behaviorizmus

Fogalomtár » szócikk: behaviorizmus (behaviorism, G.N.)

behaviorizmus, más néven viselkedéslélektan, tanuláslélektan, inger-válasz pszichológia

Hogyan válik az ember azzá, aki? Felelős-e cselekedeteiért, vagy azok puszta válaszreakciók, amelyek nem is tőle függnek? Mennyire hat egyik ember a másik viselkedésére? Ezekre a kérdésekre igyekszik választ adni a behaviorista pszichológia. Az állatok viselkedését tanulmányozva épített fel egy olyan emberképet, amely a 20. század első felétől kezdve erősen befolyásolja az közgondolkozást. Következtetései és eredményei ma is nagy hatással vannak az emberi viselkedésformák értelmezésére.

A behaviorista pszichológiai irányzat a viselkedést a környezeti ingerekre adott alkalmazkodási válasznak tekinti, ezért az “inger-válasz pszichológia” elnevezés sem ritka a szakirodalmakban. Célja a viselkedés irányítása, amit az ingerekre adott válaszok feltételeinek feltárása révén kíván megvalósítani.

kutyaidomitas

A behaviorizmus képviselői arra törekszenek, hogy a pszichológiát objektívvá tegyék. Csak azt vizsgálják, ami objektív módszerekkel megfigyelhető, tehát az érzelmekkel és a belső lelki folyamatokkal nem foglalkoznak. A viselkedést szerintük teljes egészében a környezeti hatások határozzák meg. A begyakoroltatható mozdulatoktól kezdve az erkölcsi felfogásig minden külső behatásra, azaz nevelés útján kerül viselkedésünkbe. A viselkedés külső hatások tervszerű és következetes alkalmazásával (nevelési módszerekkel) irányítható, a nevelés tehát bárkiből bármit formálhat. Környezetünk hatására változunk, és ehhez belső világunkból nem adunk hozzá semmit, hiszen gondolatainkat tanulással szerezzük, viselkedésünk pedig a hatások által kiváltott reakció.

A behaviorizmus atyjának J. B. Watson (1878-1958), amerikai pszichológust tekintik, aki az 1910-es években hozta létre ezt az irányzatot, melynek alapítói közé számít Ivan Petrovics Pavlov (1849-1929) és Burrhus Frederic Skinner (1904-1990) is. Mindannyian állatkísérletekre építették elméletüket: kísérleti alanyaikat (madarakat, patkányokat és kutyákat) kondicionálással (jutalmazás és büntetés azonnali, következetes adagolásával) tanították be feladatok elvégzésére.

Nézd, hogy beidomítottam Pavlovot! Amint nyálzani kezdek, ő mosollyal reagál és ír a füzetébe.

Nézd, hogy beidomítottam Pavlovot! Amint nyálzani kezdek, ő mosollyal reagál és ír a füzetébe.

A gyermek gondolkodó elméjét teljes egészében a nevelés művének tartja a behaviorista inger-válasz pszichológia. Az ipari forradalom és a materialista filozófia talaján termett viselkedéslélektan lényegében azt feltételezi, hogy a gyerekeket is ugyanúgy célszerű idomítani, mint a kísérleti patkányokat: a jutalom és a büntetés adagolásával.

Noha a fejlődéslélektan és a neurobiológia képviselői évtizedek óta felhívják a figyelmet a viselkedés-orientált nevelés veszélyeire, a köztudatban és a nevelési szakirodalomban még mindig a jutalmazó-büntető módszerek dominálnak. Az Amerikából érkező keresztény nevelési könyvek pedig szinte kivétel nélkül a nem bibliai eredetű, de annak tulajdonított viselkedéskondicionáló módszereket sulykolják. A behaviorista felfogás nagy népszerűségnek örvend minden olyan társadalomban, amely a problémák megoldását az egyszerű és gyors módszerekben látja, és elfelejtette, hogy az éretté fejlődés hosszú folyamat, és nélkülözhetetlen feltétele a nyugalmat biztosító kapcsolat.

hr2A behaviorizmus témájához kapcsolódó írások: