Fogalomtár » szócikk: agresszió
agresszió (lat. agress): a támadó indulat kitörése
Összetett emberi problémákat nem célszerű pusztán az eredmény vagy a jelenség alapján meghatározni. Nem állja meg a helyét az olyan definíció, miszerint agresszió minden olyan viselkedésforma, amely más sérelmére vagy kárára irányul, mert a legkülönbözőbb indíttatásból okozhatunk másnak sérelmet vagy kárt. Ügyetlenségből, éretlenségből, vagy mert őszintén feltárjuk az érzéseinket… sokféleképpen sérthetünk meg valakit agresszió nélkül is. Nem célravezető tehát, ha az eredmény alapján határozzuk meg, mi az agresszió. A viselkedés alapján való meghatározás sem vezet több eredményre. A fenti definíció szerint például egy gyermek mindig agresszív, amikor verekszik, pedig van, amikor azért verekszik, mert egy kisebb gyerek védelmére kelt, esetleg a saját méltóságát védi.
KÉKségünkhöz híven (a fejlődéslélektani megközelítés értelmében) inkább azt nézzük, ami a szívben van: a lelkületet, és nem a felszíni jelenséget.
“Nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.”
– 1Sámuel 16:7
A latin agress szó azt jelenti, hogy támadni. Akkor beszélünk agresszióról, amikor valakinek a szavait, a tetteit belülről támadó indulat mozgatja. István talán erős késztetést érez arra, hogy leharapja a házisárkány Marcsi fejét, porig alázza Méla Bélát, vagy a lusta Terkát jól leteremtse. De nem biztos, hogy meg is teszi. Ha uralkodik magán, akkor nem agresszív. Akkor agresszív, amikor a támadó indulat kitör, függetlenül attól, hogy pontosan miben nyilvánul meg.
Amikor egy sportban vagy társasjátékban egymás ellen játszunk, igyekszünk egymást legyőzni, kicselezni, de nem vagyunk agresszívak, csak játszunk. De ha közben elveszítjük a fejünket, valódi támadásba lendülhetünk. Ilyenkor még rosszabbul is játszunk, mert az agyunkat elborítja a támadó indulat.
Az agresszió alapjában véve nem viselkedési, hanem érzelmi-indulati probléma. A lelkület, az indítékok szintjén van a kutya elásva. Ha itt keressük a megoldást, akkor fogjuk megtalálni. Az agressziót tehát a támadó indulat kitörése. A támadó energia gyűlik, gyűlik, keresi a kitörési pontot, aztán egyszer csak kitör. Ezért olyan találó jelkép a vulkánkitörés:
A képen sokféle kitörést felsoroltam. A szokásos verekedés, rúgás és harapás, dühkitörés, veszekedés, kiabálás. De meg tudjuk támadni valakinek a méltóságát is azzal, ha megszégyenítjük, vagy gúnyos megjegyzéseket teszünk rá. Gyilkos humorral is le lehet teríteni valakit.
A támadási stílus olyan kifinomult, amilyen az ember. A szenvedélyes ember szenvedélyesen támad: “Gyűlöllek!” Egy intellektuális beállítottságú ember intellektuálisan támad: a másik gondolatait, az elméleteit. A fegyvere lehet elmésség, lehet szarkazmus, amit arra használ, hogy a másikat beletapossa a sárba. Ez is támadás – ez is agresszió.
Támadó energiát másokon keresztül is ki lehet élni, például amikor valaki szereti nézni, a hogy egy filmben ripityára vernek, bántanak, tönkretesznek, sértegetnek, átvernek vagy megaláznak valakit. Az internet világában ilyesmire rengeteg alkalom kínálkozik – a FB-on keresztül már több kamaszt kergettek öngyilkosságba a trollkodó kortársai, egyszerűen azzal, hogy nyilvánosan tették nevetségessé.
Hogy kiben milyen indulat lakozik, arról sokat elárulhat, hogy milyen zenét szeret hallgtni. Romantikus zene? Szomorkás, andalító? Vagy durva, támadó zene? Arról árulkodik, hogy milyen a légkör belül. Egyre többen vonzódnak az erőszakos zenéhez, mert forrong bennük a támadó indulat.
Az is agresszió, amikor valakinek a támadó indulata önmaga ellen fordul: Utálom magam! Mekkora idióta vagyok! Bárcsak meg se születtem volna! Nem akarok élni! Ezek mind a támadó energia kitörései. Az öngyilkosságok száma négyszeresére nőtt az elmúlt 50 évben a 10-14 éves korosztályban, és háromszorosára az összes gyerekre vetítve. Az agresszivitás rohamos mértékben nő a gyerekek között – nem volna szabad így lennie, és ha értenénk őket, talán megállíthatnák ezt a tendenciát.
Az óvodáskor az emberi élet legagresszívabb szakasza, de az agresszív viselkedés ebben a korban még életkori sajátosság. Az ő fejlődésüket tanulmányozva lehet a legjobban megérteni, mi is az agresszió, és azt is, hogy hogy lehet megelőzni vagy csökkenteni a támadó indulatot az adaptációs folyamat támogatásával.
Az agresszív viselkedés ugyanis az adaptáció kudarca. A hozzá vezető út pedig mindig frusztrációval kezdődik; a frusztráció viszont nem mindig vezet agresszióhoz.
Kapcsolódó írások az agresszió témájában:
KÉK nevelés 