Mi foglaljuk el a vezető helyét!

A 2017. október 14-én a Szülők Szombatján tartott előadásom alapján.

A GYERMEKKOR NYUGALMA c. sorozat:

  1. Mi végezzük a kötődés munkáját, ne a gyerek!
  2. Mi foglaljuk el a gondoskodó vezető helyét, ne a gyerek!
  3. Várakozáson felül adjunk!

Isten folyamatosan önti belénk azt a szeretetet, amit a gyerekeinknek továbbadhatunk. A kötődő ösztön pedig, amit belénk programozott, arra rendel bennünket, hogy a gyerekeinkhez fűződő kapcsolatunkban az ‘alfa’ szerepet töltsük be: a gondoskodó vezető helyét. Csak ezt a helyet elfoglalva tudjuk a gyerekeinket arra hívni, hogy hozzánk jöjjenek feltöltekezni, tőlünk várják az útbaigazítást, hallgassanak ránk és kövessenek.

Ha a gyerek kerül az ‘alfa’ helyre, nem tudja ránk bízni magát, és nem tud megnyugodni a kapcsolatban, mert felelősnek érzi magát a kapcsolatért, és automatikusan saját sikerének vagy kudarcának tulajdonít mindent. Ha neki kell Anya figyelmét magára vonnia, ha neki kell a közelséget fenntartania, akkor rajta múlik, hogy milyen a kapcsolat. Ezért dolgozik annyira. Sok felnőtt is ezért dolgozik annyira. Nem ismerjük a nyugalmat. Az élet munka, munka és munka. Ami nem tesz jót az emberi potenciál kibontakozásának. Szükségünk van megnyugvásra. A gyerekeink nyugalmának az a feltétele, hogy mi, felnőttek stabillá és biztonságossá tegyük a kapcsolatot.

Az alfa hely elfoglalása azt jelenti, hogy vezetjük a gyereket, és viseljük a gondját. Legyünk a biztos bázisa, ahol otthon lehet, ahova mindig visszatérhet, és vigyázzunk rá. A gyerekink lelki épségét, az érző szívét is a biztonságot nyújtó kapcsolatban tudjuk megóvni. A családi szabályok között szerepeljen fontos helyen, hogy a családunk félelemkeltés-mentes, és megszégyenítés-mentes övezet, ahol sose ijesztgetjük, sose fenyegetjük, sose csúfoljuk, sose nevetjük ki és sose alázzuk meg egymást. Nevelési módszereink közül nemcsak az elkülönítő büntetést száműzzük, hanem a fenyegetés és a megszégyenítés minden formáját is [ld. Hogy óvjuk meg a gyerekünk lelki épségét (“érző szívét”)?] Lássák tőlünk a gyerekeink minden nap, hogy mások méltóságára, különösen a kisebbek és a kiszolgáltatottak emberi méltóságára akkor is vigyázunk, amikor a viselkedését nehezen viseljük.

Az alfa szerep vállalása azt is jelenti, hogy a tájékozódási pont, az iránytű, a világító torony szerepét is betöltjük a gyermek életében. Előtte járunk, mutatjuk az utat, és megajándékozzuk a figyelmünkkel és az időnkkel akkor is, ha nagyon kevés van belőle. Magunkat adjuk oda. Személyesen mi magunk segítünk neki feldolgozni és értelmezni a külvilágban szerzett legkülönbözőbb tapasztalatokat.

Mi vagyunk a felnőttek, a gondoskodó vezetők. Nem a gyerekektől várjuk az útbaigazítást. Nem tőlük kérdezgetjük egész álló nap, hogy mit szeretnének. Nem azt adjuk meg nekik, amit elég szépen kérnek, vagy amit elég hangosan követelnek. Gondoskodó vezetőként megtanuljuk, hogy mire van szükségük, és azt is kifürkésszük, hogy mire vágynak, mert fontosak nekünk és meg akarjuk őket érteni. És azt kapják meg tőlünk, ami jó nekik; amire szükségük van.

Ne féljünk a saját gyerekünktől! A feltétel nélküli szeretet aktív, kezdeményező és egyenes. Ha a gyerekünk akar valamit, és az bennünk a válasz, hogy NEM, akkor nyugodtan mondjunk nemet. A NEM még vissza is helyez miket a vezető szerepbe. De ezzel az ügy még nincs befejezve, ha tiltakozik vagy sír a gyerek. Az a következő lépés, hogy kielégítjük az igazi szükségletet, a kötődő éhséget, ami a követelés mögött húzódik. Amikor nemet mondunk, ne hagyjuk faképél a gyerekünket, hanem maradjunk vele és vigasztaljuk meg. A szeretettankját töltsük fel csurig, mert igazából arra van szüksége. A követeléseit nem kell teljesítenünk, a szükségletei kielégítéséért viszont felelősek vagyunk.

