Hogyan hatástalanítsd a vetélytársakat?

GYÖKEREK sorozat » 4. rész: A KÖTŐDÉS SÖTÉT OLDALA és a RIVÁLIS KÖTŐDÉSEK

Mit tudsz csinálni, ha a kamasz lányod odaadja a szívét egy fiúnak, aki nincs rá jó hatással?

Mit tudsz csinálni, ha a volt házastársad új párja a gyerekeidnek is szeretne második apja vagy anyja lenni, és a kapcsolatok rettenetesen polarizálódnak?

Mit tudsz csinálni, ha az örökbefogadott gyermeked megszállottan érdeklődik a biológiai szülei iránt, akikkel még nem találkozott és soha nem is fog? Vagy, ha nevelőszülő vagy, és a gyermek nem tud közel kerülni hozzád, mert úgy érzi, hogy akkor hűtlen lesz a biológiai szüleihez?

Amikor fennáll a veszély, hogy egy rivális kapcsolat miatt ellened fordul a gyermek, inkább segíts neki, hogy egyszerre mindkét kötődését fenn tudja tartani! Valamilyen formában azt éreztesd és értesd meg vele, hogy nem muszáj választania: szeretheti azt a másikat is és téged is. Lehet neki két anyukája vagy két apukája. Olyankor fontos ez, amikor a gyermeket kétfelé húzzák a kötődései, és fennáll a veszély, hogy végül a riválisod el fogja tőled hódítani. Ha a riválisod olyan helyzetben van, hogy nem lehet tőle megszabadulni, a vetélkedés rosszul sülhet el. Bölcsebb stratégia, ha a kétfelé húzást szűnteted meg.

Ha a vetélytársakat nem lehet kiiktatni, semlegesítsd a vonzerejüket!

Teremts olyan helyzetet, hogy a gyermek rajtad keresztül kötődhessen a riválisodhoz!

Tegyük fel, hogy az örökbefogadott gyermeked biológiai anyja iránt fellobbant lelkesedése már a hozzád való kötődését is veszélybe sodorja. Ez az anya csak a fejében létezik, a gyermek soha nem fog találkozni vele, te viszont csak úgy tudod megtartani a kötődését, ha inkább segíted, mint akadályozod, hogy hozzá is kötődjön. „Biztosan nagyon hasonlítasz rá. Olyan szép kis orrod van, és a gyönyörű szemeid! Szülőanyukádnak lehetett ilyen!” Mit érsz el ezzel? Létrehozod a hasonlóság alapján való kötődést. Ha olyan gyermeket nevelsz, aki bírósági döntés alapján nem találkozhat a biológiai anyjával, aki hol az utcán él, hol a börtönben, a gyermek hozzá való ábrándos kötődése akkor is akadályozhatja, hogy fel tudd nevelni. Ellenséges partvonalról nem lehet nevelni, csak kötődő kapcsolatban. Előfordulhat, hogy a teljesen alkalmatlan szülőhöz való érzelmi kötődését is támogatnod kell ahhoz, hogy barát legyél, ne ellenség. És hogy tudod ehhez a vérszerinti szülőhöz való kötődését támogatni, ha a gyermek (szerencsére) igazából nem is találkozhat vele?

A felszínesebb kötődési módok révén, mint a hasonlóság, vagy a fontosság. (A kötődés hatféle módjáról itt írtam.) Legyél az összekötő kapocs, aki segít a gyereknek, hogy továbbra is közel érezhesse magához az elveszített édesanyját, akihez még most is kétégbeesetten ragaszkodik. Ha sikerül, a gyermek felenged és megnyugszik, mert nincs egyedül: ott vagy mellette, ráadásul a kötődő mágnes azonos végén.

Jó példa erre az Édesek és Mostohák c. film (Stepmom; Julia Roberts, Susan Sarandon). Az Édesanya és a Mostohaanya nincsenek jóban, ami természetes, mert a Mostoha az a nő, akiért az Apa elhagyta a gyerekek Édesanyját. De az Édesanya megtudja, hogy halálos beteg, és tovább kell adnia a kötődés stafétabotját a Mostohának. Nagyszerű, ahogyan csinálja, és intuitív. Segíti a gyerekeit, hogy mindkettőjükhöz kötődhessenek. Fáj a szíve, persze, amikor látja, hogy a gyerekei egyre jobban megszeretik a Mostohát, de tudja, hogy nagy szükségük lesz rá a jövőben.

Akár tetszik, akár nem, Apa új élettársa is részt fog venni a gyermekeid nevelésében. Ez ellen semmit nem tehetsz. Azért viszont tehetsz valamit, hogy “ez a nő” ne tudja aláásni a gyermek kapcsolatát veled, vagy az apjával. Ha a gyermek azt látja, hogy nem lettetek ellenfelek, hanem egy csapatban játszotok, akkor sem az apját és az új élettársát nem kell utálnia a te kedvedért, sem téged nem kell utálnia az apja kedvéért. Nem a mi felnőtt konfliktusunk számít, hanem az, hogy a gyermek nyugodtan szerethessen minden felnőttet, aki gondot visel róla, mert neki erre van szüksége.

A riválisodat is vedd be a csapatodba

Ha a legjobb barátja miatt távolodik el tőled a gyermeked, ha egy új szerelem miatt fordít hátat neked, teremts kapcsolatot a riválisoddal, és érd el, hogy ne ellenséges térfélen játsszon, hanem a te csapatodban. Ha meghódítod a gyermeked barátait, akkor ő is visszatér hozzád. Ha őt nem tudod elérni, mert már másokhoz kötődik, akkor azokat a másokat állítsd magad mellé, akikhez átkötődött helyetted.

Persze csak olyankor, amikor hiába próbálod kihúzni a rivális kötődésből, mert oda már túl erősen kötődik, és egészen addig ellenséges veled szemben, amíg a szembenállás fennmarad. Amikor hiába mondanád neki, hogy „Rám nagyobb szükséged van, mint a barátaidra! Nem engedem, hogy velük barátkozz, mert miattuk elfordulsz tőlem és nem fogsz tudni felnőni!” Mert az volna az ideális, ha le tudnád választani a gyermeket azokról a rivális kötődésekről, amelyek elszakítják tőled. De ha ez nem lehetséges, ha a kötődő ösztön hatalmas erőivel nem tudod felvenni a harcot, akkor jobb, ha beveszed a riválisodat is a csapatodba, mint ha elveszítenéd miatta a gyermeked kötődését.

Ápolj jó kapcsolatot valakivel, aki jóban van mindkét féllel

Amikor a két szülő harcban áll egymással, sokat segíthet, ha van valaki, mondjuk egy Nagymama, akihez továbbra is mindketten kötődnek. Ha a Nagymama továbbra is jóban van Anyával is és Apával is, és a gyermek érdekében egyikőjüktől sem fordul el, akkor ő a megoldás kulcsa. Amikor a gyermek fontos kötődései egymás ellen fordulnak, akkor szüksége van valakire, aki mindkettőjükkel képes a jó kapcsolatot fenntartani, mert ő lesz a megoldás a gyermek számára! Ha a gyermek felnéz erre a Nagymamára, akkor látja a mintát maga előtt, hogy neki sem muszáj közülük választani! Szabad továbbra is mindkettőjüket szeretni.

Támogasd a mélyebb kötődési módokat, mert ezeket kevésbé veszélyeztetik a riválisok

Az igazi megoldás a mélyebb kötődés. Ha a gyermek már az érzelmi intimitás és a pszichológiai intimitás révén is képes kötődni; ha már a szívét is neked adta és a legbensőbb gondolatait is veled osztja meg, akkor nem vagy másra cserélhető. Egy ilyen kapcsolattal más nem tud versenyre kelni. A kortársak biztos nem, mert hozzájuk a hasonlóság alapján kötődik, ami annyira felszínes, hogy nem vetekedhet azzal, akinek a szívét odaadta.

