Agyunk riasztórendszerének az a rendeltetése, hogy figyelmeztessen a veszélyre. A gyakori ijesztő fellépés és a rendszeres kiabálás éppen a gyermek riasztórendszerét rongálja.
(tovább…)Címke: veszélyérzet
(alarm, attachment alarm, separation anxiety)
A szeparáció következménye a limbikus rendszer három nyers, zsigeri indulata:
– FRUSZTRÁCIÓ: nem sikerül!
– VESZÉLYÉRZET: ijesztő!
– KÖTŐDÉSI HAJSZA: kell nekem!
-
A fegyelmezés arra a gyerekre hat, akinek működik a riasztórendszere
Az érző és nyitott szívű gyermeket egy tekintettel, egy arckifejezéssel vagy egy szóval elég figyelmeztetni ahhoz, hogy irányt váltson. Akinek viszont elromlott a riasztórendszere, az fel sem fogja ezeket a jelzéseket.
(tovább…) -
Mellőzd a kapcsolatrongáló módszereket!
Elég gyakran előfordul, hogy le kell állítanunk a gyermeket, sőt, hűvösre kell tennünk egy időre, mert nem folytathatja azt, amit csinál. De ehhez nem kell megvonnunk tőle saját magunkat is!
(tovább…) -
Függő kapcsolatba vond, amelyben függetlenné érhet!
Mi viszi előre és mi hátráltatja a gyermek önállósulását? Jó tanács-e, hogy olyasmit soha ne tegyünk meg helyette, amit már ő maga is meg tud csinálni?
(tovább…) -
Mi akadályozza, hogy egy gyermek “kötődésbe essen”?
A kötődés egyik fő akadálya a gyermek sebezhetőségével, lelki sérülékenységével függ össze. Elhatárolja magát a közelségtől, hogy ne kelljen éreznie a kapcsolatból származó fájdalmat. Minél többet jelent neki valaki, annál inkább megviseli a tőle érkező elutasítás, megszégyenítés vagy fenyegetés.
(tovább…) -
Miért nem büntetéssel nevelünk? – a bibliai ok
Mindannyian megváltásra szorulunk, a gyerekeink is, de nem mi váltjuk meg őket, hanem Jézus Krisztus.
(tovább…) -
Hogy hatalmaz fel bennünket a nevelésre a gyerekünk kötődése?
A gyerekek nem követnek bárkit. Meg kell teremtenünk a kötődés kontextusát (a gondoskodó-elfogadó kapcsolatot), mert a gyerekünk csak akkor hallgat ránk, ha a megfelelő szerepben kötődik hozzánk.
(tovább…)
KÉK nevelés 