Hogy hatalmaz fel bennünket a nevelésre a gyerekünk kötődése?

GYÖKEREK sorozat » 1. rész: KIRE HALLGAT A GYEREK?

A gyerekek nem követnek bárkit. Meg kell teremtenünk a kötődés kontextusát (a gondoskodó-elfogadó kapcsolatot), mert a gyerekünk csak akkor hallgat ránk, ha a megfelelő szerepben kötődik hozzánk.



A nevelés kontextusa a kapcsolat. A kapcsolattal ma már külön tudományág foglalkozik. Tudományos nevet kellett neki adni, hogy vizsgálni lehessen, így keletkezett a kötődéselmélet: a kapcsolatok tudománya. A gyerek arra hallgat, akihez jól kötődik, ezek pedig a jól kötődő gyerek tulajdonságai:

Mi teszi könnyűvé a nevelést?

Amikor egy fogalmat használni kezdünk, érdemes pontosan meghatározni, hogy mit értünk alatta.

Kötődés és szeparáció

A kötődés a nagyszerű kanadai fejlődés-pszichológus, Dr. Gordon Neufeld meghatározása szerint “a közelség elérésére és fenntartására irányuló hajtóerő”. Sokkal több mint a testi közelség, a hordozás és az együtt alvás. Érzelmi és lelki közelség is, és nemcsak a kisbabákról szól. A kötődés az a belső hajtóerő, amely egymáshoz vonz és összetart minket.

kotodes-definicio-kek-neveles

A kötődés hiánya pedig a szeparáció. A biztonságot nyújtó közelség hiánya, a bizalmi kapcsolat hiánya eltávolít bennünket egymástól, azaz szeparációt okoz a kapcsolatainkban. A gyakori félelem és szorongás hatására a gyerekeink védekezésbe vonulnak (bezárkóznak), keménnyé, érzéketlenné válnak, és megrekednek a fejlődésben.

Feltételekhez nem kötött szeretetben, biztonságot nyújtó légkörben a gyerekek bíznak, kinyílnak és kibontakoznak: haladnak a fejlődésben. A bizalmatlanság azonban rongálja a kötődést és elmélyíti a szeparációt. Ezért nem engedelmeskednek a gyerekek azoknak, akikhez nem kötődnek, és ezért ütnek vissza a félelemkeltésre és az elkülönítésre épülő fegyelmezési módszerek.kire-hallgat-10

A szeretettel nem fér össze a félelemkeltés. A teremtő Istenünk által ihletett Szentírásban áll:

“A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet.”
– 1János 4:18

Isten, aki maga a szeretet (1János 4:8 és 16), nem hagyott minket magunkra a gyerekeink nevelésével. Kötődő ösztönt helyezett beléjük, hogy bízzanak bennünk, hallgassanak ránk és kövessenek a biztonságot nyújtó kapcsolatban.

Nézzük meg, mi mindenre jó a gyerekeink kötődése!

A kötődés a függést támogatja

magzat-kotodes-fuggesA magzat fejlődő lény, akit a fejlődés belső mozgatórugói az önálló életképesség felé hajtanak. Amikor a méhen kívüli életre megérik, megszületik. A kisbaba idővel a saját lábára áll, a saját fejével gondolkodik, meghúzza a saját személyes határait, és egyre inkább másoktól különböző, önálló lényként él. Az érés folyamata egy életen át tart, de a gyerekkor arra való, hogy – még mielőtt muszáj önállóan is elboldogulnia – a gyermek el tudjon jutni az életképesség egy bizonyos szintjére. Az érett felnőtt már önálló lényként is életképes.

Amikor az újszülött köldökzsinórját elvágják, végeszakad a testi összeköttetésnek. A csecsemőnek új módon kell az anyához kötődnie ahhoz, hogy a közös vérkeringést biztosító köldökzsinór nélkül tovább fejlődhessen. Láthatatlan, lelki köldökzsinórra és lelki anyaméhre van szüksége. Az érés anyaméhe a biztonságot nyújtó kapcsolat. Egyedül a biztonságot nyújtó személyes kapcsolatban vannak meg az ember éretté fejlődésének elengedhetetlen feltételei. Hosszú ideig tart, amíg a csecsemő önállóan is életképessé válik, ezért van az embernek – a többi emlőshöz képest – hosszú gyerekkora.

