Talán az idősebb testvér máig se tudja elfogadni, hogy a kistestvére is a családba került, és folyton bántja, gyötri, ugratja és sértegeti. Mit lehet ezzel kezdeni?
A TESTVÉRKONFLIKTUSOK c. sorozat
- Mit tegyünk, ha a gyerekek időnként nehezen jönnek ki egymással?
- Mit tegyünk, ha állandó és súlyos a testvérkonfliktus?
- Hogy lehet a testvérféltékenységet megelőzni?
Ha az egyik testvérben túlteng a másik iránti rosszindulat, vagy teljesen elmérgesedett a kettőjük viszonya, akkor ki kell találnod, mi lehet a folyamatos frusztráció forrása; mi az, ami nem működik?
A frusztráció tipikusan olyan indulat, aminek a mérgét a gyerekek gyakran a testvéreiken töltik ki, nem pedig azokon, akik a feszültséget eredetileg okozták nekik (ez a jelenség az indulat-áttolás).
Lehetséges, hogy a feszültséghez hozzájárulsz valamivel?
Ha igen, az jó hír, mert remélheted, hogy ha változtatsz, a helyzet is javulni fog.
A testvérféltékenységhez leginkább azzal járulunk hozzá, hogy az egyenlősdit erőltetjük a gyerekek között ahelyett, hogy a természetes hierarchiát, a kötődési dominanciát támogatnánk. Ha ez eddig így volt, nehéz lesz rajta változtatni, de érdemes. Kormányozd az idősebb gyermeket a gondoskodó, gyámolító nagytestvér szerepére és vezesd rá, mennyire szüksége van rá a kicsinek, mennyire szereti őt és mennyire felnéz rá; a kicsi szemében pedig tedd az idősebbet naggyá, erőssé és csodálatra méltóvá.
Arra is próbálj jobban odafigyelni, hogy mindkét gyermek számára ti szülők legyetek a legfontosabbak. A nyugalom és a zavartalan fejlődés forrása az a rendezett kötődő kapcsolat, amelyben a gyermek érzi, hogy szeretik: szívesen fogadják, símogató tekintettel néznek rá, meleg hangon szólnak hozzá, gyönyörködnek benne, egyszóval örülnek neki.
Ha esetleg a sietős, tárgyilagos viselkedésedből a gyermek azt szűri le, hogy nem jelent neked örömöt az ő léte, nem érez meghívást közelebbi kapcsolatra, akkor már van benne egy nagy adag sikertelen kötődésből adódó frusztráció. Ilyenkor mégtöbb frusztrációt keltesz benne azzal, ahogy az idegesítő viselkedését kezeled. Ha ez a helyzet, ne emészd magad, mert csak az nem követ el nevelési hibát, aki nem foglalkozik a gyerekeivel. Sokat teszel a gyerekeidért, ha a hibáidat képes vagy észrevenni és korrigálni (így is marad elég, ezért is jó, hogy egyik gyermekünk sem a mi művünk). De visszatérve arra, ahogy a gyermek idegesítő viselkedésére reagálsz: nem elég rámutatni a helytelen viselkedésre; a ti kapcsolatotok helyreállításával is fontos lenne foglalkoznod (hídépítés), a gyermek negatív érzelmeit, feszítő indulatait pedig el kellene fogadnod úgy, ahogy van, mert senki nem tehet arról, hogy milyen érzelmek és indulatok forrnak benne. Huh! Talán ez is soknak hangzik, de ha belejössz, meglátod, milyen egyszerű:
– Tudom, mennyire dühítő, hogy a testvérednek most nincs kedve veled foglalkozni. Itt vagyok, hogy segítsek. De nem engedem, hogy addig gyötörd, amíg azt nem csinálja, amit te akarsz.
Mindkét gyerek számára fontos és megnyugtató, hogy egy felnőtt észreveszi a konfliktust és közbelép. Ezek után a frusztrált és csalódott gyereknek segíts, hogy az ingerült feszültséget biztonságos (nem ártalmas) kiúton ki tudja engedni magából.
Mi lehet az a fontos kötődés, ami nem működik?
Amikor egy gyermek vagy serdülő tele van támadó energiával, az agresszív viselkedés mögött látnunk kell a gyermeket, akit feszít a frusztráció. A stresszállapot legvalószínűbb oka a SIKERTELEN KÖTŐDÉSBŐL EREDŐ FRUSZTRÁCIÓ, tehát az állandó testvérkonfliktusok esetén is érdemes átgondolni, hogy van-e olyan fontos kötődés a gyermek életében, ami nem működik?
Lehet, hogy az egyik szülő hiányzik neki, mert távol van utazás, munka, betegség vagy a megromlott párkapcsolat miatt? Lehet, hogy nem ismeri az egyik vagy mindkét vérszerinti szülőjét, és valahol a lelke mélyén elfogta az elvetettség érzése? A családon kívül éri túl sok elutasítás, megszégyenítés vagy fenyegetés a kortársak, esetleg egy pedagógus részéről? Akiknek a társaságára vágyik, nem fogadják be? Rendszeresen kudarcot vall? Hiába küzd, nem ér el valamit, ami fontos neki? Nyomasztja valami, de legyűri magában és a feltorlódott feszültség tör ki belőle azzal, hogy a testvérét bántja.
