Fogalomtár » szócikk: kötődés kétpólusú természete (bipolar nature of attachment)
A mágnes egyik végén fellépő vonzás a másik végén ugyanakkora taszítást hoz létre, és ez nem két külön erő, hanem ugyanannak az erőnek a két pólusa. A kötődés ugyanúgy bipoláris (vonzó-taszító) hatóerő, mint a mágnesesség.
Amikor közelebb akarunk kerülni valakihez, taszítani kezd, aki másfelé húz. Minél erősebb kötődést érez egy személy vagy csoport iránt a gyermek, annál erősebb benne az ellenállás is azokkal szemben, akik “mások”. Különösen azokat találja taszítónak, akik az aktívan keresett új kötődések riválisai vagy ellenfelei. Amikor egy gyermek kortárs-orientálttá válik, ezek a “mások” tragikus módon az érte felelős felnőttek lesznek: a szülők és a pedagógusok.
“Minél inkább a kortársaikhoz kötődnek a mai gyerekek, annál inkább hátat fordítanak a szüleiknek. Korunk társadalmi-gazdasági fejlődése és igényei ezt a tendenciát csak tovább gyorsítják: a kisközösségek felbomlásával, a kultúra és a hagyományok elszegényedésével, a szülői/nevelői hatalom és tekintély kiüresedésével minden jelentős eszköz, ami a gyerekek felnőttekhez való kötődését elősegítette, elvész.”
– Somai Miklós ajánlja: Máté-Neufeld – A család ereje
Kapcsolódó fogalmak: ellenakarat, kötődés, kötődési összeférhetetlenség, kortárs-orientáció, rivális kötődések
A kötődés bipoláris jellegéhez kapcsolódó bejegyzések:
KÉK nevelés 