Mi a szülők dolga? Azt a védett és tápláló környezetet kell megteremtenünk, azt a láthatatlan anyaméhet, ahol az éretlen emberpalánta éretté fejlődhet; kiforrott önmagává, felnőtté, a szó valódi értelmében. A fejlődési folyamat spontán zajlik, belülről vezérelt program alapján. A mi dolgunk, hogy helyet adjunk neki: hogy megteremtsük az érés lelki anyaméhét, a biztonságot nyújtó kapcsolatot.

Ahhoz, hogy gyermekünk a függetlenné válás útján haladjon, nekünk, szülőknek nem a függetlenségét, hanem a függését kell támogatnunk. A magzattal nem kell előre gyakoroltatni a légzést, hogy menjen neki, mire kikerül a méhből. Ahhoz, hogy a magzat alkalmassá váljon a kinti életre, az anya a benti fejlődésének feltételeit biztosítja. El tudjuk képzelni, mi lenne, ha még a méhbe is be tudnánk jutni a fejlesztő füzetekkel és a gyakorló kártyákkal? lehet, hogy még a babát is módszeres gyakoroltatással próbálnánk felkészíteni a méhen kívüli életre! Szerencse, hogy ezt még nem tudjuk megcsinálni; addig sem zavarunk bele a gyerekeink fejlődésébe.

De attól kezdve, hogy megszületnek és végre megkaparintjuk őket, azt hisszük, hogy nekünk kell kitalálni és levezényelni a fejlődésüket. Elkezdjük őket önállóságra nevelni; a szeparációt gyakoroltatjuk velük ahelyett, hogy mélyen meggyökerezhetnének bennünk. Pedig az önállósulás spontán megvalósul; a mi szerepünk az, hogy a függést biztosítsuk.

A kötődés arra való, hogy a függést biztosítsa. A kötődés helyezi a gyereket abba a függő-elfogadó szerepbe, amely lehetővé teszi, hogy gondoskodjunk róla. Szülői hatalmunk forrása a gyerekünk kötődése.

A szülő-gyerek kapcsolat természete

A kötődés helyezi a gyerekünket abba a függő-elfogadó szerepbe, amely lehetővé teszi, hogy gondoskodjunk róla és felkészítsük a saját életére. Szülői hatalmunk (hatóerőnk) forrása a gyerek kötődése.

A szülő-gyerek kapcsolat hierarchikus. A hatalom is csúnyán hangzik manapság, a függés is, a hierarchia pedig mindennek a teteje! Kimondani is nehezünkre esik, mert az egyenjogúságban hiszünk. A kötődő ösztön viszont nem a jogokról szól, hanem arról, hogy ki viseli gondját annak, akinek gondoskodásra van szüksége.

Kétféle ösztönkészlet tartozik hozzá, azaz a kötődés kétféle szerepet oszt a kapcsolat tagjaira: egyikük a gondoskodó vezető szerepében, másikuk pedig a függő-elfogadó szerepben kötődik. Így alakul ki a gondoskodó-elfogadó viszony, más néven a kötődési dominancia.kötődési dominancia

Ha valakihez függő-elfogadó szerepben kapcsolódom, akkor hajlamos vagyok megbízni benne, segítséget kérni és elfogadni tőle, útbaigazítást várni tőle, és elfogadni, amit mond.

Ha valakihez gondoskodó vezetőként kötődöm, akkor hajlamos vagyok a szükségletkielégítő fél szerepét vállalni a kapcsolatban. Megadom a keresett útbaigazítást, a várt segítséget, táplálom és gondozom azt, aki a gondjaimra van bízva. Irányt adok neki és előtte járok, hogy tudjon követni. Ez a természetesen megjelenő felelősségérzet a gondoskodó vezető szerepével jár, és a szülői szerep éppen erről szól.

Minden kötődő kapcsolatban egyszerre csak egyikőnk a gondoskodó, a másikunk pedig az, aki rábízza magát és elfogadja a gondoskodást. Egy barátságban vagy egy jó házasságban felváltva helyezkedünk valamelyik szerepbe. Amikor egyikünk elesik, a másikunk felsegíti: ma én vagyok a válasz a számodra, holnap te vagy a válasz az én számomra.

