Miért olyan nehéz ma eligazodni a gyereknevelésben? Talán azért, mert elveszítettük a térképet: a fejlődés természetének mélyebb megértését.
(tovább…)Címke: érés
-
Hogy lesz a kötődésből önállóság?
Ha néha kétségbe vonjuk a kötődés szerepét a csecsemőkoron túl: óvodáskorban, iskoláskorban, serdülőkorban, mert nem azonnal látszik az eredménye, véssük jól a szívünkbe, hogy az önállósulás érési folyamatát nem a korai leválás, hanem a mély és kielégítő kötődés táplálja.
(tovább…) -
Az értelmes élet luxusa
Az önállósulás az egyéniség megjelenésének érési folyamata, amelynek során a teljes mértékben másoktól függő gyermek önállóan is életképes, belülről vezérelt és felelősséggel cselekvő felnőtté válik.
(tovább…) -
Az érés motorja
A fejlődő növény és a gyökerek hasonlata a szülői szerepről szólt, a hajtómotor hasonlata pedig a természet szerepéről: arról a rejtélyes valamiről, ami a gyermek fejlődését belülről mozgatja.
(tovább…) -
„Magától terem a föld”
A valódi gyümölcs belülről fakad – nem mesterségesen kell előállítani! Szülőként sem a gyümölcsök kialakításán, hanem a gyökerek ellátásán dolgozunk.
(tovább…) -
Miért ne faragjunk gyereket?
Mi a célunk a neveléssel? Az, hogy a gyerekeink minél teljesebb emberi érettségre jussanak? Vagy az, hogy minél hamarabb fölvegyék a kívánt formát és beilleszkedjenek a társadalomba?
(tovább…) -
A szülők szerepe
Ki se látszunk a sok tennivalóból. De mi a dolgunk? És mi az, amin nem kellene fáradoznunk, mert a hatáskörünkön kívül esik?
(tovább…) -
A természet szerepe
Ha nem a fejlesztés és az ösztökélés, akkor mi hajtja előre a gyerekeket a fejlődés útján? A természet munkáját azért érdemes megismerni, hogy ne olyasmire pazaroljuk az erőnket és az időnket, amit azét nem tudunk megcsinálni, mert nem is a mi dolgunk.
(tovább…) -
Az érés csodája
Jó, hogy a gyerekek annak ellenére is fejlődnek, amit művelünk velük! A gyerekek kibontakozása a természet műve, nem mi „csináljuk”. De fontos szerepünk van benne.
(tovább…) -
Büntetés helyett a saját bánatát kellene megélnie
A zsákutca-élmény, a hiábavalóság-élmény érzelmi megélésére volna szükség a belülről kifelé ható fegyelmezéshez, és ez az, amire a legtöbb esetben nem kerül sor.
(tovább…) -
Hogy lehet a frusztrációt jobb útra terelni?
A fegyelmezés akkor hatékony, ha a gyereked saját belső fékeit sikerül előhívnod.
(tovább…) -
Az agresszív viselkedés problémája
Nem tudunk vele mit kezdeni, ha csak a felszíni jelenséget látjuk: hogy a gyermek dühöng, hisztizik, verekszik, rugdos, harap, tör-zúz, üvöltözik, gonoszkodik a testvérével, beleköt másokba, erőszakoskodik, vagy kárt tesz saját magában.
(tovább…) -
Hogy hatalmaz fel bennünket a nevelésre a gyerek kötődése?
A gyerekek nem követnek bárkit. Meg kell teremtenünk a kötődés kontextusát (a gondoskodó-elfogadó kapcsolatot), mert a gyerekünk csak akkor hallgat ránk, ha a megfelelő szerepben kötődik hozzánk.
(tovább…) -
A KAPCSOLAT – amelyben teljesülnek a fejlődés feltételei
A magzat a méhen belül érik meg a méhen kívüli életre, a gyermek pedig a kapcsolaton belül érik meg az önálló felnőtt életre. Az érés feltétele a kapcsolat. A fejlődés mindig „méhen belül”, a kapcsolaton belül történik.
(tovább…) -
AZ AKADÁLY – Ami a fejlődés útját elállja
Amikor sebezhetőség, a kiszolgáltatottság érzése az elviselhetőnél nagyobb fájdalmat okoz (és az érzékenység terén nagyok az egyéni különbségek), az emberi agy védekező üzemmódra kapcsol.
(tovább…) -
A DÖNTŐ TÉNYEZŐ – Ami a fejlődést mozgásban tartja
A következmények helyett az előzményekre kellene jobban figyelnünk: arra az érzelmi-indulati töltetre, ami a gyermeket belülről mozgatja.
(tovább…) -
A PROBLÉMA – Ami közös a nehezen kezelhető gyerekekben
Mivel az éretlenség minden tünetének a fejlődés megrekedése az oka, ez az, amivel foglalkozni kellene. Ha megszűnik az elakadás, az éretlenség is elmúlik, és elmúlnak a riasztó tünetek is, amelyeket okoz.
(tovább…) -
A FOLYAMAT – Ahogy a gyermek teljes érettségre juthat
Az érés folyamata, amelynek során a gyermekben megvalósul az emberi potenciál, spontán zajlik, de nem elkerülhetetlen. A szükséges feltételek hiányában a gyermek csak megnő, de nem nő fel igazán. Az érett ember nem a gének műve, de nem is a nevelés vagy a csoportos szocializáció eredménye.
(tovább…) -
A CÉL – Amit ne tévesszünk szem elől
Azért nevelünk, hogy a gyerekünk teljes érettségre jusson. Ne csak megnőjön, hanem fel is nőjön azzá az érett önmagává, aki emberi mivoltánál fogva lehet. Mennyire más ez, mint amikor pusztán a jó viselkedést tűzzük ki célul!
(tovább…) -
A nyugalom forrása: A KAPCSOLAT (de milyen kapcsolat?)
A biztonságot nyújtó kapcsolat az érző szív védőpajzsa. A gyermeket a felnőtthöz fűződő kapcsolata védheti meg attól, hogy a bántások és az élet viszontagságai ellen ne vonuljon önlefagyasztó, kemény védekezésbe, amitől érzéketlen lesz a szíve. De mitől lesz biztonságos számára az érte felelős felnőttekhez fűződő kapcsolata?
(tovább…)