Fogalomtár » szócikk: védekező állapot a sebezhetőség ellen (defended against vulnerability, defendedness, G.N.)
Az emberi agy védi magát a kapcsolatokból eredő “mérgező nyilak” okozta lelki sebek ellen, amikor ezek az elviselhetőnél nagyobb fájdalmat okoznak. Kapcsolatokból érkező “mérgező nyilak” (elutasítás, megszégyenítés, félelemkeltés) hatására az amygdala jelez (a “riasztórendszer” megszólal), a szimpatikus idegrendszer aktiválódik, és az egész szervezet készültségi (Selye János kifejezésével: “harcolj vagy menekülj”) állapotba kerül.
A legnagyobb stresszhatást a szeparáció okozza. Amikor egy szeparációs stresszor pl. megfélemlítés, megszégyenítés vagy elszigetelődés következtében tartósan fennáll, a fájó érzések elleni védekezés is állandósul. Az agy tartósan védekező állapotba vonul: érzéketlenné és vakká teszi a személyt minden hatással szemben, ami fájdalmat okozhat neki. Az érzelmi és észlelési szűrők ilyenkor be sem engedik a tudatba azokat a jeleket, amelyek lelki sebeket vagy fájdalmat okozhatnak.
A sebezhetőség ellen védekező állapotban a gyermek mások iránti nyitottsága, befogadókészsége megszűnik; már nem fogékony mások finom jelzései iránt, nem “hallja meg” mások üzeneteit: pszichológiai szempontól megreked az éretlenségben. Védekező páncélt növeszt a szíve köré. E lefagyott, megkeményedett állapot egyik formája a védekező elhatárolódás (defensive detachment).
A VÉDEKEZŐ ÁLLAPOTRÓL is SZÓLÓ ÍRÁSOK:
- AZ AKADÁLY – Ami a fejlődés útját elállja
- Mi akadályozza, hogy egy gyerek “kötődésbe essen”?
- Hogy óvjuk meg a gyerekünk lelki épségét (“érző szívét”)?
- Az agresszív viselkedés problémája
- Hogy lehet a frusztrációt jobb útra terelni?
festmény: David Poxon
