A kisbaba érkezésekor nemcsak nyersanyagot kapunk, akiből nekünk kell embert faragni. A nevelés inkább egy kertész munkájához hasonlít…
AZ ÉRÉS CSODÁJA ÉS A NEVELÉS MUNKÁJA c. sorozat:
“Arra a kérdésre, hogy mi a nevelés, akkor adhatunk jó választ, ha tudjuk: kicsoda a gyermek.”
– Pálhegyi Ferenc: Pedagógiai kalauz
Egy gyereket felnevelni azt jelenti, hogy segítünk neki felnőni: teljes érettségre jutni [ld. alant: “artios” 2Timóteus 3:17]. Úgy gondoskodunk róla, hogy fel is nőhessen azzá az érett felnőtté, akinek a “magja” benne volt, amikor megkaptuk. A kisbaba nem gyerekanyag, hanem személy; fejlődésben lévő ember, akit kezdettől emberi méltóság illet, mert Isten önmagához hasonlóvá teremtette:
“Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”
– 1Mózes 1:27“Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek…”
– Jeremiás 1:5“Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.
Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.”
– Zsoltárok 139:15-16
Minden kisbaba magában hordozza az emberi potenciált: egy virágzó és gyümölcstermő érett ember lehetőségét, mégsem nyílik alkalma mindenkinek a kibontakozásra. A fejlődés belső mozgatórugókra, belső program szerint történik (nem külső hatásokra). De a fejlődés programja nem fut le automatikusan mindenkiben. Legfőbb feltétele a személyes kapcsolat. A fejlődés feltételeiről való folyamatos gondoskodás és a fejlődés gondozása az a munka, amit nevelésnek (növelésnek) hívunk, és ami a gyermekért felelős felnőttek (elsősorban a szülők) dolga.
Isten társas lény, és – mivel a saját képmására teremtett minket – hozzá hasonlóan mi is azok vagyunk. Ez az oka annak, hogy a gyerekek nevelése (fejlődésük támogatása) csak személyes kapcsolatban lehetséges. Ezért kapcsolatra épülő a “KÉK nevelés”. A nevelés ugyanis nem viselkedésformáló módszerek révén éri el a célját. Az érés folyamatát pedig közvetlenül nem is tudjuk irányítani; nem kaptunk hozzáférést, mert nem a feladatunk. A fejlődés organikus folyamat: a természet törvényei irányítják belülről, amelyeket Isten alkotott, és nem mi. Minél inkább megismerjük a gyerekeinket és a bennük is ható természeti törvényeket, annál jobban tudunk róluk gondoskodni. A nevelés ugyanolyan csodálatos és hétköznapi, boldog és gyötrelmes, törvényszerű és kusza, mint minden igazi kapcsolat.
A nevelés szavai az Újszövetségben
ektrepho = táplál, gondoz, növel
szülőknek: “Ti apák pedig ne ingereljétek (parorgizo)[1] gyermekeiteket, hanem neveljétek (ektrepho)[2] az Úr tanítása szerint fegyelemmel (paideia)[3] és intéssel (nouthesia)[4].
vezetőknek (a hatalom birtokosainak, akiktől mások függenek): “…hagyjátok a fenyegetést (apeile)[5], mivel tudjátok, hogy él a mennyekben az Úr, aki nekik is, nektek is Uratok, és aki nem személyválogató (prosopolepsia)[6].”
– Efezus 6:4, 9
A gyerekeket nem frusztrálni (dühíteni, ingerelni) kellene, hanem nevelni. A nevelés (görög ektrepho) szó jelentése: táplál, gondoz, a növekedést segíti (azzal, hogy a feltételeiről gondoskodik). A bibliai földművelő hasonlatok lényege, hogy az élővilággal és az emberekkel kapcsolatos munka mindig a fejlődés feltételeiről való gondoskodás, nem a gyümölcs közvetlen előállítása. A gyümölcs élő valami, ami a maga idejében belülről jön elő. Magától terem, ha az életfeltételek, a fejlődés feltételei megvannak. Ugyanezt az ektrepho szót egy fejezettel korábban is használja Pál, amikor a férj gondoskodó szeretetéről ír a házasságban:
“Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti. Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza (ektrepho)[2], ahogyan Krisztus is az egyházat…”
– Efezus 5:28-29
A görög ektrepho ige fordítása itt: “táplálja és gondozza”. Senki nem gondolja, hogy a férj dolga a feleség “nevelése”, legalábbis abban a kioktató-számonkérő értelemben biztosan nem, ahogy a gyerekek neveléséről szoktunk gondolkozni.