A rivális kötődések problémájának tehát a mélyebb kötődés az igazi megoldása.A legjobb megelőzés pedig az érző szív megóvása, mert amíg a szíve meg nem keményedik, addig a gyermek kötődése is egyre mélyebbé válik (a kötődés mélyülése is egy természetes, magától zajló érési folyamat). Minél mélyebben kötődik hozzád a gyermek, annál kevésbé fenyeget a veszély, hogy valaki letéríti a körülötted keringő pályáról.

Amikor rivális kötődések jelennek meg a színen, miközben a gyermek nem kötődik hozzád elég mélyen, a vetélytársakat pedig nem tudod kiiktatni az életéből, akkor arról gondoskodj, hogy a gyermek mindkettőtökkel jóban lehessen. Akkor is, ha nem különösebben kedveled az illetőt. Ne menj bele az ellenségeskedésbe, mert akkor a gyermek választásra kényszerül. Vetélkedés helyett inkább a kétfelé húzás megszűntetésére törekedj! Ne hagyd, hogy a rivális kötődések elidegenítsék tőled a gyerekeidet!

Videó: Amikor a kortársakból vetélytársak lesznek

GYÖKEREK sorozat » 4. rész: A KÖTŐDÉS SÖTÉT OLDALA és a RIVÁLIS KÖTŐDÉSEK

A kecskeméti Szülők Szombatja negyedik előadása videofelvételről, benne:
– A kötődés taszító ereje
– Miért nem áll szóba idegenekkel a kisgyermek?
– Miért alakulnak ki rivális kötődések?
– Kortárs-orientáció: amikor a gyermek kortársai a vetélytársaid lesznek
– Szocializáció: ha nem a kortársak, akkor ki lép a szülők helyére?

Ezen az előadáson nem sikerült a téma végére érni. Ami lemaradt:
– Építs kötődő falut és hatástalanítsd a vetélytársakat!
Ezt a részt a következő alkalom elején pótoltam, itt lehet megnézni.

Mellőzd a kapcsolatrongáló módszereket!

GYÖKEREK sorozat » 5. rész: SZEPARÁCIÓ és HÍDÉPÍTÉS

Elég gyakran előfordul, hogy le kell állítanunk a gyereket, sőt, hűvösre kell tennünk egy időre, mert nem folytathatja azt, amit csinál. De ehhez nem kell megvonnunk tőle saját magunkat is!

Ne használjunk olyan fegyelmező módszereket, amelyek eltávolítják tőlünk a gyerekeinket!

Csak akkor tudjuk a gyerekeinket a helyes úton tartani, ha a módszereinkkel nem ássuk alá a bizalmi kapcsolatot! Mellőznünk kell a kapcsolatot rongáló fegyelmezési módszereket! Ami nem olyan egyszerű, mert néhány olyan bevett gyakorlattól is meg kell válnunk, amelyet eddig ártalmatlannak hittünk, és gyakran használunk.

Eltávolítjuk és szembefordítjuk magunkkal a gyereket, amikor elküldjük magunktól, úgy teszünk, mintha el akarnánk hagyni, vagy megvonjuk tőle a szeretetünk jeleit. A szakadék mélyül közöttünk, amikor a szavaink vagy a magatartásuk arra utal, hogy nem leszünk jóban, ha nem viselkedik elég jól.

Manapság mintha ez lenne a norma. Szeparációs szorongásra épülő fegyelmező módszereket javasolnak azok a tanácsadók, akik a testi fenyítés kiváltására próbálnak korszerű alternatívát ajánlani, de nem ismerik a gyermeki fejlődés feltételeit: nem tudják hogy a kapcsolat rongálásával a nevelés egyetlen lehetséges közegét veszítjük el.  A biztonságot nyújtó kapcsolat az egészséges fejlődés alapfeltétele, és a gyerekeink csak addig fogadnak szót önként és szívesen, amíg ösztönös függő-elfogadó kötődésük hozzánk fűzi őket.

