inadaptáció

Fogalomtár » szócikk: inadaptáció

inadaptáció: az alkalmazkodóképesség (adaptáció) akadályozottsága vagy hiánya

A hiányzó látás súlyos nehézségeket okoz a világ tapasztalati megismerésében, a térbeli tájékozódásban, a közlekedésben és a világ megismerésében. A halláshiány elsősorban a kommunikációt és ezen keresztül szintén a társadalmi beilleszkedést nehezíti meg. Mindenféle hiány és fogyatékosság alkalmazkodási nehézségeket okoz.

A társas érintkezés zavaraiból adódó (szociális jellegű) inadaptációval van dolgunk a nehezen nevelhető gyerekeknél és a bűnözőknél. A pszichopedagógusok inadaptáltaknak nevezik az e csoportba tartozó gyerekeket; azokat, akiknek a személyiségfejlődése valahol út közben elakadt, és megrekedtek az éretlenségben.

A tartós hiányállapottal együttélő ember helyzetét Kurt Lewin börtönhelyzetnek nevezte, mert a frusztrációt okozó akadály nemcsak egy-egy cél elérését hiúsítja meg számára, hanem – sebezhetőség elleni védekezése folytán – őt magát veszi körül. Mintha Babitsot hallanánk:

“Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm.
Csak nyilam szökhet rajta át: a vágy…”

Babits Mihály

A tartós frusztrációs helyzet börtönszerűségét nem külső körülmények okozzák, hanem a személyből fakad: ő a fogyatékos, belőle hiányzik valami, aminek meg kellene lennie, és most emiatt az állapota miatt kerölt ebbe a helyzetbe. Az akadály őt magát veszi körül, nemcsak egy-egy célját.

Mi kell ahhoz, hogy az éretlenségben való megrekedés vagy a sérültség okozta börtönhelyzetből valaki kijusson és alkalmazkodóképessé váljon?

  1. Mindenekelőtt megkapaszkodási lehetőség. Az inadaptív, éretlenségben megrekedt személynek szüksége van legalább egy tartós, biztonságot nyújtó kötődő kapcsolatra, akiben éretlen gyökerei megkapaszkodhatnak és erőssé fejlődhetnek. Ilyen lehet egy melléálló szülő vagy pedagógus. Szüksége van “kötődő falura” is, egy gyógyító és megtartó közösségi hálóra, ami úgy működik, mint egy nagy család. Ilyen lehetne minden gyülekezet.
  2. Az alkalmazkodóképesség fenntartását segíti, ha képes átélni a beteljesülés meghiúsulását: a biztonságot nyújtó kapcsolatból erőt merítve tudatosan szembenéz a hátrányos helyzettel, belátja és elfogadja a hiányokat, amelyekkel együtt kell élnie, megéli az ebből eredő frusztrácót és vállalja a sorsát.

Bővebben az inadaptációról:

Felhasznált irodalom:

  • Dr. Pálhegyi Ferenc: Személyiséglélektani kalauz (Tankönyvkiadó, 1981)