Ha nem mesél az útját keresztező akadályokról, a napi kudarcairól, akkor valószínűleg sokat javítana a helyzeten, ha meg tudnád erősíteni a kapcsolatotokat, hogy közelebb érezze magát hozzád és ki tudja önteni a lelkét. Lehet, hogy még a meghitt pillanataiban is másról mesél, mint ami igazán nyomasztja, mert gyakran fordul elő, még felnőttekkel is, hogy tudatosan nem fogjuk fel azt, ami a legtöbb stresszt okozza, tehát nem is tudunk róla beszélni. De ilyen helyzetben is gyógyító hatású, ha van, aki odaáll mellé, figyel rá türelmesen, értőn, és hallgatja. Csökkentsd a sikertelen kötődésből eredő frusztrációt, amikor csak lehet!
Tud-e még ez a gyermek fájó szívvel zokogni?
Ez a döntő kérdés. Más szóval:
- Látod-e még rajta az őszinte törődés jeleit? Fáj-e neki, legalább utólag, hogy bánt valakit?
- Meg tud-e indulni a szíve valakiért?
- Elfogja-e a bánat is, nemcsak a düh, amikor veszteség éri?
- Belesajdul-e még a szíve a csalódásba, amikor valami nem lehet úgy, ahogy ő szeretné?
Ha a bánat és a csalódottság gyengéd érzései eltűnnek, akkor a gyermeket semmi nem hatja meg. Rángatja a vállát és olyanokat mond, hogy „mindegy, nem érdekel”. Ez a közömbösség a védekező érzéketlenség jele: azt jelzi, hogy a túlterhelt idegrendszer a gyengéd érzések letiltásával védekezik a sebezhetősége, a szívfájdalma ellen.
A sebezhetőség elleni védekezés következtében a törődő szeretet és a felelősségérzet is megszűnik, mert ezek is szívfájdalommal járó, sérülékeny érzések. Ha ez bekövetkezik, az ‘alfa’ ösztönök leválnak eredeti rendeltetésükről, ami a gondoskodó vezetés. Az a domináns gyermek (vagy felnőtt), akiből hiányzik a törődő szeretet és a felelősségérzet, hajlamossá válik az erőfölényével való visszaélésre: a gyengébbek és a sérülékenyebbek bántalmazására. Rendkívül visszatetsző és dühítő ez a viselkedés, mert úgy tűnik, hogy a gyermek élvezi a kegyetlenkedést és szórakoztatja mások gyengéinek a kihasználása. Ha nem értjük, hogy mi zajlik a háttérben, nemcsak szigorúan, de keményen és meleg érzelmek nélkül fogunk fellépni a testvérét gyötrő gyermekkel szemben. Ezzel viszont csak súlyosbítjuk a problémát, mert az érzéketlenné vált gyermekre a büntetés már nem hat. A kemény fellépés csak tovább mérgesíti a helyzetet és bebetonozza a gyermeket a védekező-támadó magatartásba. Arra van szüksége, hogy az elakadásból újra a fejlődési pályára tudjon állni. A védőpáncél leolvasztására, a gyengéd érzések helyreállítására kellene az erőinket fordítani.
Az állandó és súlyos testvérkonfliktusok esetén a csúnya viselkedéssel való hadakozás helyett erősebb és mélyebb kapcsolatra törekedj a gonoszkodó, mások gyengeségét kihasználó gyermekkel. Töltsd be a gondoskodó vezető helyét, ha esetleg elhagytad az őrhelyedet! Biztonságot nyújtó, rendezett kötődő kapcsolatban a gyermek gyengéd, törődő érzései is visszatérnek, és a támadó indulat kitörése (az agresszív viselkedés) is jelentősen csökken. De a gyerekek életében is rengeteg frusztrációs helyzet adódik, nemcsak a miénkben. A frusztrált (ingerült, mérges, dühös) gyermek fejlődését a legjobban az szolgálja, ha elvezetjük a küzdelemből a nyugalomba, de ezt a szívet érintő műveletet csak a rendezett kötődő kapcsolat közegében lehet elvégezni.
Ha újra meg újra megjárja az elengedés útját a küzdelemből a nyugalomba, a dühöngésből a szomorúságába, akkor a mérges feszültséget ki tudja magából sírni, és megtapasztalja, hogy képes rugalmasan alkalmazkodni egy olyan élethez, amelyben sok minden másképp van, mint ahogy szerette volna. Erről bővebben: Adaptálódás, az érés könnyes útja »
A TESTVÉRKONFLIKTUSOK c. sorozat
- Mit tegyünk, ha a gyerekek időnként nehezen jönnek ki egymással?
- Mit tegyünk, ha állandó és súlyos a testvérkonfliktus?
- Hogy lehet a testvérféltékenységet megelőzni?
KÉK nevelés 