Amikor levegőnek nézzük, vagy nem szólunk hozzá

Szeparációs módszer a szeretet jeleinek a megvonása is, pl. amikor úgy teszünk, mintha ott se lenne. Nem veszünk róla tudomást. Levegőnek nézzük. Vagy sértődötten nem szólunk hozzá. Még az is, amikor fenyegető hangon háromig számolunk. Miért? Mert amint ez elhangzik, a kicsi gyerek a lehető legrosszabbra gondol: ha rossz lesz, nem leszünk jóban, nem fogjuk szeretni. A legérzékenyebb gombokat nyomja meg rajta, ezért annyira hatásos.

Amikor büntetésbe küldjük

A szeparációban mártjuk meg a gyerekünket akkor is, amikor egy időre büntetésbe küldjük: beküldjük a szobájába, sarokba állítjuk, vagy csak elküldjük onnan, ahol vagyunk. Az elkülönítő módszerek azt az üzenetet küldik, hogy “amíg nem viselkedsz rendesen, addig nem akarlak látni”. Az egészséges változat így néz ki: “ezt nem csinálhatod tovább”, vagy “amíg így viselkedsz, addig nem lehetsz itt”, és most jön a lényeg: “gyere”. És magunkkal visszük valahova, ahol nem tudja folytatni azt, amit addig csinált, vagy leültetjük magunk mellé. Elég gyakran előfordul, hogy le kell állítanunk a gyereket, sőt, hűvösre kell tennünk egy időre, mert nem folytathatja azt, amit csinál. De ehhez nem kell megvonnunk tőle saját magunkat is!

elkulonito-buntetes-kek-neveles

Amíg a gyerekünk nem rendelkezik kellő önfegyelemmel, muszáj fegyelmeznünk, de nem mindegy, hogy közben mire tanítjuk! Ha arra akarjuk tanítani, hogy “ne így viselkedj, hanem így”, akkor véletlenül se arra tanítsuk, hogy “amikor így viselkedsz, nem akarlak látni”! Ne felejtsük el, hogy gyengéd és határozott szülők vagyunk, és mi viseljük a felelősséget a biztonságot nyújtó kapcsolatért. A szeretetünk nem lehet az idegességünk függvénye ha egyszer feltétel nélkül adott! Semmi nem állhat közénk, még a vásott kölyök engedetlensége sem. Amikor olyasmit tesz, amit nem engedünk, akkor leállítjuk. Ha kell, ki is emeljük abból a helyzetből, ahol nem tudott magán uralkodni, de ilyenkor magunkkal visszük, magunk mellé ültetjük, nem pedig elküldjük.

Amikor úgy teszünk, mintha ott akarnánk hagyni

Az elhagyás színlelése is a szeparációs módszerek közé tartozik. Gyakran megesik, hogy indulnunk kell, de a gyerekünk nem akar jönni. Különösen kínos, amikor mások szeme láttára nem bírunk egy kis tökmaggal zöld ágra vergődni.

– Indulnunk kell, Lujzika! Indulunk!
– Még nem akarok!
– Indulnunk kell. Időben szóltam, (ahogy a könyv tanácsolta), most pedig indulunk.
– Nem megyek!
– Lujza!
Anya tudja, hogy most már tényleg muszáj indulni. Valamit ki kell találnia, gyorsan, mielőtt kitör a cirkusz.
– Rendben. Te itt maradsz, Anya elmegy. Szia! Pá-pá! – És elindul. Igazából esze ágában sincs otthagyni Lujzát, de ő ezt nem tudja és megrémül.
– Anya-Anya-Anya, ne menj el! NE MENJ EL!!!

Hatásos volt a trükk. Anya könnyen és gyorsan elérte, hogy a kicsi csapot-papot, mindent feledve rohanjon utána. De vajon mi hatott Lujzára ekkora erővel?

elhagyas-szinlelese-kek-neveles

Őszintébb volna, ha ezeket az eljárásokat a valódi nevükön neveznénk: kiközösítés. Vajon hogy hat a gyerekre, ha kiközösítjük, amikor rossz fát tett a tűzre? Jobban meg tudjuk válogatni a módszereinket, ha tudjuk, milyen üzeneten közvetítenek a gyerekeinknek.

