyomasztó üzenetet mondjuk mégis a gyerekeknek? “Legyél jó fiú, legyél jó kislány, mint a Biblia hősei!” Miért ezt hallják az örömhír helyett?
Másképp is lehet
Tanítsuk inkább az örömhír csodáját! Mutassuk meg a gyerekeknek, hogy Isten szeret minket. Csak úgy. Akkor is, amikor szörnyetegek vagyunk. Szeret, még mielőtt jók leszünk.
Tanítsuk meg nekik, hogy Isten szeretete nem rózsaszín köd. Ő komolyan szeret. A legdrágább kincsét adta azért, hogy az övéi lehessünk. A Biblia nagy története pedig Isten mentőexpedíciója, amelyben a haldokló szörnyeteget megkeresi és életre csókolja. E nagy történet szerves része az is, hogy:
- Ábrahám bálványimádó volt, de Isten szerette, utána ment, megtalálta és életre keltette.
- József elkényeztetett, önző fiú volt, de Isten szerette, utána ment, megtalálta és életre keltette.
- Dávid gyilkos házasságtörő volt, de Isten szerette, utána ment, megtalálta és életre keltette.
- Eszter szexuális kapcsolatra lépett házasságon kívül egy nem hívővel, de Isten szerette, utána ment, megtalálta és életre keltette.
A bibliai hősöket nem azért szerette Isten, mert jók voltak; azért lettek jók (viszonylag), mert Isten szerette őket. Sok felnőtt hisz a gyermeki ártatlanságban, a gyerekek viszont tudják, hogy senki nem elég jó: látják egymást az iskolában (és minket is otthon). Nem az erkölcsösség hamis evangéliumára van szükségük, hanem a Szépség csókjára. Talán nekünk is. A Biblia legalábbis ezt tanítja.
Sokan azért utasítják el a kereszténységet, mert nem tudják megkülönböztetni az erkölcstantól.
A világnak erkölcsösségre is szüksége van – ahol a lelkiismeret elhallgat, ott megnő az elnyomás – de a kegyelem evangéliumára van sokkal nagyobb szükség. Ne hagyjuk elveszni a sok kötelesség és tiltás között! Ne hagyjuk beleveszni az álságos nemzeti kultúrkereszténység önigazult és képmutató vallási buzgalmába!
A fentieket ihlető könyv: Samuel C. Williamson, Is Sunday School Destroying Our Kids? How Moralism Suffocates Grace (Beliefs of the Heart Press, 2013)
A címkép A szépeség és a szörnyeteg c. mese 1991-es Disney feldolgozásából való.
KÉK nevelés 