Amikor a gyerekek beleütköznek az korlátokba, amiket mi állítottunk, melléjük állunk, teret adunk az érzéseiknek, meghallgatjuk és megértjük őket. Nem csak az a fontos, hogy szükség esetén tudjunk nemet mondani. Meg is kell őket értenünk! Meg is kell őket vigasztalnunk! Mondjunk nemet bátran az édességre vacsora előtt! Korlátozzuk bátran a képernyős kütyük használatát! Használjuk a korlátokat, mert nagy valószínűséggel jobban tudjuk nála, hogy mi tesz jót neki és mi nem. De a csalódott gyereket ne hagyjuk magára a dühével vagy a bánatával! Őszinte megértéssel, igazi együttérzéssel álljuk mellé a nehéz percekben! Könnyebb lesz neki hozzánk bújva kiereszteni a bánatát, elsíratni a veszteségét, és elfogadni, hogy hiába akar valamit olyan nagyon, ez a kívánsága most nem teljesülhet.

Ha pedig a válaszunk IGEN, akkor azt az igent ne bágyadt beletörődéssel rebegjük el! Az olyan igen nem tölti fel a gyerekünket, hogy “Na jó, nem bánom. Most az egyszer, ha annyira akarod…” Ha igent mondunk, álljunk mögé teljes szívvel-lélekkel! Mintha kezdettől fogva nekünk jutott volna eszünkbe! Múljuk felül a követelést! Adjunk többet! Így sokkal több eséllyel jut nyugalomhoz.

A követelődző gyerek rettenetesen nyugtalan, azért is olyan fárasztó! Krónikus nyugtalanságának egyik fő oka, hogy ő került az alfa helyre a kapcsolatban. Ő végzi a kötődés munkáját. Neki kell megmondania, hogy mikor mi történjen, mert különben nem történik semmi. Aggódik, hogy nem felejtjük-e el, amit megigértünk. Számon tartja és követeli, ami szerinte jár neki, mert úgy érzi, hogy neki fontosabb, mint nekünk. Megtanulta, hogy neki kell szólnia, ha szüksége van valamire, mert “néma gyereknek anyja se érti a szavát”. Neki kell begyűjtenie a napi betevő figyelem-adagját, mert nem kapja meg kérés nélkül is bőségesen. Keres, kutat, kapaszkodik, üldöz és követel… és nem tud megnyugodni.

figyelemfelkeltes-kotodo-ehseg-keknevelesHányszor hallottuk már a “jótanácsot”: „Hagyjad, ne törődj vele, csak azért csinálja, hogy felhívja magára a figyelmet!” De mi mást akarna? Hogy hibáztathatunk ezért egy kisgyereket? Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy „Ne dőlj be neki, csak éhes!” Ha észrevesszük, hogy éhes, tudjuk, mi a dolgunk. “Jaj, édesem! Máris hozok neked valamit.” És megszabadítjuk az éhségétől. A kötődő éhség is igazi éhség. Jogos igény, hogy az ember figyelemre és megértésre vágyik. A fárasztó gyerek is arra éhes, hogy vegyék észre és hallgassák meg.

Könnyebben a gondjainkra bízza magát, ha elég törődő és elég erős alfát lát bennünk, akire számíthat. Nyugalmat és erőt sugárzó fellépésünkből megérzi, hogy ránk bízhatja magát és nálunk hagyhatja terheket. Viseljük a gondját, nem feledkezünk meg róla, és bármi történik, bírni fogjuk a terhelést. A legjobb alkalmunk ennek éreztetésére is olyankor nyílik, amikor nehezen bírunk vele, mert nyafog, ellenkezik, dühösen hisztizik, széthagyja a holmiját és elviselhetetlen zajt csap. Nem kell mindig mindent jobban tudnunk. Nem kell mindent ráhagynunk, és nem is kell mindent leállítanunk. Sőt, nem kell mindig tudnunk, hogy ezt a dolgot most ráhagyjuk-e vagy leállítsuk. Nem azért fog a gyerekünk bennünket követni, mert mindenre tudjuk a választ, hanem azért, mert az ő számára mi magunk vagyunk a válasz, személyesen.

kapcsolat-biztonsagot-nyujto-kekneveles

A GYERMEKKOR NYUGALMA c. sorozat:

  1. Mi végezzük a kötődés munkáját, ne a gyerek!
  2. Mi foglaljuk el a gondoskodó vezető helyét, ne a gyerek!
  3. Várakozáson felül adjunk!