Hagyományos kultúrákban gyereket soha nem közösítettek ki, mert tudták, milyen veszélyes. Csak felnőtteket büntettek a közösségből való kizárással, elzárással vagy száműzetéssel, és csak végső esetben, mert rosszra is fordulhat: akit kizárnak, az végleg elvághatja a közösséghez fűző kötelékeket.

Amikor annál fogva manipuláljuk, ami fontos neki

Időnként életbe kell léptetnünk valamilyen szankciót, meg kell vonnunk valamilyen kiváltságot, korlátoznunk kell a gyerek idejét a számítógép előtt, vagy el kell tőle vennünk a zsírkrétát, amivel mindent összefirkál. Van, amikor nem engedhetjük el valahova, és úgy kell döntenünk, hogy valakivel nem barátkozhat, vagy valamivel nem játszhat. Vannak dolgok, amiket muszáj megtiltanunk a saját érdekében.

A korlátozásból akkor lesz szeparációs módszer, amikor nem azt vesszük ki a gyerekünk kezéből, ami árt neki, hanem olyasminek az elveszítését helyezzük kilátásba, ami kedves a számára. Tudjuk, hogy az engedelmesség kulcsa a kötődés, és ha nem elég a szép szó, mert hozzánk nem kötődik eléggé, valami mással manipuláljuk, amihez még kötődik. A kötődése tárgyánál fogva kényszerítjük engedelmességre. Ha nem fogad szót, elszakítjuk attól, ami (vagy aki) fontos a számára, mert megtehetjük. Természetes hatalmunk akkor volna, ha a legjobban hozzánk kötődne… de még mindig kiszolgáltatott helyzetben van. Ha olyat tesz, amit mi nem akarunk, akkor mi is olyat teszünk, amit ő nem akar. Tovább mélyítjük a köztünk lévő szakadékot, tovább rongáljuk a kapcsolatot, mert visszaélünk azzal, hogy jól ismerjük: ellene használjuk azt, amiről tudjuk, mennyire fontos neki.

Mi a baj ezekkel a módszerekkel?

A szeparáció (vagy annak veszélye) elemi indulatokat gerjeszt

Nincs semmi, ami jobban felzaklatna egy társas lényt, mint a SZEPARÁCIÓ (az elszakadás, vagy annak veszélye). Az elhagyottság élménye azonnal két elsöprő erejű emóciót (elemi indulatot) kavar fel minden emberben: a KÖTŐDÉSI HAJSZÁT (szaknyelven szeparációs distressz) és elemi VESZÉLYÉRZETET (biztonságvesztés).

szeparacio

Amikor a kisgyermek azt hiszi, hogy elveszítheti azt, aki mindennél fontosabb a számára, kapaszkodni kezd, miközben halálra rémül. A VESZÉLYÉRZET riadókészültségi állapotba hozza az idegrendszerét, amiből mi annyit látunk, hogy végre ránk figyel; a KÖTŐDÉSI HAJSZA pedig arra ösztönzi, hogy szorosabban kapaszkodjon és el ne mozduljon mellőlünk. Ezért lesz a kisgyerek olyan, mint a kezes bárány, miután faképnél hagyjuk a játszótéren, egy darabig levegőnek nézzük, vagy bezavarjuk a szobájába.

Minden energiájával a kapcsolat megtartásán dolgozik, pedig a kapcsolat fenntartása a mi dolgunk, nem a gyerekeké! A közelség keresése és a félelem együttese minden érző szívű gyereket arra ösztönöz, hogy jobban viselkedjen, de ez nem az az egészséges szófogadás, ami a fejlődését segíti. A szeparációs módszerek hatására a gyerek azért engedelmeskedik, nehogy elveszítsen.

A szeparációs módszerek hatására tehát eleinte majdnem minden gyerek jobban viselkedik.