A gyerek azonban, akinek vezetésre és gondoskodásra van szüksége, még nem érett arra, hogy felváltva helyezkedjen hol a gondoskodó, hol az függő-elfogadó szerepbe ugyanabban a kapcsolatban. A szülő-gyerek kapcsolatban a gyereknek a függő-elfogadó szerepben kellene maradnia ahhoz, hogy a magáévá tegye a szülő példáját, értékrendjét és tanítását. A felnőtt a gondoskodó fél; az ő szerepéhez tartozik az is, hogy biztonságot nyújt a gyereknek, és felelősséget vállal érte.

Jézus tökéletesen megmutatta, hogy lép fel egy gondoskodó vezető. Ilyeneket mondott:

  • “‘Kövess engem!’Az felkelt, és követte őt.” (Máté 9:9)
  • “Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, ésén megnyugvást adok nektek.” (Máté 11:28)
  • “Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, … ‘Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!‘ (Máté 14:26-27)
  • “Én vagyok az út, az igazság és az élet…” (János 14:6)

A gondoskodó vezető felelősséget vállal azokért, akik tőle függenek. Ez a fellépés megnyugtató, bizalmat ébreszt, és a függő-elfogadó szerepet osztja a gyerekre. Ha szülők vagyunk, így kell a gyerekünk előtt mutatkoznunk ahhoz, hogy ránk bízza magát, ránk hallgasson, és minket akarjon követni. A gyerekünk függő-elfogadó kötődése teszi lehetővé, hogy neveljük. Ezen múlik, hogy megfogja-e a kezünket a zebrán, és kíváncsi lesz-e a véleményünkre kamasz korában. Ezen múlik, hogy tudjuk-e táplálni és gondozni az éretté (virágzó és gyümölcsöző emberré) fejlődését. Ez volna a nevelés hosszútávú célja.

A gyerekek nem fogadnak el bárkitől gondoskodást. Nem fogadják el bárkitől az irányítást. Nem nyújtják fel a kezüket bárki felé. Nem követnek bárkit. A kötődés személyválogató. Meg kell teremtenünk a kötődés kontextusát (a gondoskodó-elfogadó viszonyt), és fenn is kell tartanunk, mert a gyerekünk csak addig hallgat ránk, amíg a függő-elfogadó szerepben kötődik hozzánk.

Mit tesz a gyerek kötődése? Mire hatalmaz fel?

  1. a vezető szerepére jelöl
  2. szeretetet és türelmet ébreszt bennünk
  3. otthont teremt: biztos bázissá tesz
  4. tájékozódási ponttá avat
  5. közelséget tart fenn
  6. vágyat ébreszt benne, hogy “jó” legyen a kedvünkért

A gyerekek nem fogadják el csak úgy bárkitől a gondoskodást. Nem fogadják el bárkitől az irányítást. Nem nyújtják fel a kezüket bárki felé. Nem követnek bárkit. A kötődés személyválogató. Meg kell teremtenünk a kötődés kontextusát (a gondoskodó-elfogadó viszonyt), mert a gyerek csak akkor hallgat ránk, ha a megfelelő szerepben kötődik hozzánk.kire-hallgat-12

1. A gyerek kötődése a vezető szerepére jelöl
→ lehetővé teszi, hogy irányítsuk és gondoskodjunk róla

A kötődés táncának (behívó tánc) gondoskodó és elfogadó szerepeit régebben magától értetődően adta tovább utódainak minden generáció, de az összekötő hidak felégetésével ezt a bölcsességet is elveszítettük. Eldugott kis falvakban még most is látni, milyen büszkén járnak a szülők és a nagyszülők a gyerekek között. A testtartásukból sugárzik: “Nem kell félned, amíg engem látsz. Csak szólj, ha baj van, és én elintézem.” Aki így jelenik meg közöttük, annak szót fogadnak a gyerekek. Őseinknek ezen még nem kellett gondolkodniuk: mindenki így csinálta. Ma már nincs kitől ellesnünk, de teremtőnk nemcsak az ösztöneinkbe írta, hanem a Szentíráson keresztül tudtunkra is adta – ezeken a helyeken kell megtalálnunk.

