a kapcsolatra épülő szemlélet
(adolescence)
Ha egy gyerek már védekezővé vált (a szíve megkeményedett és már nem tud sírni, mert szinte semmi nem képes megfájdítani a szívét), akkor megrekedt az éretlenségben. Éretté tenni nem tudjuk: ez nem a nevelés, hanem az érési folyamatok, azaz a Természet munkája. Ilyenkor az a feladatod, hogy igyekezz kiegészíteni, pótolni, ami hiányzik – kompenzálj!
Bővebben
A belső indítékokat célozd meg a felszíni viselkedés helyett! Az önállósulás érési folyamatát támogatod ezzel.
Bővebben
Az önállósuló gyereknek és serdülőnek egyre több autonómiára, egyre nagyobb birodalomra van szüksége, ahol ő uralkodik, ő gondoskodik és övé a felelősség is: a tette vagy a mulasztása természetes következményét is ő viseli.
Bővebben
Ha néha kétségbe vonjuk a kötődés szerepét a csecsemőkoron túl: óvodáskorban, iskoláskorban, serdülőkorban, mert nem azonnal látszik az eredménye, véssük jól a szívünkbe, hogy az önállósulás érési folyamatát nem a korai leválás, hanem a mély és kielégítő kötődés táplálja.
Bővebben
Miért tiltakozik az óvodás, amikor szólok, hogy ideje átöltözni? Miért kell közelharcot folytatnom az iskolással, hogy csinálja meg a házi feladatát? Miért háborodik fel a serdülő, amikor nem hagyom, hogy minden idejét mobilozással és gépezéssel töltse? E helyzetekben nem pusztán annyi a közös, hogy mindegyik próbára teszi a türelmemet.
Bővebben
Amikor kiderül, hogy a gyerekünk problémás viselkedése valójában a nem megfelelő kapcsolatunk tünete, magától értetődik a kérdés: Mit tegyünk, hogy újra közel kerüljünk egymáshoz? Hogyan javítsunk a kapcsolaton? Nincs túl késő? Nem az elején kellett volna mindent másképp csinálni? Meddig lehet helyrehozni a kapcsolatot? Bővebben
KÉK nevelés 