A kötődő ösztön, hogy elősegítse a gondoskodást, automatikusan kétféle szerepet oszt a testvérkapcsolat tagjaira...
A TESTVÉRKONFLIKTUSOK c. sorozat
- Mit tegyünk, ha a gyerekek időnként nehezen jönnek ki egymással?
- Mit tegyünk, ha állandó és súlyos a testvérkonfliktus?
- Hogy lehet a testvérféltékenységet megelőzni?
Az egyik testvér ösztönösen a gondoskodó vezető domináns szerepében, a másik pedig függő-elfogadó, gondoskodást kereső szerepben kötődik. A kötődő kapcsolatok természetes hierarchiája teszi lehetővé, hogy a testvérek ösztönösen függő- és gondoskodó szerepben kötődjenek egymáshoz, és ha a testvérsorban megtalálják a helyüket, nem is alakul ki köztük rivalizálás.
A mienknél hagyományosabb és kevésbé individualista társadalmakban ma is természetes a családi kapcsolatok hierarchikus rendje. A Fülöp szigeteken például, ahol kis családommal újdonsült édesanyaként közel egy évet töltöttem, ezt magam is tapasztaltam. Érdekes volt, hogy a testvérek nem is a keresztnevükön szólították egymást, hanem olyan néven, ami a születési sorrendjüket jelöli. A nagyobbak vigyáztak a kisebbekre, a kisebbek pedig a nagyobbaktól várták a segítséget és a vezetést. Ahol ez még ma is így van, szinte ismeretlen probléma a testvérek rivalizálása. A felnőttek fejében sem fordul meg, hogy a testvérek egyenlők legyenek.
A testvérkonfliktusokat azzal a legkönnyebb megelőzni, ha egyszerűen csak támogatjuk a testvérek között ösztönösen kibontakozó természetes hierarchiát: a kicsik szemében felemeljük a nagyobbakat, a nagyobbakban pedig támogatjuk azt a természetes ‘alfa’ viselkedést, ami ösztönösen megjelenik bennük, amint a karjaikba veszik az édes, gondoskodásra szoruló kisbabát.
Már egy kétévesben is csodálatos, ahogy ösztönösen előlép gondoskodó vezetővé, ha engedjük.
Kár, hogy manapság olyan kínosan igyekszünk a gyerekeket egyenlően kezelni. Azt hisszük, hogy ezzel teszünk jót nekik, de egy kötődő kapcsolat nem így működik. Nem csoda, hogy a nagyobbak nem szívesen segítenek a kicsik gondozásában, a kicsik nem néznek fel bizalommal a nagyobbakra. Nincsenek a helyükön a rendezetlen kötődésben, és gyakori probléma a testvérféltékenység.
A TESTVÉRKONFLIKTUSOK c. sorozat
- Mit tegyünk, ha a gyerekek időnként nehezen jönnek ki egymással?
- Mit tegyünk, ha állandó és súlyos a testvérkonfliktus?
- Hogy lehet a testvérféltékenységet megelőzni?
Teljesen csak az ússza meg a testvérkonfliktusokat, aki nem vállal egynél több gyereket. Ha több éretlen gyermekről gondoskodunk, az életünkhöz az is hozzátartozik, hogy időnként veszekedni fognak. A konfliktus minden kapcsolat része, és szükségünk is van rá, hogy egymás eltérő érzéseit, szempontjait és igényeit megismerjük és megtanuljuk összehangolni.
KÉK nevelés 