De milyen áron?

kötődési FRUSZTRÁCIÓ (szomjúság, kielégítetlen düh)   agresszív viselkedés (dühöng, tör-zúz, csúnya szavakat kiabál, verekszik vagy magát bántja)

A szeparáció szomjúsága kielégítetlen dühvé válik, ami előbb-utóbb kirobban. Nem azonnal, hanem valamivel később, miután a közelség keresése és a félelem ereje alábbhagy.

elemi-indulatok-frusztracio-kekneveles

Két órával a szeparációs incidens után egyszer csak behúz egyet a testvérének. És, mivel a dolog két órával később történt, senki nem látja az összefüggést. Eszünkbe sem jut, hogy a korábbi megrázkódtatás utórengése a durva viselkedés.

biztonságvesztés –> védekező dominancia (nem tud bízni, követelődzik, parancsolgat)

A szeparáció nemcsak félelmet és haragot, hanem mély biztonságvesztést is okoz, mert a közelség már nem magától értetődő: a kapcsolat elveszíti biztonságot nyújtó szerepét. Egy olyan kapcsolatot, amit elveszíthetünk, többé már nem lehet természetesnek venni, mindig adottnak tekinteni. Ha pedig nem maradandó, akkor nem nyújt biztonságot.

A gyermek számára, aki a SZEPARÁCIÓT megízlelte, már nem a róla gondoskodó felnőttek vállán nyugszik a kapcsolat. Már nem számíthat ránk minden körülmények között, ami mély veszélyérzettel és biztonságvesztéssel jár, és ez óriási hatással van arra, ahogy a továbbiakban részt vesz a kapcsolatban.

Mivel már nem tűnik biztonságosnak a szülőktől való függés, a gyerek a domináns szerepre tör. Minden kötődő kapcsolatban egyszerre csak egyikőnk a gondoskodó fél, a másikunk pedig az, aki rábízza magát és elfogadja a gondoskodást. Az egészséges szülő-gyerek kapcsolatban a gyereknek a függő-elfogadó szerepben kell maradnia ahhoz, hogy be tudja fogadni, amit a felnőttől kap; a felnőtt a gondoskodó fél (ld. Hogy hatalmaz fel bennünket a nevelésre a gyerek kötődése?).

II-2-21-nyugalom-kekneveles

Ez borul fel akkor, amikor a gyerek dominánssá válik. Főnökösködni kezd, parancsolgat és követel, megmondja, hogy mit, mikor és hogyan csináljunk, és mindig az övé kell hogy legyen az utolsó szó. Nemcsak a szeparációs büntetések, hanem a puszta elhanyagolás, vagy a bizonytalan, engedékeny szülői fellépés is ide vezet.

kötődési űr –> védekező átkötődés (lecserél, azaz helyettünk máshoz kötődik; kortárs-orientáció, pótszerek, függőségek)

konnektor-kek-nevelesA szeparáció nyomában kötődési űr is keletkezik, amelyet szépen betöltenek a rivális kötődések, és megtörténik az átkötődés. Az a gyerek, aki nem érzi, hogy mellette állunk és feltétel nélkül szeretjük, kapcsolatra éhesen és szeretetre szomjasan indul útnak. Házon kívül kezdi keresni a szeretetet, amire mindennél nagyobb szüksége van.

Ha a kortársai azok, akik egész nap elérhető közelségben vannak, akkor beléjük fogja csatlakoztatni a dugóját – és azzal telik meg, ami belőlük folyik. A kötődő ösztön, a kapcsolódás vágya hatalmas hajtóerő a gyerekeinkben.

védekező elhatárolódás –> menekülés a sebezhetőségtől (bezárkózik, érzéketlenné válik, megkeményedik)

A szeparációs módszerek rendszeres használata védekező elhatárolódáshoz vezet: érzelmi eltompuláshoz, keménységhez. A gyermek vagy a serdülő ilyenkor elhatárolja magát a gyengéd érzelmektől, nehogy újra sebezhetővé váljon.