A gyereket a gondoskodó vezető fellépésünk ösztönzi arra, hogy tőlünk várja az útbaigazítást. Nem az a dolgunk, hogy mindenre tudjuk a választ, hanem, hogy mi magunk legyünk számára a válasz! Pásztorként kell előttük járnunk; olyan pásztorként, akinek ismeri a hangját.

“Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.”
– János 10:4-5

Ezen a videón meg lehet nézni, milyen az, amikor a pásztor a nyájat nem terelgeti, hanem előttük jár és a juhok követik. A pásztor a jordániai Amman forgalmas belvárosán vezeti keresztül a juhait:

Sajnos ma sok szülőt nem ilyennek látnak a gyerekek. “Mit csináljak? Gyerekem született, és nem adtak hozzá használati utasítást!” Ki viselkedik így? Egy gondoskodó pásztor, vagy egy eltévedt kisbárány?

Ha nem gondoskodó vezetőként lépünk fel, akkor nincs az a gyerek, aki ránk fogja bízni magát, aki tőlük akar függeni. Ez az oka annak, hogy egyre több a parancsolgató, követelődző alfa gyerek, aki kiosztja a felnőtteket: megmondja a szüleinek és a tanárainak is, hogy mit csináljon. A gyerekeknek nemcsak szeretetteljes kapcsolatban kell lenniük, hanem a rájuk írt szerepben kell kapcsolódniuk a róluk gondoskodó felnőttekhez: a függő-elfogadó szerepben. Akihez így kapcsolódnak, arra hallgatnak: az tudja őket nevelni.

Azt hisszük, hogy tudnunk kell a válaszokat, pedig az a fontos, hogy mi magunk legyünk a válasz. Önmagunkat kell adnunk ahhoz, hogy jóllakassuk a kötődő éhségüket és fejlődhessenek. Meg kell találnunk magunkban az ösztöneinkbe írt gondoskodó vezetőt. A gyerekeinknek szüksége van arra, hogy felvállaljuk a pásztor szerepét.

Amikor megtalálod az alfa személyiségedet, a méltóságodat is megtalálod. Méltósággal fogsz járkálni a gyerekeid előtt. A gyerekeid nem amiatt fognak rád jobban hallgatni, hogy többet tudsz, hanem amiatt, hogy más emberként jelensz meg előttük. A gondoskodás ösztöne már megvan benned. Isten beleírta a szívedbe ezt is – de meg kell találnod és ki kell hoznod magadból ahhoz, hogy a gyerekeid pásztora lehess. Ha elfoglalod a méltó helyedet, akkor ők is a helyükre kerülnek: a függő-elfogadó szerepbe.

→ A gyerek kötődése teszi lehetővé, hogy – természetes hatalmunk birtokában – irányítsuk őt és gondoskodjunk róla

A gyerek kötődése valakit mindenképpen kijelöl a vezető szerepére. Fontos, hogy mi, szülők vállaljuk el, mielőtt más elfoglalja! Ez a nevelés kulcsa. Csak akkor tudjuk ellátni szülői feladatunkat, ha gondoskodó vezetők vagyunk a gyerekeink életében!

2. A gyerek kötődése szeretetet és türelmet ébreszt bennünk egymás iránt
→ segít, hogy szeressük és kölcsönösen elviseljük egymást

Akivel már megtörtént, hogy kiszeretett valakiből, akibe korábban bele volt esve, az tudja, hogy mennyire irritálóvá válik az illető, amint lekerül rólunk a rózsaszín szemüveg. Nem ő változott meg, hanem mi kezdtünk hozzá másképp viszonyulni.

Amikor közel kerülünk valakihez, szükség van valamire, ami megédesíti a kapcsolatot. Valamire, ami segít, hogy kicseréljük a büdös pelenkát, és hogy cukinak lássuk a ronda kisbabát. Ezt a valamit is a kötődés adja. A kapcsolat mindkét oldalán.

Ha a gyerek vagy a serdülő kiesik a kötődésből, a szülő irritálni kezdi. A serdülő szemtelenségét nem a kamaszkor okozza, hanem az, hogy kiesett a kötődésből. A kamaszoknak is egészen addig mélyen kellene hozzánk kötődniük, amíg szükségük van útbaigazításra. Vissza kell szereznünk a kötődésüket, vissza kell őket hódítanunk ahhoz, hogy a szüleik lehessünk!

