kegyelem

Fogalomtár » szócikk: kegyelem (grace)

KEGYELEM (görög kharisz) = meg nem érdemelt jóindulat

A görög kharisz szó hangsúlyosan tartalmazza az öröm, jókedv jelentést is, hiszen a khara, amelyből származik, örömöt jelent. A kharisz örömből fakadó megbocsátás, ajándékozás. Amit kegyelemből tesz valaki, azt szívesen teszi. A saját öröméből tesz jót valaki mással. Csak úgy. Nem azért, mert kötelessége, vagy mert az illető megérdemli. Ilyen az igazi megbocsátás és a szívből adott ajándék.

“A kegyelem olyan szeretet, amelyet méltatlannal szemben gyakorolnak. Isten szeretet. De amikor a bűnnel terhelt, tisztátalan és lázadó bűnöst szereti, az kegyelem.” (William McDonald: Amit a Biblia tanít)

“A kegyelem meg nem érdemelt jóindulat. Isten szeretete és jóindulata, amellyel egyáltalán nem tartozik az embernek. Isten tisztító és erkölcsi megerősítő munkája az emberben. Különleges érték, amelyet Isten szeretetből ad az embernek, nem pedig azért, mert megérdemelte.” (Francis A. Schaeffer: A Glossary of Often Used Words for L’Abri Students)

“A kegyelem jóindulatból fakadó cselekedet, amelyet ellenszolgáltatás nélkül nyújt valaki, nem jár annak, aki részesül benne, és nem érdemelte ki. A kegyelem legnagyobb példája a megváltás, amely Isten ajándéka, valamint a vele kapott áldások (hit, remény, a Lélek gyümölcsei és ajándékai, örökbefogadás, stb.), melyeket megváltásunkkal együtt kaptunk.” (Franklin E. Payne, M.D.: Glossary of Biblical Definitions)

Isten kegyelme nem az ember cselekedeteire adott válasz, hanem teljes mértékben Isten öröméből fakad. Indokolatlanul és ingyen éri az embert a bűnbocsánat, az igazzá nyilvánítás és különböző áldások formájában. Az ember Isten khariszából kap bűnbocsánatot és örök életet:

  • Az Atya kegyelemből végzi szabadító munkáját.
  • Jézus Krisztus váltságműve kegyelemből szabadítja meg az embert (és majd a világegyetemet is) a bűntől és a haláltól.
  • A Szentlélek kegyelemből teszi képessé az embert arra, hogy megismerje és megszeresse az Atyát és Krisztust, és átélje az Istennel való örök kapcsolat örömét (üdvösség).

(ld. Efezus 2:8-9; 1János 2:1-2; Kolossé 1:20; Róma 11:32; 8:19-21; 3:24; 5:2, 15-17, 21; János 1:12; Titusz 3:7)

A Szentírás egészén átívelő nagy történetben tehát két dolgot jelent a kegyelem: (1) van bennünk valami, ami annyira beteg, hogy Isten Fiának személyes áldozata volt rá az egyetlen gyógymód; (2) ezt az áldozatot Krisztus szívesen vállalta értünk: azért halt meg a kereszten, mert szeret. Egyesek nagy élvezettel hirdetik az igazságnak azt a részét, hogy mindenki bűnös, mások pedig az igazságnak azt a részét, hogy Isten szeret. Az evangélium viszont azért örömüzenet, mert a kettő egyszerre igaz. Akkor ismerjük meg a kegyelmet, ha van bátorságunk meglátni magunkban a legrosszabbat is, de közben látjuk Isten szeretetét.

Kapcsolódó írások: