a kapcsolatra épülő szemlélet
Mi történik, amikor következményeket használsz a kicsik és az éretlenek fegyelmezésére? Akkor volna jó hatása, ha nem keménnyé, hanem bánatossá tenné a gyermek szívét, és ha már megfontoltságra késztetné a kettős érzések belső konfliktusa. Ezek a feltételek viszont még nincsenek meg azokban, akiknek még külső kontrollra van szükségük a civilizált viselkedéshez.
Bővebben
Óriási dolog, amikor a gyermek előre gondolkozik, mielőtt cselekszik, mert ez az önfegyelem lényege. Fegyelmezés közben éppen ezen fáradozunk:”Gondolkozz, mielőtt csinálsz valamit! Ne ugorj fejest mindenbe! Legyél tekintettel másokra is! Ne első felindulásból cselekedj. Gondold végig, mi hova vezet.”
Bővebben
Mitől lehet ilyen zabolátlan? Mit jelez a meggondolatlanság, a figyelmetlenség, az önzés, a minduntalan leolvadás, a dühöngés vagy a hiszti?
[…]
Amikor a gyermek úgy érzi, hogy egyik kötődése kizárja a másikat, egyik irányba erősebben fog kötődni, míg a másik irányba ellenáll.
[…]
Nem tudunk vele mit kezdeni, ha csak a felszíni jelenséget látjuk: hogy a gyermek dühöng, hisztizik, verekszik, rugdos, harap, tör-zúz, üvöltözik, gonoszkodik a testvérével, beleköt másokba, erőszakoskodik, vagy kárt tesz saját magában.
Bővebben
A következmények helyett az előzményekre kellene jobban figyelnünk: arra az érzelmi-indulati töltetre, ami a gyermeket belülről mozgatja.
Bővebben
A gyermeknek ugyanúgy nem kellene rászolgálnia a szeretetünk jeleire, mint ahogy arra sem, hogy enni adjunk neki. Nem kell jónak lennie azért, hogy érezze: örömmel látjuk és minden körülmények között gondoskodunk róla.
Bővebben
A mi szemünkben a játék csak szórakozás. A gyerekünk akkor mehet játszani, amikor már nincs más dolga. Pedig a játék az élet kísérleti műhelye, a fejlődés előretörő csúcsa és a feszítő indulatok árnyékszéke.
Bővebben
KÉK nevelés 