→ A gyerek kötődése teszi lehetővé, hogy olyankor is szeressen és elviseljen minket, amikor nem könnyű.

3. A gyerek kötődése biztos bázissá tesz
→ lehetővé teszi, hogy vigaszt, nyugalmat és menedéket adjunk

Ott vagyunk otthon, ahol a szívünk lakik. A gyerekünknek is az az igazi otthona, ahova kötődik. Nekünk adta a szívét? Még mindig a miénk? Mert ha nem, nem nálunk van az otthona.

Hallottunk már szülőket fájó szívvel panaszolni, hogy “a kamaszom elköltözött otthonról!” Pedig otthonról nem menekül el egy kamasz. Hazaszalad! Onnan, ahol nincs otthon, oda, ahol otthon érzi magát. Hova költözött? Minden bizonnyal oda, ahová a szívét adta.

→ A gyerek kötődése teszi lehetővé, hogy vigaszt, nyugalmat és menedéket adjunk

Ha a gyerekünk hozzánk kötődik, akkor nálunk keresi a vigasz, a nyugalom és a biztos menedék helyét: a valódi otthonát, a hátországát, a biztos bázisát. Ha nem hozzánk kötődik, akkor nyugalmat, bázist és menedéket is máshol keres.

4. A gyerek kötődése tájékozódási ponttá avat
→ lehetővé teszi, hogy felkeltsük a figyelmét, vezessük, és továbbadjuk neki az értékrendünket

Automatikusan tájékozódási ponttá avat a gyerekünk kötődése. Csak akkor tudunk neki utat mutatni, ha úgy érzi, hogy nem téved el, amikor utánunk jön.

→ A gyerek kötődése teszi lehetővé, hogy felkeltsük a figyelmét, vezessük, és továbbadjuk neki az értékrendünket

Lehet, hogy mi sem mindig tudjuk pontosan, hogy merre kellene mennünk; lehet, hogy néha egyáltalán nem találjuk az utat, de a gyerek, aki kötődik hozzánk, biztonságban érzi magát. Minden rendben. “Apa most eltévedt, de mi nem, mert vele vagyunk.”

Benigni: Az élet szép

Roberto Benigni Az élet szép (La Vita è Bella, 1997) című filmjében egy apa a koncentrációs tábor borzalmait is játékká változtatja kisfia szemében. Az ötéves Giosué a szörnyű körülmények között is épségben marad. Ép lélekkel vészeli át a traumatikus élményeket, mert végig az apa a biztos bázisa és a tájékozódási pontja. Apjának még azt is elhiszi, hogy ez az egész egy nagy játék – aki győz, a végén megnyeri a tankot.

Az apa folyamatosan azt adja, amire a gyereknek a legnagyobb szüksége van: az éltető, biztonságot nyújtó kapcsolatot. A saját szenvedése, és végül a saját élete árán is.

Az egész világ romokban heverhet körülöttünk, de ha a gyerekünk ránk bízza magát, még viszontagságos körülmények között is lesz biztos bázisa, ahol otthon érzi magát. Lesz gyerekkora, és épségben éli túl a nehéz körülményeket és a viszontagságos időszakokat is. Bármi történik is, ami fontos, az a helyén van.

Jézus mondta a János evangéliumában:
“Én vagyok a Jó Pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.”
– János 10:11

A gyerekeink számára akkor is lehetünk tájékozódási pont, ha magunk sem tudjuk biztosan, mihez kezdjünk. Az egész világ romokban heverhet körülöttünk, de ha a gyerekünk ránk bízza magát, neki akkor is lesz biztos bázisa, ahol otthon érzi magát, és épségben éli túl a borzalmakat. Bármi történik is, ami fontos, az a helyén van.

A tájékozódási pont nemcsak biztonságérzetet ad, hanem irányt is mutat. A gyerek attól várja az útbaigazítást: attól akarja tudni, hogy mit csináljon és hogy viselkedjen, akit tájékozódási pontnak tekint. A kötődés avat bennünket tájékozódási ponttá, és ha nem mi vagyunk azok, akkor a gyerekünk nem tőlünk akarja megtudni, hogy mi a jó, mi a fontos, hogy nézzen ki, hogy beszéljen és milyen irányban haladjon.

