A gyerekek már alkalmasak arra, hogy Isten országa befogadja őket. A felnőttek pedig akkor alkalmasak, amikor olyanok lesznek, mint a gyerekek. Mi olyan különleges a gyerekekben?
Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy legyenek olyanok, mint a gyerekek
“Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle:
– Ki a nagyobb a mennyek országában?
Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta:
– Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.”
– Máté 18:1-6
Nem azt mondta, hogy a gyerekek is jöhetnek és csatlakozhatnak a felnőttekhez, hanem azt, hogy a felnőttek addig nem jöhetnek, amíg olyanok nem lesznek, mint a gyerekek! A gyerekek már alkalmasak arra, hogy Isten országa befogadja őket. A felnőttek pedig akkor alkalmasak, amikor olyanok lesznek, mint a gyerekek.
Mi olyan különleges a gyerekekben?
Azt hiszem, a gyermeki bizalom. A gyerekünket nem kell külön meggyőzni, hogy bízzon bennünk. Már bízik. A gyermeki nyitottság persze nem tart sokáig, és túl hamar veszítik el azok a gyerekek, akiknek a bizalmával visszaélnek a felnőttek.
Jézus azt tanította, hogy az ő Apja szeretetét nem kell kiérdemelnünk. Nyugodtan szerethetjük, mert ő akkor is szeret, amikor rosszat teszünk. Persze, mint minden szülő, mennyei Atyánk is azt várja, hogy bánjuk meg a bűneinket és forduljunk el tőlük. De az Apa a tékozló fiú iránti szeretetét sem függesztette fel arra az időre, amíg rossz úton járt és nem kért bocsánatot.
Sok felnőtt azt hiszi, hogy Isten szeretetét ki kell érdemelnünk, és ezért kell minél több jót tennünk. Istennek tetszik a jó életvitel, ahogy minden szülőnek is; de nem emiatt szeret minket. Az irántunk való szeretetében azért találjuk meg a békességünket és a nyugalmunkat, mert nem rajtunk múlik, hanem belőle fakad. Ahogy megszerezni nem lehet Isten szeretetét, úgy ki sem lehet oltani.
Ilyesmit csak egy felnőttnek kell elmagyarázni. A kisgyereket nem kell felszólítani arra, hogy szeresse a szüleit, és abban sem kételkedik, hogy a szülei szeretik őt.
Minden gyerek természetesen bízik a róla gondoskodó felnőttekben, amíg meg nem tanulja fájdalmas leckékből, hogy nem szabad bíznia. Amikor a még bízó kicsi gyerek azt hallja tőlünk, hogy Isten jó és szeret, benne is bízni fog. Sajnos ez a bizalom is hamar elmúlik, amikor észreveszi, hogy mi sem bízunk benne, és meghallja, hogy beszélnek Istenről egyes felnőttek. Jézus komolyan mondta, hogy olyanok legyünk, mint a gyerekek, ne pedig olyanok, mint a felnőttek.
A gyermekkor vége és a parancsolatok igája
A 13 éves zsidó fiú Bar Mitzvah, “a parancsolatok fia” lesz, a zsidó lány pedig Bat Mitzvah, “a parancsolatok lánya”. Amíg ezt a felelősségre vonható kort el nem érik, a szülők szorgalmasan tanítják a gyerekeket Isten törvényének irányadó mértékére, és biztatják is őket a törvény szerinti életre, de ez nem számon kérhető kötelességük. A Bar vagy Bat Mitzvah után azonban véget ér a gyermekkor: mint minden felnőttnek, úgy mostantól kezdve nekik, “tanuló felnőtteknek” is be kell tartaniuk a zsidóság mind a 613 törvényét.
Igen, nemcsak tízet. A rabbik megszámolták az ószövetség minden parancsát: 613 darab van belőle. És ez csak a bibliai parancsok száma. A zsidó törvényekhez még egy csomót adtak hozzá később.
A Bar vagy Bat Mitzvah során szabad akaratból kimondott döntést a “parancsolatok igájának” is nevezik. A zsidó fiatalok két igát vesznek a nyakukba:
- Isten országának igáját, és
- a parancsolatok igáját.
1. Isten országának igája
Az “Isten országának igája” egyetlen parancsolatot jelent:
“Szeresd az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. Ez az első és a nagy parancsolat.”
– Máté 22:27-28
Jézus ezt nevezte első és nagy parancsnak. A hallgatói jól ismerték, mert Jézus az ősi Shema (ejtsd: smá) imából idézett, amit a hithű zsidók naponta kétszer felolvasnak:
“Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!”