Itt látható az összkép:

elemi-indulatok-vedekezo-mechanizmusok-kekneveles

A SZEPARÁCIÓ (az elszakadás, vagy annak lehetősége) tehát elindítja a három elemi indulatot: a kötődési hajszát (szeparációs distressz), a veszélyérzetet (riadókészültség), és kisvártatva a frusztrációt is. Ezeket pedig a védekező reakciók valamelyike (vagy mindegyike) követi: a védekező dominancia, a védekező átkötődés, és a védekező leválás (menekülés a sebezhetőségtől).

Ezek után talán jobban értjük, mire figyelmeztette Pál apostol a szülőket az Újszövetségben:

“Ne ingereljétek”!

“Ti apák pedig ne ingereljétek (parorgizo)[1] gyermekeiteket, hanem neveljétek (ektrepho)[2] az Úr tanítása szerint fegyelemmel (paideia)[3] és intéssel (nouthesia)[4].
– Efezus 6:4

Az “ingerel” a görög parorgizo szó fordítása, ami egészen pontosan azt jelenti, hogy frusztrál: kielégítetlen dühre ingerel.

Egy gyereknek sem használ, ha “ingereljük”, és éppen ezt tesszük, amikor szeparációs módszerekkel próbáljuk jobb viselkedésre bírni. Amikor annál fogva manipuláljuk, ami fontos a számára, az olyan, mintha azt mondanánk: “Tudom, hogy én nem vagyok neked elég fontos, és csak azzal tudok rád hatni, ha elveszem azt, ami viszont fontos neked. Add ide a telefonodat! Nem találkozhatsz a barátaiddal!”

  • sértjük a meglévő kapcsolatunkat
  • eláruljuk, hogy nem bízunk a természetes hatalmunkban – csökken a tekintélyünk
  • tudatosítjuk benne, hogy a kedvenc dolgait és embereit jobban szereti, mint minket
  • arra ösztönözzük, hogy semmi ne legyen fontos a számára
  • azt fogja hinni, hogy ellene vagyunk, nem pedig érte

Ha ellenfélként lépünk fel a gyerekünkkel szemben, akkor a tőlünk való függést rossz dolognak, vesztes állapotnak érzi és küzdeni fog a kiszolgáltatottság ellen. Arra fog törekedni, hogy minél előbb a maga ura legyen. A félelem, a féltékenység, a harag és a védekezés éket ver közénk. A szeparációs módszerek megkeményítik a szívet és rongálják a kapcsolatot. Elidegenítik tőlünk a gyerekeinket, ezért kell őket mellőzni, amikor csak lehet.

Mit tegyünk helyette? A fenti idézetből ezt is kiolvashatjuk. Gondoskodjunk a fejlődésük feltételeiről azzal, hogy tápláljuk és gondozzuk őket; fegyelmezzük őket, amíg ki nem alakul az önfegyelmük, és tanítjuk őket! Ez óriási program, ha belegondolunk! Ha már muszáj más felnőttekre hagynunk a gyermekeink a táplálását, fegyelmezését és tanítását, akkor is sokat javíthatunk a helyzeten, ha folyamatosan óvjuk az érző szívüket, áthidalunk minden szakadékot és újra meg újra jóllakatjuk a kötődő éhségüket.

5-zaro-gondolat-kekneveles


[1] görög parorgizo – frusztrál (kielégítetlen dühre ingerel)
[2] görög ektrepho – táplál, gondoz, növel: az érés feltételeiről gondoskodik, “nevelés”
[3] görög paideia – képzés, edzés, önfegyelemre nevelés (amit egy személyi edző, coach vagy mentor is tesz); gyakorlás személyes irányítással, “nevelés” (sok helyen fenyítésnek fordítják, ferdítik)
[3a] görög paideuo – képez, edz: (ön)fegyelmet gyakoroltat; tévesen: “fenyít”
[4] görög nouthesia – figyelemfelhívás: szóbeli figyelmeztetés a lehetséges következményekre, “intés”

A nevelésre vonatkozó bibliai szavak témájában lásd még: 

GYÖKEREK sorozat » 5. rész: SZEPARÁCIÓ és HÍDÉPÍTÉS