Amelyik gyerek számára a kortársak jelentik a tájékozódási pontot, az tőlük fogja ellesni azt is, hogy mit csinál, hogy viselkedik, hogy néz ki és hogy beszél egy ember. Minden gyereknek szüksége van tájékozódási pontra; akit a kötődés felavat, azé a természetes hatalom a nevelésre.

5. A kötődése a közelünkben tartja a gyereket
→ számíthatunk rá, hogy követ és a közelünkben marad, amikor az életünket éljük és a teendőinket látjuk el

A gyereket a kötődő éhsége, azaz a közelség keresése indítja arra, hogy kövessen, ez pedig lehetővé teszi, hogy vezessük. A kicsik még fizikailag is a sarkunkban vannak. Ahogy a kutyám is. A kiskacsákat is a kötődő ösztön indítja arra, hogy a kacsamama nyomában járjanak.

kotodes-kacsa-imprinting-transparent

Sok szülő-gyerek kapcsolatban viszont a gyerekek számára nem világos, hogy ki követ kit. Milyen furcsa látvány lenne egy kacsamama, aki egész nap a kiskacsák után szaladgálna!

kotodes-kacsamama-kovet

→ számíthatunk rá, hogy követ és a közelünkben marad, amikor az életünket éljük és a teendőinket látjuk el

Isten nem hagyott bennünket magunkra a nevelésben! Sok-sok törvényét a szívünkbe írta, a kötődő ösztönt is. A kötődő ösztön nemcsak a kacsák és a juhok, hanem az ember természetében is jelen van. A gyerekeink előtt kell járnunk, hogy követhessenek. De akihez nem kötődnek, azt nem is követik.

A vezetés a kötődésen múlik. Az a vezető, akit követnek. A függő-elfogadó kötődés adja a vezető hatalmát. Azokat követjük, akikhez így kötődünk. És végül:

6. A gyerek kötődése vágyat ébreszt benne, hogy “jó” legyen a kedvünkért
→ lehetővé teszi, hogy a nevelésben a természetes hatalmunkat használjuk

A legtöbb nevelési megközelítés nem hisz abban, hogy a gyerek kényszer nélkül, magától szeretne “jó” lenni a kedvünkért. A gyereket ellenérdekelt félnek tekintjük, és azon mesterkedünk, hogy csellel vagy erővel megpróbáljuk engedelmességre, szófogadásra vagy együttműködésre ösztönözni. Mindegy, minek nevezzük a gyerek készséges viselkedését; el akarjuk érni, hogy hallgasson ránk. Viselkedjen úgy, ahogy elvárjuk tőle. Pedig az igazi kérdés nem az, hogy milyen módszerekkel vegyük rá az engedelmességre. Az a kérdés, hogy akar-e engedelmeskedni. A tanuláselmélet, a behaviorista megközelítés nem hisz ebben, ezért dolgozik a viselkedés felszíni módosításán. Pedig a kötődés egyik első és legfontosabb gyümölcse, hogy a gyereket belülről ösztönzi tiszteletre és engedelmességre! Vágyat ébreszt a gyerek szívében, hogy jó legyen annak a kedvéért, akihez kötődik. És csak annak a kedvéért, akihez kötődik. Ha nem kötődik hozzánk, egyetlen porcikája sem akar jó lenni a kedvünkért!

Ez még velünk, felnőttekkel is így van. Csak azoknak a kedvéért akarunk jók lenni, akikhez kötődünk. Ez a nyers igazság. És ez az, ami mindennél nagyobb hatalmat ad. Ha a kamaszunk szíve már nem a miénk, akkor nem érzünk benne vágyat sem arra, hogy “jó” legyen a kedvünkért. A barátai kedvéért akar jó lenni, ha hozzájuk kötődik. Őket követi, tőlük vár vezetést, és azt csinálja, ami az ő szemükben számít “vagány, zsírkirály, atomkaraj” viselkedésnek. Minden gyerek arra hallgat, akihez függő-elfogadó szerepben kötődik.

→ A gyerek kötődése teszi lehetővé, hogy neveléséhez a természetes hatalmunkat használjuk.

Innen folytatom…



GYÖKEREK sorozat » 1. rész: KIRE HALLGAT A GYEREK?