– 5Mózes 6:4-5
A Shemának ez az első szakasza az “Isten országának igája”, mert ezzel jelentjük ki, hogy Isten az életünk ura: engedelmeskedni akarunk Neki, azaz teljes lényünkkel szeretjük és szolgáljuk Őt.
2. A parancsolatok igája
A második iga, a “parancsolatok igája” pedig a Shema többi része, ami az ÖSSZES parancs megtartásáról szól.
“Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.”
– 5Mózes 6:6
A következő két szakasz az 5Mózes 11:13-21, és a 4Mózes 15:27-41; a befejezés pedig így szól:
“…emlékezzetek, és teljesítsétek minden parancsolatomat, és szentek legyetek Istenetek előtt.”
– 4Mózes 15:40
Egy zsidó serdülő tehát a Bar és Bat Mitzvah szertartáson megfogadja, hogy a törvénykönyv 613 parancsa közül az összeset betartja, ami rá vonatkozik! Élete során pedig újra, meg újra elismétli ezt az ígéretet, amikor – naponta kétszer – elmondja a Shemát. Amikor ugyanis a Shemát elmondja, a “parancsolatok igáját” veszi magára.
Önként vállalja, sőt meg is ígéri, hogy az ÖSSZES rá vonatkozó parancsot meg fogja tartani.
Jézus és Isten országának igája
Amikor azonban Jézust megkérdezték a törvények felől, Ő kettőre csökkentette a 613-at:
1) Az első “az Isten országának igája”, amivel az előbb foglalkoztunk: “Szeresd az Urat, a te Istenedet” (5Mózes 6:4);
2) a második pedig: “Szeresd embertársadat, mint önmagadat” (3Mózes 19:18).
“Egy törvénytudó farizeus megkérdezte tőle:
– Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
Jézus így válaszolt:
– Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
– Máté 22:36-40
Jézus nem mondta, hogy a többi törvényt vessük el, de nem is emelte fel őket. Azt mondta, hogy ettől a kettőtől függ, ezen a kettőn alapszik az összes többi. Mintha az Ószövetség többi parancsa veszített volna a súlyából. Mintha Isten szemében örökre gyerekek maradhatnánk. Nem vár tőlünk olyat, amire képtelenek vagyunk. Nem kell átesnünk a “parancsolatok igáját” ránk terhelő Bar vagy Bat Mitzván. Maradhatunk egyszerűen Isten gyermekei.
Augustinus megértette ezt. Így ír:
“Szeresd Istent, és tégy, amit akarsz.”
Ez nem azt jelenti, hogy aki Istent szereti, az bármit megtehet, hanem, hogy aki Istent szereti, az Isten akaratát akarja tenni.
Kinek engedelmeskedik a kisgyermek?
Egy hároméves belülről, önként, és magától értetődő természetességgel engedelmeskedik annak, akiben bízik. (ld. Milyen gyereket könnyű nevelni?) Ha mégsem, annak két oka lehet:
- vagy túl nehéz számára a feladat,
- vagy valami sokkal érdekesebb dolog tereli el a figyelmét.
Mindkét esetben csak segítségre van szüksége, mert szívesen engedelmeskedik. A bennünk bízó kisgyerek nem azért tesz számunkra kedves dolgokat, hogy elnyerje a tetszésünket. Ő még bízik bennünk. Tudja, hogy úgyis szeretjük. Meg sem fordul a fejében, hogy valamivel ki kellene érdemelnie.
Később már igen. A nagyobb gyerekek és a felnőttek keserű tapasztalataik során megtanulják, hogy a szeretetet ki kell érdemelni; olyan világban élünk, hogy a kedvében kell járnunk valakinek ahhoz, hogy szeressen.
De eleinte az a kicsi gyerekek természetes feltevése, hogy feltétel nélkül szeretjük őket, és ránk bízzák magukat. Függő viszonyban kötődnek hozzánk, és elfogadják a gondoskodásunkat. (ld. Hogy hatalmaz fel bennünket a nevelésre a gyerekünk kötődése?)
A gyerekek tőlünk tanulják, hogy a szeretet feltételekhez kötött
Tőlünk tanulják a gyerekek, hogy a szeretet feltételekhez kötött – azaz meg kell dolgozni érte. Persze hangoztatjuk, hogy mindenképpen szeretjük őket, és talán őszintén úgy is gondoljuk, de mégis mást mutat az, ahogy bánunk velük. A büntetés egyetlen világos üzenete az, hogy a szeretetnek feltételei vannak, és ki kell érdemelni.
Amikor a gyerekünk valami rosszat csinál, nemcsak a haragunkkal találja magát szemben, hanem azzal is, hogy eltávolodunk tőle. Amikor megszidjuk és elküldjük, még valami mással is megbüntetjük: a szeretetünk csapját is elzárjuk magunkban, hogy nekünk se fájjon annyira. A gyerekeink pedig szépen megtanulják, hogy semmi nincs ingyen, semmi nem ajándék, és még a szeretetet is ki kell érdemelni.
Amint megtanulják, hogy nem a kegyelem uralkodik, hanem az érdem, nem tudnak Istenhez úgy viszonyulni, mint egy kisgyermek. Kivetítik rá a keserű tapasztalataikat, és azt hiszik, hogy egy igazságos Isten nem szerethet feltétel nélkül! Azt hiszik, hogy amikor haragszik a bűneink miatt, akkor a szeretete is csökken irántunk. Azért gondolják ezt, mert a saját szüleikkel kapcsolatban is ezt tapasztalják.
Jézus viszont azt mondta, hogy legyünk olyanok, mint a kisgyermekek: bízzunk Isten jóságában és feltétel nélküli szeretetében! Isten olyan apaként mutatkozik be, aki nem szűnik meg szeretni még a neki hátat fordító fiát sem (gondoljunk a tékozló fiú történetére). Isten még az özönvíz előtt is gyászolt (1Mózes 6:6).
Isten haragja a bűnre irányul; soha nem vet véget irántunk való feltétel nélküli szeretetének! Sőt, lángra gyújtja! Isten szeretete nagyobb hévvel lángol, mint bármelyik szülőé. Jézus a saját életét tette le értünk, hogy visszaszerezzen és megtartson minket, Atyja engedetlen gyermekeit.
Isten szeretetét nem kell elnyerni, és nem lehet kiérdemelni – csak elfogadni lehet, és gyermeki módon bízni benne.
Bizalom nélkül az ajándék is gyanús
Egy kisgyerek még megérti, hogy az ajándék nem kerül semmibe. Ha csokit adsz egy kicsi gyereknek, aki még bízik a felnőttekben, örül és elveszi. A nagyobbacska gyerek már gyanakodva nézeget, hogy nincs-e a dolog mögött valami átverés. De próbáljunk csak egy ismeretlen felnőttet megkínálni csokival! Megfordul és elmegy; talán még a rendőrséget is értesíti. Tudjuk, hogy nincs ingyen ajándék. Aki csokival kínál, az vagy kérni fogja az ellenszolgáltatást, vagy meg akar mérgezni.
Az ajándék ugyanaz, de a választ megváltoztatta az élettapasztalat.
Ezért annyira ártalmas a gyerekek bizalmával való minden visszaélés! A teljesítmény-orientált, viselkedés-módosításra törekvő, jutalmazó-büntető, kegyelem helyett az érdemre épülő bánásmód még akkor is tönkreteszi a gyerek élettapasztalatát, ha nem szerepel benne durvaság és erőszak. Csak egy kis ösztönzés. Sugalmazás. Érzelmi manipuláció. Például a szeretet elveszítésétől való félelem visszatartó ereje.
Jézus ezért haragudott azokra, akik a gyerekek bizalmával visszaéltek, és kihasználták őket. De Jézus haragja nemcsak a bántalmazókra vonatkozik, hanem az egész korrupt világra, ami mindenkit megront. Miközben felnövünk, egyre nő bennünk a bizalmatlanság, és megromlik a szeretetről alkotott elképzelésünk is.
Jézus igája könnyű
Azt hisszük, hogy a szeretetet ki kell érdemelnünk, és ezért igyekszünk elnyerni mások, még Isten jóindulatát is. Azt gondoljuk, hogy a szüleinkhez hasonlóan Isten is csak akkor fog velünk jól bánni, ha “jó gyerekek” vagyunk, és a sok-sok parancsnak mind engedelmeskedünk.
Jézus viszont azt mondja: gyermeki bizalommal nézz Istenre! Csak “Isten országának igáját” kell felvenned, a parancsolatokét nem. Csak bízzál Istenben és szeresd úgy, ahogy egy kisgyermek bízik a szüleiben és szereti őket. Feltételek nélkül szeress másokat, még a gyerekeidet is! A többi jön magától. Jézus igája boldogító és könnyű. Gyerekeknek való.
…megszólalt Jézus, és ezt mondta:
“Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek.
…
Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.
Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.”
– Máté 11:25, 28-30
Felhasznált irodalom:
- David Instone-Brewer (2012): The Jesus Scandals – Why he shocked his contemporaries and still shocks today
- Naftali ben Dvora Kraus (2003): A HATSZÁZTIZENHÁROM
A címkép a Chosen c. filmsorozat 3. részéből való
KÉK nevelés 