A bibliai kifejezés fejlődésközpontú szemléletet tükröz – a gondoskodó vezető (a példában a férj) a növekedésében, az érettségre jutásban segíti azt, akiért felelős (a példában a feleséget) azzal, hogy – akárcsak egy kertész – “táplálja és gondozza”. A szülőnek, mint gondoskodó vezetőnek, szintén az érettségre jutásban kellene segítenie a gondjaira bízott gyermeket. Ugyanez vonatkozik ma a pedagógusokra is, akikre átruházzuk szülői feladataink egy részét, amikor hosszú órákra rájuk bízzuk a gyerekeinket. Nevelni annyit jelent, mint előhozni a gyermekből, ami benne van, ahogy a kertész is a már meglévő potenciált hozza elő az általa gondozott növényekből.
Sem életet, sem fejlődést nem tudunk előidézni. Nevelői munkánk minden valódi gyümölcse Isten alkotása, és akkor végzünk jó munkát, ha az alkotó iránti alázattal a ránk bízott feladatot végezzük, nem valami mást. A nevelés kertészeti munka. Nem az a feladatunk, hogy embert faragjuk a gyerekünkből. Azt Isten már elvégezte: emberré formálta és a fejlődés további programját is beleírta. A fejlődő emberpalántát pedig a gondjainkra bízta, hogy tápláljuk és gondozzuk. Gondoskodjunk arról, amire az éretté fejlődéséhez szüksége van, hogy fel is tudjon nőni, ki is tudjon teljesedni, mire megnő.
paideia = nevelés, művelés, nemesítés, edzés, fegyelmezés
Az Újszövetség görög paideia (főnév) és paideuo (ige) szavai lényegében mindent jelentenek, amit ma tág értelemben a nevelés, művelés, nemesítés, képzés, edzés vagy fegyelmezés alatt értünk. A emberfő kiművelését, a jellem nemesítését és az akarat edzését; akár megpróbáltatás, viszontagság vagy veszteség útján is. Ez az egész emberre vonatkozó művelés a gyerek-szülő, növendék-tanító, tanítvány-mester személyes és bizalmi kapcsolatában történik. Ugyanez zajlik a mentorált-mentor, kliens-coach viszonyokban is. Az ember az elutasítástól, a megszégyenítéstől és a félelemkeltéstől mentes bizalmi kapcsolatokban indul fejlődésnek. Egy másik bibliai példa: a pásztor csak az őt bizalommal követő juhokat tudja vezeti az “igazság ösvényén” (Zsoltárok 23:3). A bárány nem követi azt, akinek nem ismeri a hangját (János 10).
A paideia kapcsolatra épül, és lehetetlenné teszi minden, ami a kapcsolatot rongálja: az elutasítás, a megszégyenítés vagy a fenyegetés. Nincs köze a büntetéshez vagy a fenyítéshez (és a jutalmazáshoz sem, ami a kapcsolat nélküli motiváció eszköze). A belsőt, az indítékok székhelyét (a szívet) célozza meg, ha hozzáfér: ha az, akiért felelős, megnyílik előtte. A látható változás, pl. a fegyelmezett viselkedés ugyanis (az érett ember többi jellemvonásával együtt) belülről fakadó gyümölcs. A belső helyett a gyümölcs mechanikus kialakítását megcélzó, viselkedésközpontú módszerek a behaviorista tanuláselmélet eszköztárába illenek, ami szöges ellentétben áll a nevelés kapcsolatra épülő, fejlődésközpontú szemléletével.
paideia – nevelés, művelés, nemesítés, edzés, fegyelmezés
“Ti apák pedig ne ingereljétek (parorgizo)[1] gyermekeiteket, hanem neveljétek (ektrepho)[2] az Úr tanítása szerint fegyelemmel (paideia)[3] és intéssel (nouthesia)[4].
– Efezus 6:416“A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra (didaskalian)[7], a feddésre (elegmon)[8], a megjobbításra (epanorthosin)[9], az igazságban való nevelésre (paideia)[3];
17hogy az Isten embere tökéletes (artios)[10] és minden jó cselekedetre felkészített (exartizo)[11] legyen.”
– 2Timóteus 3:16-17paideuo – fenyít?
7“Szenvedjétek el a fenyítést (paideia)[3], hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít (paideuo)[3a] az apja?
8Ha pedig fenyítés (paideia)[3] nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak.
9Azután: testi apáink fenyítettek (paideuo)[3a] minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk?
10Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek (paideuo)[3a], ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk.
11Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés (paideia)[3] nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”
– Zsidók 12:7-11
A Zsidókhoz írt levél 12. fejezetét sokszor idézik érvként amellett, hogy a gyermeknevelés elengedhetetlen része a fenyítés vagy büntetés is. Az üldözés terhe alatt álló zsidó-keresztény közösségnek szóló levélben azonban szó sincs büntetésről. Egy radikálisan új gondolat jelenik meg benne: ismerjétek fel és fogadjátok el, hogy az a nehéz helyzet, amibe kerültetek, Isten nevelőeszköze! Nem büntet, hanem nevel, sőt edz. Edzi az akaraterőt, nemesíti a jellemet. Miért is büntetné őket? Nem az a levél témája, hogy valamiben vétkeztek, hanem az, hogy legyen elég erejük, kitartásuk megfutni a pályát annak ellenére, hogy a hitükért üldözik őket. Tanulságos olvasmány Lovas András református lelkész erről szóló prédikációja: Fenyítés?!
A nevelés célja
Meggyőződésem szerint nemcsak a szülői, hanem az óvodai és az iskolai nevelés célja is a gyerekek személyiségfejlődésének előmozdítása: a magukkal hozott emberi potenciál megvalósulása.
“A nevelés célja elősegíteni annak a személynek a kibontakozását, akit Isten egyedinek teremtett.”
– Pálhegyi Ferenc (idézet a Mitől keresztyén a pedagógia? c. előadásból)
A szülőnek és a pedagógusnak mindenek előtt azon kell fáradoznia, hogy a gyermek emberi mivoltában fokozatosan kiteljesedjen, és ne legyen kevesebb, mint akinek Isten megalkotta. Amit Pál a Szentírás szerepéről és céljáról ír, azt érdemes a nevelés céljának is tekintenünk, hiszen a teljes Írás “Istentől ihletett” könyveit is azért kaptuk, hogy éretté és gyümölcsözővé fejlődjünk.
“…hogy az Isten embere tökéletes (artios)[10] és minden jó cselekedetre felkészített (exartizo)[11] legyen.”
– 2Timóteus 3:17
A NEVELÉSRE VONATKOZÓ ÚJSZÖVETSÉGI SZAVAK RÖVID MAGYARÁZATA:
[1] görög parorgizo (G3949) – frusztrál (kielégítetlen dühre ingerel)
[2] görög ektrepho (G1625) – táplál, gondoz, növel, az érés feltételeiről gondoskodik, “nevelés”
[3] görög paideia fn. (G3809) – művelés, nemesítés, edzés, önfegyelemre nevelés (amit egy személyi edző, coach vagy a mentor csinál); gyakorlás személyes irányítással, “nevelés” (sok helyen fenyítésnek fordítják, ferdítik)
[3a] görög paideuo ige (G3811) – művel, nemesít, edz, fegyelmez, gyakoroltat; tévesen: “fenyít”
[4] görög nouthesia (G3559) – figyelemfelhívás, szóbeli figyelmeztetés a lehetséges következményekre, “intés”
[5] görög apeile (G547) – “fenyegetés”
[6] görög prosopolepsia (G4382) – elfogultság, részrehajlás, kivételezés, “személyválogatás”
[7] görög didaskalian (G1319) – ismeretek átadása, “tanítás”
[8] görög elegmon (G6031) – helyesbítés, korrekció; nem igazán jó fordítás a “feddés”
[9] görög epanorthosis (G1882) – helyreállítás, javítás “megjobbítás”
[10] görög artios (G739) – érett, teljes, befejezett, kész, alkalmas, “tökéletes”
[11] görög exartizo (1822) – ellátott, felszerelt, “felkészített”
AZ ÉRÉS CSODÁJA ÉS A NEVELÉS MUNKÁJA c. sorozat:
KÉK nevelés 