Hogyan olvashatók a nevelésről szóló bibliai szövegek fejlődéslélektani, történeti és nyelvi kontextusban?
A KÉK nevelés alapja a fejlődéslélektan és az idegtudomány. Mindenkinek szól, vallási elkötelezettségtől függetlenül.
Hiszem, hogy a zsigeri félelem és bizalmatlanság helyett érdemes volna tudatosan a szeretet útját választanunk, akkor is, ha kockázatos és nem kifizetődő. Hosszú távon mégis előre visz. Emberibbek leszünk. Megbocsátás és jóakarat híján a múltunk a jövőnket, sőt a gyerekeink jövőjét is bekebelezi. Egyéni sebeinkre és társadalmunk gyötrelmeire is a kegyelem (az érdem nélkül is megelőlegezett jóindulat) volna a hatásos orvosság.
Nekem személyesen fontos az Istenhez való személyes kapcsolódás, Jézus értékrendje és az evangélium (örömhír) üzenete. Hiszem, hogy Isten szeretetből alkotta az embert, és nem szűnt meg szeretni minket. Jézus nem a tökéleteseket, az erkölcs-csőszöket és az erős embereket állította elénk követendő példának. A folyton elesők, a sebezhetők, a megfáradtak és a lenézettek mellé állt. Olyanokért adta magát, akik nem érdemlik meg.
Tanulmányaim során több, mint feltűnő volt, mennyire összecseng, amit az emberről a (hiteles vizsgálatokkal alátámasztott) tudomány mond, és amit az évezredekkel ezelőtt írt Szentírás könyvei tanítanak. A nézőpont más, a lényeg ugyanaz.
Az ősi zsidó-keresztény szent iratok tágabb kontextusba helyezik a valóságot. Választ adnak például arra is, hogy az érési folyamatok miért pont olyan tulajdonságokat bontakoztatnak ki az emberben, amelyeket a tudomány megfigyelt. Vessük csak össze az integrálódás érési folyamatának gyümölcseit a Lélek gyümölcsével! Ha a KÉK nevelés kapcsolatra épülő, fejlődés-szempontú megközelítésének három lencséjéhez (érés, sebezhetőség és kapcsolódás) hozzáadjuk ezt a negyediket, a Szentírás lencséjét, még teljesebb képet kapunk magunkról és a gyerekekről. Kiderül, ki alkotott minket, mi okból és miért.
KÉK nevelés a Biblia tükrében
Mit tehet egy szülő azért, hogy a gyermek keresse a kapcsolatot Istennel?
Az ember Istenről alkotott elképzelését (különösen az első hét életévben) azok a felnőttek alakítják ki, akikhez kisgyerek korában erősen kötődik. Ez akkor is így van, ha Istenről soha nem beszélnek. Úgy bánunk a gyerekekkel, ahogy szerintünk Isten bánik velünk (bármit is gondolunk róla tudatosan). Ha méltóságteljesen bánunk a gyermekkel, fejlődésben lévő emberként, nem pedig úgy kezeljük, mint saját produktumunkat, egy működni köteles szerkezetet, amelynek hoznia kell a belé fektetett energiát és reményeket; ha a szeretetünk valódi tapasztalat, nemcsak üres szólam, akkor a gyermekben Isten terve (génjeibe írt kódja) szerint bontakozik ki az emberi potenciál. Szeretni képes, érett emberré válik.
Ez teszi azt is lehetővé, hogy Teremtőjét is teljes szívéből szeresse.
A szeretetteljes, biztonságot nyújtó kapcsolatok közegében nevelkedő gyermek tapasztalatból ismeri, milyen érzés, ha feltétel nélkül szeretik. Amikor Istenről hall, rá is ezt az élményt viszi át. Az Ő szeretetét is képes lesz megélni, és természetes módon kialakul benne a vágy, hogy kapcsolatba lépjen ezzel az Istennel. Szülei példájából arról is szerezhet közvetlen benyomásokat, hogy milyen lehet ez a kapcsolat.
Írások →
KÉK nevelés 