önállósulás

Fogalomtár » szócikk: önállósulás (emergent process, G.N.)

Személyiségfejlődési szempontból az ÖNÁLLÓSULÁS az egyéniség (az autonóm személyiség) megjelenésének érési folyamata, amelynek során a teljes mértékben másoktól függő gyermek önállóan is életképes, belülről vezérelt és felelősséggel cselekvő felnőtté válik.

Az önállósulás az emberi potenciál része. A gyermek önálló egyénisége belülről sarjad ki, mint a zsenge hajtás tavasszal. A kibontakozó egyéniségnek belülről kiáramló hajtóerő (belső motiváció) ad szárnyakat.

Az önállósulás fejlődési folyamata azt a célt szolgálja, hogy a gyermek egyéniséggé (másoktól különböző önmagává) váljon; felnőve lelkileg is megálljon a saját lábán, tudjon a saját fejével gondolkodni, akarjon tanulni és eredetit alkotni. Az önállósulás folyamatát kísérő merész, vállalkozószellemű, szárnyaló lendület spontán (belső program szerint) jelenik meg a fejlődő gyermekben; rövid időszakokra már a másfél-kétéveseknél is megfigyelhető.

Az önállósulás érési folyamata során alakul ki (spontán, belülről kifelé) sok olyan emberi vonás, amelyeket minden szülő látni szeretne: a kíváncsiság, a kreativitás, a lendület, a felfedező és önkifejező játék, az eredeti alkotás öröme, a tudásszomj, az odaadó figyelem, feladattudat és feladattartás, a felelősségérzet, az önálló gondolkodás és a saját egyéniség.

A három érési folyamat: az (1) önállósulás (más néven differenciálódás vagy individuáció), az (2) adaptálódás és az (3) integrálódás.

Az önállósulás a kielégítő függés gyümölcse

Az önállósulás – a személyiségfejlődés, a pszichológiai érés többi folyamatához hasonlóan – spontán ugyan, de nem elkerülhetetlen folyamat: útközben bárhol elakadhat. Idővel az a gyermek válik önálló, érett felnőtté, akinek a kötődő éhségét egy felnőtt folyamatosan kielégíti. Első hallásra meglepőnek tűnhet, de tény, hogy a lelki önállóság a kielégítő függés gyümölcse.

AZ ÖNÁLLÓSULÁS FOLYAMATÁRÓL SZÓLÓ ÍRÁSOK: